Évekkel ezelőtt egy autós lap hasábjain már foglalkoztam a hazai kerékpáros kultúrával. Akkor leginkább egy összehasonlító anyag született, amiben még sóvárogva tekintettem a nyugat felé, ahol már abban az időben is meg volt ehhez az infrastruktúra.  Irigykedve néztem a háttéranyag országokra lebontott kerékpárútjainak térképét, miközben nekünk akkor még csak jószerével egy volt az Andrássy úton, mint „szerencsétlen” kirakati megoldás, amit számtalan híradás pellengérezett ki, miután szinte nap, mint nap történt rajta valami esemény.

Persze az óta nagyot fordult a világ, nem csak többen lettek a kerékpárosok, hanem az eszközök is modernebbek és nem utolsó sorban a használati feltételek is jelentősen javultak. Számos kerékpárút épült és ennek köszönhetően például körbe tekerhető szinte valamennyi tavunk, hogy csak egy látványos példát emeljünk ki a repertoárból.

Az, hogy kerékpározás újkori reneszánszát éli, magával hozta, hogy a kétkerekű társadalom a szó jó értelmében felhígult. A kifejezett közlekedési eszközként használó réteg mellett megjelentek a hobbi céllal tekerők is. És további permanenciaként a bringások ma már nem csak az országutak és kisvárosok közlekedési látképének szerves részét képezik, hanem a nagyvárosokét is. A véleményalkotásban mindenképpen döntő tényező, hogy a fővárosi közlekedésben is egyre nagyobb számmal vannak jelen a kerékpárosok, ami szinte minden percben okozhat feszültséget az autósok körében. És valljuk be, okoz is! És ezzel meg talán meg is érkeztünk az első fekélyes területhez.

Van egy rendszeresen meglovagolt mottóm ezzel kapcsolatban, ami kicsit demagóg módon tipizálja a autó vs. kerékpáros viszonyt. Jelenesetben arra gondolok, amíg autóban ülök, akkor autós vagyok és dögöljön meg a bringás, hogy itt kóricál előttem. Ha nyeregben pattanok, akkor dögöljön meg az autós, amiért majd lesodor az útról, nem figyel rám, amikor kanyarodik…stb. De ez a séma simán ráhúzható a gyalogosok és autósok vagy a kerékpárosok gyalogosok viszonyára is. Tehát összességében egy morális kérdésről van szó.

Helytálló ez a kicsit leegyszerűsített megállapításom vagy nem ennyire tragikus a helyezet – kérdeztem Dormán Emesétől, a Magyar Kerékpáros klub kommunikációs vezetőjétől.

„Bár a morál javuló tendenciát mutat, nyilván még sok víz le fog folyni a Dunán, amíg ennek a kultúrának a gyökerei megerősödnek. Ugyanis nincsenek " biciklisek" és "autósok", hanem "közlekedők-" vannak, akik mindig más és más közlekedési eszközt választanak. Együtt kell ugyanazokat az utakat használnunk, nincs hely (és pénz) külön utakat építeni, különösen Budapest belvárosában nem, ezért csak úgy tudunk együtt közlekedni, ha kölcsönösen figyelünk egymásra.
A szabálytalanság sem járműfüggő. A biciklivel közlekedők egy része valóban szabálytalan, de a gépjárművezetőkről és a gyalog járókról ez szintén elmondható”

Nekem néha az az érzésem, hogy ha egy közlekedési konfliktusról volt szó, akkor ott talán akkor is jobban előveszik az autóst, ha adott esetben vétlen volt. Nyilván a nagyobb, erősebb járművet használónak „kell jobban figyelni” szteretotíp alapon.

Rögtön helyesbítenem kell, nem sztereotíp alapon! Ez a Bécsi Egyezményben benne van: a gyengébb védelme kell legyen az irányadó. Egy autó-kerékpár baleset esetén általában a kerékpár vezetője sérül jobban. Hollandiában, ha a kerékpár vezetője a hibás, akkor is az autóvezetőt veszik elő.  Ezt fontos lenne nyomatékosítani a fejekben, merthogy lehet, hogy bosszantó, hogy a kerékpár vezető lassú, ki kell kerülni, meg szabálytalan, de akkor is a gépjármű van fémből és védi a bent ülőt, míg a biciklis körül semmi védelem nincs.

A logikus érvelés ellenére ezt tényleg nehéz lenyomni az autósember torkán. Egyébként kerékpárost sosem láttam még büntetést fizetni közlekedési vétségért. A velük szembeni szekantúra kimerül a felszerelés firtatásában. Jól érzékelem? Egyébként, ha már itt tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy gyalogost is utoljára a Gazdálkodj okosan c. társasjátékban láttam büntetést fizetni, mert átment a piroson. Pedig a budapesti Rákóczi úton 3 percenként lehetne bírságot kiszabni tilos átkelésért.

„Ez így nem teljesen igaz, a kerékpárt vezetőt is megbüntetik. Viszont elsősorban a felszereléseket ellenőrzik (csengő, prizma, lámpa), ami önmagában nem elég a biztonságos együtt közlekedés megteremtéséhez. Sokkal inkább azt kellene ellenőrizni, hogy a kerékpárt vezetők ne menjenek a járdán a gyalogosokat veszélyeztetve, ne sasszézzanak a zebrán a gyalogosok között. Továbbá, a gépjárművezetők megfelelő oldaltávolsággal előzzék a kerékpárt vezetőket, elsőbbséget adjanak kanyarodáskor, ne nyissák rájuk az ajtót, ne parkoljanak a bicikliúton vagy biciklisávon, stb. Ez lenne igazán fontos, és nem a csengő vagy a prizma megléte.

Egyébként a szabálytalanság oka sok esetben az, hogy gépjárműveket részesíti előnyben mind az infrastruktúra, mind a szabályrendszer. Pedig a környezetvédelmi és tömegközlekedési szempontok alapján kellene rangsort állítani, úgy, hogy a gyengébb védelme mindig érvényesüljön.

Még egy gondolat erejéig visszatérnék a közlekedési kultúrára. A közlekedési morál nem járműfüggő és, ahogy említettem, javul is egy picit. Ma már nagyon látszódnak a bringával közlekedők, nem lehet őket nem figyelembe venni, és már olyan sok a kerékpárral közlekedő, hogy azon emberek száma is megnőtt, akik egyszer biciklivel, egyszer autóval közlekednek. Ez mindenképpen nagy befolyással bír majd, minthogy az is, hogy most felnő egy olyan generáció, akinek ez természetes lesz.”