Pár év alatt tarolták le a piacot

Ami 30 éve megesett a dél-koreai márkákkal, nagyon úgy tűnik, hogy most ugyanúgy megismétlődik a kínai autómárkánál is, egy dolgot kivéve, hogy itt a térnyerés üteme legalább négyszeres sebességre van gyorsítva. Pár éve még csak nevettünk a fura nevű márkákon, amik ipari varrógépek gyártásával indultak, és csak a kétezres évektől kezdtek autógyártásba. Aztán mosolyogtuk a kínai delegációt, ahogy körbe fotóztak a nagynevű európai autómárkák standjain Genfben. Mostanra meg lefagyott a mosoly, mert pár évtized alatt olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy mára nem követik, hanem diktálják az iramot. Igaz, hogy nincs múltjuk, de a jelenjük annál erősebb, és szomorú ezt kimondani, de a profit az a mostban érhető el, és a jövőben realizálható, tehát úgy tűnik (egyelőre) jó irányba halad a térnyerésük.

Nem kell még mindent temetni

Én lennék az utolsó, aki kútba dobná a tradíciót itt a mobilitás bölcsőjében, Európa kellős közepén, ahonnét a kocsi elindult. De tény, hogy az utóbbi időben sok olyan kedvezőtlen együtthatás nehezítette az európai gyökerű autógyártók életét, ami legjobban egy szóval leírható, ez pedig a túlszabályozás. Azt gondoltuk, hogy megváltjuk a világot a szigorú emissziós normákkal. Azt hittük, hogy feltaláltunk a megoldást az elektromos hajtáslánccal, holott emellett még tizenkétféle hajtásláncból választhatnának a vásárlók, mégis az elektromost kellett megtolni mindenek felett. Ciki lett a dízelmotor, pedig a mai napig a legjobb ingázó, és utazójármű a gázolajos kocsi. A benzinmotor meg közben elfáradt, már jó, ha három hengere van, de turbóból legalább egy kell bele, ha nem kettő.

Tudom, az emissziós normákat így egyszerűbb teljesíteni. Hogyne tudnám, hisz a csapból is ez folyik, közben meg sír a szívem értük, hogy a saját ürüléküket etetjük meg velük, de persze a kipufogógáz visszavezetés is kell az EURO normák teljesítéséhez. Jól is van ez így, biztosan csak engem zavar, hogy legalább tíz éve nem tudok egy istenes gázt adni egyik tesztautónak sem, mert az elektronikus gázpedál, meg a szenzorok, tudják már, miért. Még jó, hogy lemehetek a garázsba, és a bowdenes gázpedál végét rángathatom a motortérben, így fel tudom pörgetni a motort a sajt kezemmel akár leszabályozásig, bármikor!

Miért váltanak ennyien kínai kocsikra?

Az utcánkban először egy BYD-t láttam, aztán már megjelent egy JAECCO is, és szerintem lesz még a folytatásban is kínai csoda. Hogy lehet, hogy egy család évtizedekig elköteleződik egy európai márka iránt, aztán egyik napról a másikra megtörténik egy paradigmaváltás, és mint egy ősrobbanás után, szinte már a tudatukban sem létezik, hogy már évtizedes a márkahűség, aminek hirtelen elengedik a kezét. Hogy lehet, hogy a korom béli középkorúaknál tradíció volt, hogy ha egy család Opeles, akkor papa, apa, majd a fiú is biztosan Opelt választ magának, mert ebben szocializálódott, és így nőtt fel? Igaz, hogy én nem követtem ezt a példát, de tény, hogy ragaszkodom bizonyos értékekhez, és jó a tradíció mentén élni az életet.

Nem számít mi virít az elején?

Hazai mentaláitás, hogy hiába mondja bárki, hogy nem a ruha teszi az embert, azért a mai napig azonnali értékítélet készül arról, hogy milyen autóval jelenünk meg. Én sem hiszek ebben, és nem is értek vele egyet, de itthon nagyon is számít, hogy 10, 60, vagy 150 ezres kabát van e rajtunk, vagy milyen ékszerek, és persze az autó is az egzisztencia egyik legerősebb kifejezési formája. Soha nem tartottam menőnek azt, aki BMW kulccsal próbált csajozni a discoban, de a saját szememmel láttam, hogy bizonyos lányoknál ez nagyon is működik. Az autókhoz nem feltétlenül értők körében is közös metszéspont, hogy a német prémium márkák jelentenek valamit. Így ebben a tudatban azt gondoltam, hogy nehezebb lesz majd a kínai márkáknak megugrani ezt a lécet, hogy prémiumok legyenek a hármasfogat mellett, de jól tudják a kínai designerek, hogy a méretekkel, a hunyorítva hasonló formákkal szinte ugyanezt a hatást érhetik el. Na, és persze az utastérben diszkréten strasszkövezett váltógomb, és a hangulatfény sem árt, és talán teljes lehet a siker.

Az európai, és a magyar vásárlók ilyen fokú nyitottsága számomra nagyon meglepő volt, és az is, hogy megnyerő alternatívának tartják azokat a márkákat, amik létezéséről eddig még nem is tudtak. Idén biztosan erősödik majd a verseny a márkák között, és az sincs kizárva, hogy az új szabályozásokkal tudják is lassítani majd a terjeszkedést, de megállítani biztosan nem lesznek képesek. Alkalmazkodni kell hozzájuk, a kérdés már csak az, hogy mennyire rugalmasan sikerül mindez, és hosszútávon ki diktálja majd a tempót, és mutatja az irányt.