Elsőre nem feltétlenül szép látvány a gyűjtemény, másodikra is némi rendezetlenséget mutat, de mindenkinek van valami szenvedélye. A 74 éves nyugdíjas autószerelőnek ezek a – laikus szemmel – roncsba hajló retró, jellemzően 40-50 éves járgányok töltik ki az életét. Az olyan ismertebb márkák, mint a Lada, a Citroën és a Renault mellett akad itt jóval ritkább Oltcit és Austin is. Utóbbiból több darab is.

Egy viseltes modell, az Austin Maxi

Kocsis Imre sokat tud az autókról, sajátjaikról még annál is többet, az újságírónak az az érzése a beszélgetés alatt, hogy komoly kutatómunka lehet a típusismeret mögött. Olyan meggyőzően beszél, és csak néha pillant a jegyzeteire, hogy mindent elhiszünk neki.

Az ismerkedést az Austin Maxi modellel kezdjük, a jobbkormányos kocsi 1979-es évjáratú. – 1969-től 1981-ig gyártották Angliában, mindössze félmillió darab készült belőle. Akkor ugyanis már a piacon volt a Renault 16, ami nagyon erős konkurenciának bizonyult, nem beszélve arról, hogy az utóbbi az év autója is lett 1966-ban – mondta, hozzátéve a kocsit gyártották az egykori Jugoszláviában is.

Hátulnézet és lökettérfogat

Megtudtuk, mindössze 897 darabot készítettek belőle a ma Szlovéniában található Novo Mesto városában 1970 és ’71 között. Az Austin Maxit az a görög származású Sir Alec Issigonis tervezte, akit máig a MINI atyjaként emlegetnek. Próbáltak nagyobb, családibb autót készíteni, mint a MINI, úgy gyártották, hogy le lehessen fektetni benne az üléseket. Így az ötszemélyes Austin Maxi kempingezésre is jó volt, két ember simán elaludt benne.

Motorja 1748 köbcentis volt és 84 lóerőt tudott, de készült belőle kétkarburátoros, 95 lóerős változat is. A láncos, felülvezérelt motor a jobb helykihasználás érdekében lényegében egybeépült az ötsebességes váltóval és a diffivel, hidroelasztikus rugózásának oldalanként volt egy-egy köre, mint a legendás Kacsának. Fűthető hátsó szélvédője és elektromos ablakmosója modernnek számított, a kocsit mégsem igazán kedvelték Angliában.

Az Austin 1100/1300-at Pininfarina tervezte

Van egy fehér színű Austin 1100/1300 is a maroslelei telken, ez is Sir Alec Issigonis munkája, a karosszériáért pedig nem kisebb név, mint a legendás Pininfarina felelt. Több országban gyártották 1963-tól ’74-ig, ez a kocsi is készült Jugoszláviában is, ott, ahol az Austin Maxi. Darabszáma meghaladta a 2 milliót, Kocsis Imre 1967-es évjáratú modelljét Novo Mestóban gyártották. Az Austin MINI motorja került bele, rugózása hidraulikus volt, egyik kör az első, a másik a hátsó kerekeket kötötte össze.

Egy leharcolt Simca 1500-as is áll a telken, az autót több néven is forgalmazták a franciák, volt egyebek között belőle Talbot Chrysler is. Ez egy automataváltós típus, még tempomat is volt benne. Meg fedélzeti számítógép, ami mutatta a fogyasztást, vagyis sok mindenben megelőzte a korát.

A Simca 1500-as motorja - "pajtalelet"

– Az volt a baj ezzel az autóval, hogy a diffi olaját, ami fél liter volt csak, nem cserélték, amikor az automata váltóét cserélték, ezért sok tönkrement belőlük, rossz híre lett ennek a Simcának – mondta Kocsis Imre. Megtudtuk tőle, hogy a kocsi rugózása elől torziós, hátul hagyományos.

Azt pedig meg is mutatta, hogy ennél a modellnél nem csavarozták, hanem hegesztették az ajtózsanérokat, vagyis egyáltalán nem volt utólagos állítási lehetőség. További érdekesség, hogy készült olyan Simca is, a Matra, ahol egymás mellett ült három ember, nem is volt második üléssor – ez az autó egyébként középmotoros volt.

Csavarozás helyett hegesztett az ajtózsanér

Belebotlottam a telken még egy Austinba, a viseltes Metro 1983-as évjáratú volt és világoskék, fénykorában talán metál fényezéssel. 1275 köbcentis motorját a MINI-től kapta, ebből is meglehetősen sokat gyártottak. Nagyobb motorral is lehetett kérni, plusz – a kor akkori színvonalán – luxusbelsővel, fabetéttel és volt napfénytetős változat, amit a maroslelei példány is bizonyít.

A szebb napokat megélt felhozatalból külsőre talán egy Oltcit mutatott a legjobban, annak idején a Merkur is hozta be, de nem vitték túlzásba, elég megbízhatatlannak bizonyult ez a típus. Kicsit hasonló volt a helyzet, mint a Daciával, megvásárlása után ezt is érdemes volt egy kicsit szétszedni, zsírozni, újrahúzni a csavarokat – ez sokat javított rajtuk.

Austin Metro, napfénytetővel

Kocsis Imre autója egy 1982-es Oltcit Special. Megtudtuk, hogy a márka neve az Olt folyóból és a Citroën első szótagjából ált össze. (Más források szerint az Olténia tartományból, jött az első szótag.) A franciáknál ez a modell a Citroën Axel néven gurult. A románok hosszú ideig gyártották, 652 köbcentis kéthengeres boxermotorja, lényegében a Kacsa erőforrása volt.

Később szereltek nagyobb, négyhengeres boxert is az Oltcitba, ez 1129 köbcentis volt. Már a maroslelei modell is tárcsafékes, elöl és hátul is. Érdekessége, hogy az első féktárcsát nem felni mögé, hanem közvetlenül a váltó mellé szerelték, mint a Kacsánál, ezért is mehetett hozzá a meglehetősen ronda, tele keréktárcsa.

Olcit, ránézésre a legjobb állapotban

– Abból a változatból, ami nálam van, csak 60 ezret gyártottak a románok, szerintem a készletet elnézve talán ebből lehet leghamarabb működő autó. Kicseréltem a szélvédőt és a motor is fel lett újítva – mondja a tulaj, hozzátéve, nem az Oltcit volt a román-francia együttműködés legsikeresebb modellje.

A gyűjtés és a szerelem is nagyon régi, Kocsis Imre 50 évig dolgozott autószerelőként Szegeden, még a Juhász Gyula utcai műhelyben kezdte el a gyűjtést. Amikor aztán öt éve költöznie kellett, vitte magával az autókat Maroslelére is. Minél többet szeretne megjavítani, a munkával azonban nemigen halad, a nyugdíja ahhoz meglehetősen szerény. Belső terük, mint mondja, nem szeméttel van tele, ahogy első pillantásra látszik, hanem a szereléshez szükséges alkatrészekkel, illetve szakkönyvekkel, műszaki leírásokkal. Utóbbiakból tényleg van bőven!

Szakirodalom és pótalkatrész minden mennyiségben

Elmondása szerint az autók mindegyike az övé, vagy valamelyik családtagja nevén van. Egyikben sincs olaj, akkumulátor vagy bármi más, ami a környezetre káros lenne. Állítja, különös hobbija nem zavarja a szomszédokat, a falu szélén amúgy sincs belőlük sok. – Van, akinek meg traktorok állnak az udvarán, olyan is, aki állatokat tart. A jószágoknak van szaga, a járműveknek nincs – mondta korábban a helyi napilapnak, a Délmagyarországnak.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!