Naná, hogy azonnal kalandok után kutattunk, amint csak megnyitottak a határaink. Ekkor még nem tudtuk, hogy a szomszédos országokban ismét új erőre kap a koronavírus – csak át akartuk végre lépni a beszűkült határainkat. Új élményeket szerezni, új tájakat felfedezni. Go Further – ezt vallja a Ford, és valóban nem találhattunk volna megfelelőbb útitársat Horvátország változó talajaihoz, mint a vadiúj Ford Puma ST-Line X Ecoboost Hybrid.

Először is, a Puma borzasztóan kényelmes. Pedig egy kisautó alapú apró crossovertől nem azt várnánk, hogy 720 kilométer autópályázás után is úgy szálljunk ki, mintha mi sem történt volna. Ezt eddig csak a felsőkategóriás szedánok tudták, de egyszerűen ekkorát fejlődtek a kisautók. Utazás közben síri csendet teremt a kabinban, csak a B&O hangrendszer ringat álomba a horvátok kedvenc táncdalfesztivál nótáival.

Ilyenkor rám is szól a sávváltásra figyelmeztető, hogy nehogy hülyeséget csináljak. Meg hát eleve, már jó ideje 100 km/h-val döcög az adaptív tempomat a fehér Sprinter mögött, ideje lenne odalépni. Mély turbólyuk után lódul meg, némi villany rásegítéssel a 48-voltos mild hibrid rendszerből. Hiába csak 155 lóerő, autópályán is van elég erőtartalék, hát még a kanyargós tengerparti útszakaszon, amire széles vigyorral tértem le az unalmas autópálya helyett Zengg városánál.

110 kilométernyi őszinte kanyargás várt ránk a tengerparton végigfutó E65-ös úton, ami esetünkben jó pár órát igénybe vett, mert egyszerűen folyton tátott szájjal álltam meg fotózni a mélyvörös Pumát. Tempós és lassabb részek váltakoztak rendszertelenül, és szerintem minden létező kanyartípusból találunk itt a váratlanul beszűkülőtől, a hídon átdobóson át, a szalagkorlát nélküli szakadékosig. Izgalmas és egyben gyönyörű, ahogy az út egyik oldalán sziklás fal, a másik oldalán a tenger kísér minket, de éppen ettől Horvátország ezen része utánozhatatlan.

Itt jött ki igazán, hogy a Budapest kátyús útjain kissé keménynek érződő sportfutómű mennyire jól leköveti a kanyarok íveit, és a kormányműnek is itt éreztem meg először a valódi ízét. Szerencsére a jó öreg fordos váltásérzet is megmaradt, fémesen súlyos és pontos. A hajtásláncra valahogy mindig komoly figyelmet fordított a Ford, és jó látni, hogy ez most sincs másképp, még a hibridek térnyerése közepette sem.

Ugyanis az Ecoboost Hybrid tényleg hatékony. Már a motorfék is erősebb, hogy fokozottabban tudjon visszatölteni a hátsó ülések alatti akkumulátorokba, és ami nem mellesleg nagyszerű társfunkció egy élvezetes vezetés közben is. Már alacsony tempónál leállítja a motort, és csak akkor indítja újra, amikor berakjuk egyesbe és már engednénk fel a kuplungot. Nem is értem, hogy lehet ennyire gyorsan reagálva beindítani egy motort, de megcsinálja.

Nagy városok ugyan nincsenek Horvátországban, de így is elképesztő 5,1-5,3 literes fogyasztásokat produkált a települések területén. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ez még lejjebb tolható, ha vezetés közben nem az ókori templomokat vizsgálja a sofőr, vagy épp Winnetou után kutatva kietlen sziklás hegyeket mászik a Velebit-hegységben. Persze szigorúan Trail módban, ha már a Ford volt olyan kedves, és előre beprogramozott nekünk ennyiféle menetmódot.

Azt hiszem, kellett a közösen együtt töltött idő, hogy megértsem a Puma mögötti értékeket. Közülük is kiemelném az átgondolt, praktikus utasteret, ugyanis ezek tesznek hozzá leginkább a hétköznapokhoz. Kezdve azzal, hogy egy ujjpöccintéssel kinyomható a sávváltásra figyelmeztető, ha éppen szerpentinezni támadna kedvünk, vagy a kijelző, ha este zavarna a fénye. Persze nem lehet elmenni szó nélkül a híres MegaBox mellett sem, ami simán elnyelt 12 darab zsugorfóliás üdítőt, így több hely maradt a táskáinknak. Annyi apró, hasznos rekesszel látták el az utasteret, hogy tényleg üresnek érződött, pedig nem fogtuk vissza magunkat pakoláskor. Ha a digitális rendszerek kiforratlanságát kivesszük a képletből, kapunk egy kedves társat, akivel egyszerűen csak jó együtt élni és amire jó érzés ránézni a parkolóban.

Csak fotózása közben, egészen közelről kezdtem felfedezni a Kuga vagy a Focus vonalait benne, és elkezdett összeállni a kép. Sűrű a formaterv, mégis egységes, csinos, némileg sportos és talán kissé csajos is. Még a horvát határig sem jutottunk el, már itthon rengeteg dicsérő szóval illették. Persze főként a hölgyek olvadtak tőle, de meglepő módon olyanok férfiak is elégedetten bólogattak, akiktől egyáltalán nem vártam volna. Ebből is látszik, hogy sikerült a kor divatját elkapni, és egyébként pontosan erről szól a Puma név mögötti ideológia.

Ugyanis hiába látták a Puma név meggyalázását az új crossover bemutatásában,  igazából az elv a régi és az új Puma mögött ugyanaz: a 90-es évek végén a kupé forma volt menő, hát csináltak egy apró kupét. Mostanra a crossoverek menők, hát crossover lett a Puma. A lényeg, hogy mind a kettőt nagyszerű vezetni, praktikusak, kényelmesek, és szuperszexik. Annyira, hogy még egy, a hidegháború során magára hagyott Jugoszláv Légierős Douglas C-47-tel is ízlésesen tud pózolni. Na, ilyen képet ne keress máshol a Pumáról, mert biztosan nem találsz.