Freiburgot kevesen ismerik és keveset is hallani róla. Pedig van egy nagyon különleges városrésze, amit két évtizede hoztak létre a fenntarthatóság radikális kísérleteként. És azóta is remekül működik.

A Vauban negyed korábban francia laktanya volt, amely ma 5000 lakosnak ad otthont, 2000 lakásban. A városrészt úgy alakították ki, hogy megőrizték a természetes környezetet, az építkezések miatt egyetlen fát sem vágtak ki. A háztetőket és a stadiont napelemekkel borították be, sok otthonban geotermikus hőszivattyút használnak fűtésre és hűtésre, az ún. passzív házak több energiát termelnek, mint amennyire szükségük van és még az esővizet is összegyűjtik, hogy azzal öntözzék a földeket aszályosabb időszakokban.

Fotó: visit.freiburg.de

És most jön a non plus ultra! Vaubanban 1000 emberből csak 183-nak van autója. (Ezzel szemben például az Egyesült Államokban 1000-ből 800 a kocsitulajdonos.) A lakóparkot úgy alakították ki, hogy egyáltalán ne érezzék szükségét az autó birtoklásának. Nem tilos a gépkocsi használata, csak éppen szükségtelen.

Fotó: Luc Nadal

"Nem az emberek korlátozásáról van szó, hanem arról, hogy megkönnyítjük a döntést, hogy ne legyen saját autójuk, hiszen az infrastruktúra adott" - mondja Iwona Alfred, az ITDP (Institute for Transportation & Development Policy) fenntartható városfejlesztéssel foglalkozó munkatársa.

A mindennapi élethez tényleg nincs szükség autóra. A boltok, éttermek, bankok és iskolák elszórtabban helyezkednek el a házak között, mint egy tipikus külvárosban, ez megkönnyíti a szolgáltatások elérését. Akinek pedig Freiburg belvárosába kell mennie dolgozni, az 15-20 perc alatt eljuthat busszal vagy villamossal a központi pályaudvarra. A távolabbi bevásárlóközpontokba vagy vakációra utazásokhoz a családok a Vauban autómegosztó klub által bérelt járműveket használják.

Fotó: Luc Nadal

A városka szürreális képet nyújt, ahol rendkívül gyér a forgalom, nincs dugó meg szitkozódás, sem baleset és sebesen közlekedő autók elől elugrálás vagy éppen körözés szabad parkolóhely után kutatva.

Az emberek az út közepén bicikliznek és sétálnak, aktív közösségi életet élnek, hiszen sokat vannak a szabadban, a gyerekek felügyelet nélkül játszanak az utcán.

Fotó: Luc Nadal

Az autósok ugyanis alárendelt szerepet töltenek be, kizárólag gyalogos tempóban haladhatnak (a sebességkorlátozás 5 km/óra) és elsőbbséget kell adniuk az autóban nem ülőknek. A városban egy kijelölt parkolóhely van, a lakópark szélén épült garázsokban, ahová eljutni időigényes.

Luc Nadal, az ITDP városfejlesztési igazgatója szerint a parkolási lehetőségek korlátozása a kulcs az autóhasználat csökkentéséhez. Szerinte több oka is van annak, hogy miért van értelme az ilyen típusú fejlesztésnek. A járművekből származó szennyezés komoly egészségügyi veszélyt jelent és hozzájárul a globális felmelegedéshez. A gyaloglás és a kerékpározás javítja az egészséget és összeköti a szomszédokat, igazi kapcsolatokat teremt.

Fotó: carfree.com

A projekt működik. Nadal szerint jó volna sok hasonló, de azt elismeri, hogy ezt jóval nehezebb megvalósítani olyan helyeken, ahol már kész a infrastruktúra, mint náluk, abban a városrészben, amelyet kifejezetten ezzel a kísérleti jelleggel hoztak létre. 

Fotó: galilelo.tv

Egyébként a kormány, biztos-ami-biztos alapon, a projekt indulásakor egy területet „félretett” arra az esetre, ha a jövőbeli lakók meggondolnák magukat és mégis több parkolót szeretnének. Nos, 20 év eltelt, és ez a terület még mindig park.

Fotó: impakter.com

Forrás: architetturaecosostenibile.it, nytimes.com, fastcompany.com

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!