Mindössze három hónapja, hogy egy teszt formájában köszönhettem el az utolsó hagyományos Renault Mégane-tól. Akkor egy plug-in hybrid kombi járt nálam, hogy újra bebizonyítsa, mitől volt ennyire sikeres a modellcsalád közel harminc éven keresztül. Féltem, hogy nehéz lesz méltó utódot állítani a franciák kompaktjának, de tévedtem. Mások is példát vehetnének róla, hogy mennyire simán végzi az átállást a Renault. Ahogy kifutott az előző széria, úgy vette át a helyét az új Mégane E-Tech, ami valami nagyon más, mégsem kérdőjelezi meg senki, hogy jó döntés volt-e Mégane-nak nevezni.

Egy ugyanolyan beazonosíthatatlan cw-krumpli az új Mégane E-Tech, mint a legtöbb új, nulláról kifejlesztett villanyautó, mégis rendkívül jól érvényesül rajta az előd formavilága. Megmaradtak a jellegzetes lámpaívek és az izmos kerékjárati ívek is. Csupán az arányok lettek mások a villanyhajtás miatt. Érdemes megszokni ezeket a szokatlan, se nem crossover, se nem kompakt arányokat, mert a villanyhajtás és a tökéletesre csiszolt aerodinamika egyszerűen ezt a sziluettet kívánja. Ettől még lehet dögösre rajzolni, és a Renault ehhez nagyon ért.

Azonban nem csak formavilág tekintetében végezte el remekül a házifeladot a Renault. Képesek voltak a hagyományos Mégane-nál is sokkal tágasabb utasteret tervezni egy Capturnél is kisebb autóba. Igen, én is meglepődtem, de az új villany-Mégane kisebb, mint a kisautó padlólemezes Captur, holott ezt egyáltalán nem érezni odabent. Fejedelmi a hátsó láb- és fejtér, miközben a csomagtartó 440 literes, elől pedig terpeszkedős, széles foteleken ülhetünk. Nyitott középkonzol elrendezése és letisztult vonalai szintén jót tesznek a térérzetnek.

Külön dicséretet érdemel az Android alapú infotainment rendszer, ami gyors, nagyszerű felbontású, igényes grafikákkal dolgozik, megbízhatóan működik, és egy okostelefon kezelhetőségével könnyíti meg a hétköznapokat. Csak rápöttyintesz a Google Mapsre és már visz is a célpontra. Jelenleg felülmúlja a legtöbb versenytárs digitális rendszerét. Egyébként is tele van okos megoldásokkal a kabin, de például a módválasztó kar a kormány mögé költözött, mint a Mercedesekben, és megszokást igénylő, hogy rövidebb, mint az alatt lévő két további kar azon az oldalon, ezért gyakran beleakadt a kezem például az ablaktörlőbe.

Először nem éreztem az átütő fejlettséget, hiszen a Mégane E-Tech nem reagál olyan intuitívan a környezetére, mint más villanyautók, és nincs például egypedálos üzemmód sem – noha a visszatermelés mértékét állíthatjuk a kormány mögötti váltófülekről. Aztán rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem baj, hogy nem akar folyton beleszólni a vezetésünkbe, és nem tolja az arcunkba, hogy különleges. Pedig az. Óriási, 20-colos felnijein rendkívül hatékonyan képes kigurulni, amivel komoly kilométereket spórolhatunk meg hatótávban, ráadásul a pedálokon érezni, hogy mikortól hajt, és mikortól termel vissza a hajtáslánc, ami nem várt finomságot ad az egyébként semleges vezethetőségének.

Ami viszont tényleg lenyűgözött, hogy mennyire jól tartja a kabinhőt. Használtuk napsütéses, meleg őszi napon, és hidegben is, a kabin hőmérséklete viszont mindig ugyanolyan kellemes maradt, ezért se klímát, se fűtést nem kellett használnunk. Ezzel szintén sokat tudunk spórolni. Ezek azok a rejtett tulajdonságai, amik azt mondatták velem, hogy ez egy remek autó lett, ami méltó a Mégane névre. Persze itt is elsütötték a digitális visszapillantó tükröt és a rejtett kilincseket, ugyanakkor a külsőségek ellenére egy hagyományosan jól használható autó maradt, igazi puha, francia futóművel. Igazából azóta sem értem, hogy ekkora felnikkel hogyan volt képes ennyire jól kirugózni a kátyúkat.

A befektetett munkaórák pedig a fogyasztáson is meglátszottak: városban 15, azon kívül 17 kWh/100 km-es értékeket produkált, odafigyelés nélkül. Ilyen értékeket csak dedikált villanyos padlólemezzel lehet elérni, és azzal az extra odafigyeléssel, amit a Mégane E-Tech látszólag megkapott. Mindezt úgy, hogy a nagyobbik, 60 kWh-s akksit cipelte, és az erősebbik, 220 lóerős motor volt a tesztautóban, amivel bitang módon képes teret ugrani. Betartottam az alapszabályt, hogy akkor töltöttem, amikor lehetett, és nem akkor, amikor kellett, így stresszmentes volt a teszthét, és még a kevés maradék ingyenes köztéri töltőkre hagyatkozva is könnyed volt vele létezni.

Gyárilag 450 km hatótávot ígérnek neki, ebből 360-370 km lehet reális a teszthét fogyasztása alapján, ugyanakkor tényleg elég hideg napok voltak. Ez már tényleg az a hatótáv, amivel stresszmentesen lehet együtt élni, miközben egy nappali finomságával – és melegségével – kényeztet a kabin, modern anyagokkal és megoldásokkal. Úgy tűnik, hogy a Zoéval szerzett sokévnyi tapasztalat kifizetődött Mégane méretben is, és még időben sikerült egy erős versenytársat állítani a még éppen kialakulóban lévő villanyos kompakt szegmensben.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!