Michelisz Norbert barátja és csapattársa, az 59 éves Gabriele Tarquini november elején jelentette be, hogy az idei volt az utolsó teljes szezonja a Túraautó-világkupában, év végén ugyanis visszavonul az aktív versenyzéstől. Az olaszt november végén a WTCR szezonzáróján, Szocsiban láthatjuk utoljára versenyezni. Bár Tarquinit elsősorban túraautó-pilótaként ismerjük (karrierje során megnyerte a brit, az európai és a világbajnokságot is), fiatal korában 38 Forma-1-es versenyt is teljesített, és egyszer a 24 órás Le Mans-i versenyen is rajthoz állt. Karrierje során rengeteg márkával versenyzett, és ő a legidősebb FIA világbajnok is, mivel 2009-ben, a Seattal ért a csúcsra 49 évesen a WTCC-ben (elvéve a címet a legendás Juan Manuel Fangiótól).

1987-ben debütált a Forma-1-ben az Osella istállóval, miután az olasz Formula-3 bajnokságban és a Nemzetközi Formula 3000 bajnokságban jó eredményekkel hívta fel magára a figyelmet. Az első teljes szezonját 1988-ban teljesítette a Coloni istálló sárga autójával, a következő három évben pedig a francia AGS csapatnál versenyzett. Velük szerezte egyetlen Forma-1-es pontját is, az 1989-es Mexikói Nagydíjon. Miután a versenyképtelen AGS autóval a versenyek nagy részére kvalifikálni sem tudta magát (a 107 százalékos szabály miatt), 1991 végén átszerződött a Fondmetalhoz, és velük teljesítette utolsó teljes szezonját a Forma-1-ben 1992-ben.

1993-ban kötötte meg legikonikusabb partneri megállapodását, amikor az Alfa Romeo kötelékébe állt az Olasz Túraautó Bajnokságban. Aztán a szögletes és piros 155-öst vezette az 1994-ben a Brit Túraautó Bajnokságban, a BTCC-ben is, ahol rögtön az első szezonjában bajnokká koronázták. 1995-ben is Nagy-Britanniában maradt túraautózni, ebben az évben beugróként egy Tyrell-lel még elindult a Forma-1-es Német Nagydíjon is a Nürburgringen. Ez volt az utolsó F1-es szereplése. 1996-ban már az új International Touring Car Championship-ben versenyzett, ami a DTM-ből kinőtt új világbajnoki sorozat volt, olyan elképesztően fejlett és gyors autókkal, mint az Alfa Romeo 155, a Mercedes-Benz C-osztály, vagy az Opel Calibra.

Mindössze egy szezont ért meg az ITC, így 1997-ben a Hondához szerződött, és négy szezont húzott le a rendkívül versenyképes, gyári csapatoktól hemzsegő Brit Túraautó Bajnokságban (BTCC), de néha átruccant Németországba is, a Supertourenwagen Cup versenyeire. 2001-ben újra az Alfánál kötött ki, ahol már a szépséges 156-ost hajtotta az Európai Túraautó Bajnokság (ETCC) futamain, 2003-ban itt is bajnok lett. 2005-ben teljesítette az utolsó szezonját az Alfa Romeo színeiben, az akkor már WTCC-re átkeresztelt, világbajnoksággá tett túraautós sorozatban.

2006-ban igazolt a Seathoz, ahol a dízelmotoros Leonnal 2009-ben ismét bajnok lett, pedig olyan csapattársakat kellett maga mögé utasítania, mint Yvan Muller, Rikard Rydell, Jordi Gene, vagy Tiago Monteiro. Miután 2012 végén a Seat kivonult a WTCC-ből, Tarquini szolgálataira a Honda tartott igényt, a JAS Motorsportnál három szezont húzott le. Aztán 2016-ban a gyári Lada csapathoz igazolt, a Vesta versenyképtelensége ellenére sikerült győzni Oroszországban és Katarban is. Végül az orosz alakulattól igazolt a Hyundai-hoz 2017-ben.

Tarquini szervesen hozzájárult a Hyundai Motorsport ügyfélprogramjának sikeréhez, mint az új Hyundai i30 N TCR projekt első szakaszának vezető teszt- és fejlesztőpilótája. Tarquini és a Hyundai mérnökei üres lappal kezdték 2017 elején a Hyundai i30 N TCR fejlesztését. Októberre az autó már készen állt az első versenyre, és el is indult a TCR International Series utolsó két fordulójában. A kínai Zhejiang versenypályán Tarquini ellopta a show-t: a rajtrácson a 14. helyről indulva megszerezte a Hyundai i30 N TCR első győzelmet, rögtön a bemutatkozó versenyén.

2018-ban Tarquini a BRC Racing Team színeiben indult WTCR – FIA túraautó-világkupa első szezonjában, a csapattársa Michelisz Norbert lett. Álomszerűen indult számára az idény, mivel Marokkóban rögtön két győzelemmel kezdett, amit magyarországi, szlovákiai és japán győzelem követett. A bajnoki címért vívott küzdelem végül Makaóban dőlt el, ahol Tarquini megszerezte a Hyundai Motorsport első világbajnoki címét. A veterán olasz az azt követő három szezonban is a BRC csapatnál maradt, utolsó győzelmét idén aratta a spanyol versenyhétvégén Aragonban, már az új, négyajtós Elantra N TCR-rel.

„Szomorú vagyok - egy ilyen hosszú versenyzői karrier után, amely néha már úgy tűnt, hogy sosem ér véget, arra gondol az ember, hogy ez a pillanat sosem jön el. Az életben mindennek van egy kezdete és vége, már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ezzel tisztában legyek. A WTCR egy erős sorozat volt az elmúlt néhány évben, de kicsit küszködtem a kvalifikációkon. Bár a versenytempóm még mindig megvolt, a spanyol és magyar verseny közötti szünetben döntöttem el, hogy ideje kimondani a „stop”-ot. Fontos volt számomra, hogy Olaszországban, a hazai versenyemen jelentsem be a döntésemet - ez volt a megfelelő pillanat. Nem szeretnék köszöntet mondani azoknak, akik segítettek hosszú pályafutásom során, mert valakit biztosan elfelejtenék! A lista nagyon hosszú, kezdve a családommal és a Hyundai Motorsporttal. Azt akarom, hogy ez legyen az utolsó gyártóm, mert nagyszerű munkát végeztünk együtt – nyilatkozta a visszavonulás bejelentésekor.

„Tiszta lappal indultunk, aztán megalkottuk a Hyundai i30 N TCR-t, és megnyertem a csapat első futamát és bajnoki címét. Nagyon erős a kapcsolatunk. Nem akarom teljesen abbahagyni a vezetést, mivel a versenyzés olyan számomra, mint egy kábítószer, így lassan kell leszoktatni magamat róla. Beszélek a Hyundai Motorsporttal is, hogy megnézzük, lehet-e másféle kapcsolatunk a jövőben. Olyan sok jó eredményt értünk el együtt, mint például a WTCR-pilóták 2018-as bajnoki címe, de számomra a csúcspont mégis a Hyundai i30 N TCR legelső versenye volt 2017-ben Kínában. A csapat nagy erőfeszítéseket tett, hogy ott legyünk, és nyernünk kellett, mert meg akartuk mutatni a rajongóknak és az ügyfeleknek, hogy nyerő autója van a márkának, és én is be akartam bizonyítani magamnak, hogy az általam tesztelt és fejlesztett autó versenyképes” – folytatta.

„Az orosz hétvége nem a szokásos szezonzáró lesz; teljesen más érzés lesz számomra, mert ez az utolsó WTCR-versenyem. Három kis pálya után visszatértünk egy hosszabbra, szerintem jó lesz vezetni Szocsiban. Soha nem versenyeztem ott a múltban, ezért sok fedélzeti videót tanulmányozok a korábbi eseményekről, hogy megfelelően felkészüljek a versenyre. Azt hiszem, nagyon élvezni fogom ezt a pályát, és az a célom, hogy dobogóra álljak az utolsó versenyemen” – fejezte be Tarquini.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!