Mit árul el az autóipar alakulásáról, ha a B9-es Passatból már csak egyetlen bodystyle készül, ráadásul már azzal sem törődnek nagyon, hogy a Skoda Superbtől érdemben eltérő külsőt kapjon? Kihaló félben van a felső-középkategória a nem prémium modellek számára. Se Mondeo, se Insignia, se Talisman, se Optima. Úgyhogy értékelni kell, hogy a Passatot még nem szorította ki teljesen az ID.7, se valamelyik SUV, és tovább él, még, ha csak a kombiként is.

Ügyesen játszottak a B9-es Passat formatervével, ugyanis elsőre jól esően mokánynak hat, pedig 4917 mm-es hosszával majdnem akkora, mint egy Audi A6. Egy lapos, kedves kombi, ami hatékony autópályázónak tűnik már első ránézésre is. Nem véletlenül szerelték a tesztautót is a frissített 2,0 literes TDI 150 lovas verziójával, valamint 7-fokozatú DSG váltóval. Érdekes módon méretben a presztízsmodellnek szánt Arteon fölé lőtték, ám annál jóval keskenyebb. Azért így is bőséges odabent a helykínálat, ráadásul a kategória legnagyobb, 690 literes csomagterét adja. Épp ugyanannyit, mint a kombi Superb.

Most először a Passat is megkapta a Golfon elkezdett, élsimított, puhított, az ID modellekhez idomuló formavilágot, ami megosztó, hogy jót tett-e a Volkswagen autóinak – és jómagam is hajlok rá, hogy a 7-es Golf és a B8-as Passat határozott, szögletes megjelenését nehéz lenne überelni. Ugyanakkor így, a fehér fényezést a sportos R-Line változat fekete elemeivel vegyítve egyáltalán nem flottás az összkép, és szerintem sokat dob rajta a Black Style csomag fekete ablakkerete és a sötétszürke, 19-colos aero felniszett is. Szélesre húzott, rácsozott hűtőrácsával és hetyke szoknyáival kellően divatos, modern, mégis komolyan vehető.

Ugyanez mondható el a kabinról is, ami ebben a tesztautóban sokkal inkább adta egy korra felkészített, hangulatos kabin képét, mint azt elsőre várnánk egy Passattól. Sportkormány, alcantara betétek, kék varrások, a GTI üléseket idéző skót kockás üléshuzat a masszázs funkciós kagylóüléseken, este pedig állítható színű hangulatvilágítás vetíti ki a műszerfalunkra, hogy egy R-Line modellben ülünk, nem akármiben. A kategória ászától szinte természetes, hogy az anyagok kellemesek és nincsenek illesztési hézagok. Annak ellenére is hibátlan az ergonómia, hogy újítóak a kilincsek, a váltókar felköltözött a kormány mögé és konkrétan minden gomb a hatalmas, jelen esetben 15-colos infotainment kijelzőre költözött.

Bár ez elsőre ijesztően hangzik, a valóságban a piac egyik legjobban kezelhető szoftverét futtatja a Volkswagen, ahol minden pont ott van, ahol keresnénk, a klíma és a rádió azonnal állítható, és széles körben magunkra konfigurálhatjuk a felületét. Egyszer sem volt akadás vagy késlekedés és olyan egyszerű kezelni, mint egy okostelefont. Ahogy ekkora méretben elvárható, hátul is hatalmas a fej- és lábtér, dedikált klíma panellel és lenyitható könyöklővel. Épp akkora méretű a tetőablak, hogy a hátul ülőknek is élvezhető legyen, de előre is elég levegőt húzzon be – a szélterelője kevésbé hatékony.

Érdekes módon épp a vezethetősége volt az, ami egyáltalán nem okozott maradandó élményt. Azt persze megszokhattuk, hogy a Volkswagenek nagyon kimértek, távolságtartóak, de mégis ott van az élet, a kiegyensúlyozottság a kormányzásukban és a mozgásukban. Ezzel szemben az új Passat közömbös és érzéketlen lett. Persze így is egy kiszámíthatóan, stabilan, laposan közlekedő, remek autó, és határain terelve pontosan úgy viselkedik, ahogy elvárnánk: szinte egyáltalán nincs orrtolás, a gáz felengedésekor pedig enyhén kidobja a farát. Ugyanakkor túl nagy lett ahhoz, hogy ebből bármit is érezzünk odabent.

Leginkább a pedálok érzéketlensége okozza, hogy kelletlenebb a kommunikáció, és az sem segít az összhangon, hogy a 7-fokozatú DSG váltó még mindig képes gondolkodni egy lassítás, majd közvetlenül utána való gyorsítás során. A futómű szintén közömbös: se nem túl kemény, se nem túl puha. Felütés vagy zaj nem szűrődik át a kerekek felől, de olyan sok információ sem. A hajtáslánc legélvezhetőbb tényezője tényleg a 2,0 literes TDI motor, ami 150 lóerővel is kellően dinamikusnak érződött. Városi használat során ügyesen kisimítja a turbólyukat, de ha odalépünk némi turbófütyülés mellett élvezhetjük a 360 Nm nyomatékát.

Odabent semmit sem érzékelni a dízeles kerregésből. Csak lehúzott ablaknál jövünk rá, hogy amúgy milyen hangja van. Végül városi használat során 6,0 literes átlagokat produkált, míg városon kívül könnyedén lement akár 4,3-4,5 literesre a fogyasztás, ami egy ekkora utazóautótól nagyon rendben van. Jelenlegi konfigurátora szerint 17,7 millióról indít az új Passat, míg a mi R-Line csúcsverziónk már 19,1 millióról startol. Azért némi bizakodásra ad okot, hogy a szedán Passat törlését jobban az eszébe véste az átlag autós is, mint akármelyik frissen megjelenő kínai autómárka nevét.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!