Minden korszaknak meg voltak a maga uralkodó stílusirányzatai. Ma éppen a SUV-ok divatosak, egykor a kupék voltak azok, és volt olyan is, amikor mindenből kabriót próbáltak csinálni. Bármi áron. Akkor is, ha ez a dizájn vagy a praktikum rovására ment. A nagy nyári meleg kellős közepén összegyűjtöttük, hogy milyen szokatlan autókból csináltak nyitható tetős változatot a gyártók.

Citroen C3 Pluriel

Kezdjük például a Citroen C3 Pluriellel, amiből meglepően sok használt változatot találni, és jelenleg tényleg az egyik leglogikusabb döntésnek számít, ha bele ugranánk a megfizethető kabriózásba. Karosszériája merőben eltért a hagyományos C3-tól, és a tető kialakítása is meglehetősen szokatlan. Lehetett kérni teljes ponyvatetővel, oldal merevítésekkel vagy akár pickupként is. Szinte végtelen módon lehetett módosítani a tetőt, csupán egyetlen gond van vele: a kocsiban nem lehet elhelyezni a kipattintott elemeket.

Ford Focus CC

Valami lehetett a levegőben a 2000-es évek végén, ugyanis valamiért úgy gondolták a legnagyobb európai autógyártók, hogy jó ötlet lenne a családi kompaktjaikból kabrió változatot is piacra dobni. Ugyanezt a receptet alkalmazta a Renault Mégane CC vagy éppen a Ford Focus CC, amiknek a nevében a CC a kupé kabrióra utalt. Ennyire rosszul még sosem használták ki a tért egy kompaktban azóta sem, ráadásul az elnevezés kupé részét is nehéz lenne beléjük látni, ugyanakkor méretük egyben az előnyükre is vált, hiszen egész kényelmes második üléssort kaptak az utasok, így akár több személlyel is megoszthattuk a kabriózás élményét.

Nissan Murano CrossCabriolet

Talán még a kompaktoknál is szokatlanabb, amikor az emelt hasmagasságú SUV-k, tehát alapvetően a terepjáró elődök tipikus jegyeit viselő autók tetejét dobják le gyárilag. Jelenleg is forgalmaznak ilyen autót, méghozzá a Volkswagen T-Roc Cabrioletet, ami önmagában is furcsa látvány, hát még a jóval nagyobb Nissan Murano nyitott tetős változata. Amerikában akkorát ment akkoriban a japán SUV, hogy még erre is futotta odaát. Hátsó ablak és apró tetőablak is jutott a ponyvatetőben, hogy ezzel csökkentsék a hátul ülők klausztrofób élményét. Négy év után abbahagyták a projektet.

Renault Wind

Minden idők egyik legsportosabb kabrió formáját dobta piacra a Renault Sport, amikor 2010-ben bemutatták a Renault Cliora épülő, beszédes nevű Wind kabriót. A korabeli tesztek alapján ráadásul nem csak csinos volt, de nagyszerűen vezethető is, hiszen az 1,2 és 1,6 literes motorok nagyon jól vitték az apró kasznit. Ráadásul létezett belőle menő sportcsíkos Gordini változat is, kék betétekkel az utastérben. Azonban nem volt hosszú életű a program. 2013-ban teljesen leállították a gyártását. Ennek is tudható be például, hogy itthon mindössze hármat kínálnak eladásra használtan.

Suzuki X90

Nem is annyira kabrió, sokkal inkább targatetős a Suzuki szokatlan, cuki apró terepjárója, az X90. A 90-es években nagyot ment a még valódi terepjáró képességekkel rendelkező Vitara, és Japánban a kei car méretű Cappuccino roadster is. Úgyhogy a Suzuki úgy gondolta, hogy itt az idő kombinálni a kettőt. Így született meg a kipattintható tetős X90, amiből nem lett mindent elsöprő siker, hiszen mind a SUV szegmens, mind a kabrió szegmens legrosszabb ismérveit sűrítette. Idővel mégis egyre kívánatosabb tárggyá öregedett, hiszen apró méretének köszönhetően jól használható a hétköznapokban, ráadásul meglehetősen jó terepszögekkel rendelkezik.

Volkswagen Eos

Imént említettem a piszkos 2000-es évek végét, amikor a ledobható tető hódított az európai kompaktoknál. Naná, hogy a Volkswagen akkor sem maradt ki a buliból. Ekkor született az Eos, amit igyekeztek kiemelni a tömegből, és még feljebb, a 3-as BMW felé pozícionálni. Pedig lemezei alatt ugyanaz volt, mint bármelyik másik Volkswagen, az anyaghasználttól kezdve a motorkínálaton át. Szóval nehezen volt indokolható a borsos árcédula. Amikor pedig bemutatkoztak a Golf és a Beetle nyitható tetős változatai, már nem sok jogosultsága maradt az Eosnak.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!