Aki egyszer is beül egy, az első világháború előtt gyártott, nyitott túrakocsiba rögtön rájön, hogy a sebesség érzete mennyire relatív. Fakerekes, favázas szerkezetről van szó, amelyben az időjárás viszontagságai ellen leginkább a meleg öltözet véd. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tükörsima aszfalt helyett leginkább földutak álltak rendelkezésre. Ilyen helyzetben az 50-60 km/h sebességgel történő utazás is meglehetősen gyorsnak hat. Ennek fényében még nagyobb tiszteletet érdemel a Vörös Ördög becenévre hallgató Camille Jenatzy, aki 1899. április 29-én egy kormányrúdba kapaszkodva 105 km/h sebességet ért el az áramvonalas kialakítású, La Jamais Contente azaz Sohasem Elégedett névre hallgató villanyüzemű járművével. Ez a futam egy több hónapos versengés csúcspontja volt, amelynek tétje nem csupán a minél gyorsabb sebesség elérése volt.

A La Jamais Contente replikája a 2019-es párizsi Retromobile kiállításon

A történet 1897-ben, Párizsban kezdődött. Maurice Bixio, a párizsi fiákereket azaz lóvontatású bérkocsikat üzemeltető Compagnie generale des Voitures a Paris (CGV) nevű vállalat igazgatótanácsának elnöke egy jelentésében romló üzletmenetről számolt be. Megjelentek ugyanis a villamosok, amelyek elszipkázták az utasokat. Bixionak további fejfájást okozott, hogy a párizsi önkormányzathoz egyre gyakrabban futottak be kérelmek, amelyeket olyan vállalkozók nyújtottak be, akik ló nélküli hintókkal szerettek volna taxiszolgáltatást nyújtani. Bixio úgy gondolta, hogy a benzinüzemű gépkocsik zsákutcának fognak bizonyulni, ezért 1898. tavaszán kizárólag villanyautók részére hirdetett meg tesztutat. Erre végül 1898. júniusában került sor. A korszak ismert francia cégei, mint a Kriéger, a Jeantaud, a Camille Jenatzy által alapított CGTA,, sőt a CGV villanyautó-gyártásra szakosodott leányvállalata, a CFVE is jelezték részvételüket. Utóbbi végül a teszt napján kiszállt a versengésből, mivel Brixio rájött az összeférhetetlenségre. A próbákon a Camille Jenatzy-féle jármű bizonyult a legmegbízhatóbbnak, amelyhez a Fulmen francia vállalat szállította az ólomakkumulátorokat.

Camille Jenatzy 1910-ben (Forrás: ANNO)

Camille Jenatzy (1868-1913) Belgiumban, Brüsszel Brüsszel Schaerbeek nevű negyedében született, ahol édesapja,. Constantin Jenatzy és felesége, Honorine Leleux 1865-ban gumicikkek gyártására rendezkedtek be. A Jenatzy-féle vállalkozás gyorsan terjeszkedett, hamar gyárüzemmé fejlődött. Constantin Jenatzy a város elismert polgára lett, halála után még utcát is neveztek el róla. A cég figyelme az 1880-as években az új sporteszköz, a kerékpár felé fordult. A Jenatzy gumiabroncsokat később autókhoz is kínálták. Camille Jenatzy az 1890-es évek elején Párizsba költözött, ahol villanyautókkal kezdett foglalkozni.

Jenatzy-féle villanyjármű 1899-ben. Forrás: Gallica

Jenatzy végül 1899. április 29-én (más források szerint május elsején) egy vadonatúj járművel döntő csapást mért ellenfelére. A 105,88 km/h sebesség hallatán Gaston gróf bejelentette, hogy soha többé nem áll rajthoz. A „La Jamais Contente” azaz Sohasem Elégedett névre hallgató, szivar alakú, együléses „rakéta” nevét a legtöbb szakíró szerint Jenatzy elhivatottsága miatt kapta. Rosszmájú vélemények szerint az autó neve Jenatzy feleségére utal, aki meglehetősen zsémbes volt, hogy férje állandóan versenyekre utazik. A súlycsökkentés végett a karosszériát partiniumból készítették, ami alumínium, réz, cink, szilícium, és vas ötvözetét jelenti. Az autót két Postal-Vinay gyártmányú 25 kW teljesítményű motor hajtott. Az ólomakkumulátorokat a taxiknál bizonyító Fulmen cégtől vásárolták. Jenatzy a szokásos taktikáját követte: beült az autóba, teljes erőből nyomta a gázpedált, és megpróbált nem kiesni.

Korabeli sajtóillusztráció a rekord-futamról (Forrás: CNUM)

A Jenatzy-féle rekordot 1902-ben Leon Serpollet döntötte meg egy gőzautóval, amellyel 120,80 km/h sebességet ért el. Néhány hónappal később egy benzinmotoros Mors 120,83 km/h sebességel újabb csúcsot állított be – s ettől kezdve a belsőégésű motorral szerelt gépkocsik átvették az uralmat.

Jenatzy édesapja 1904-ben bekövetkezett halála után átvette a családi vállalat irányítását, de nem feledkezett meg a versenyzésről sem. Az Emile Jellinek által összehozott Mercedes csapatot erősítette: 1903-ban a Gordon Bennett versenyen elért első helyét több dobogós helyezés követte más futamokon. Jenatzy 1913-ban egy véletlen vadászbalesetben hunyt el. A La Jamais Contente-t Jenatzy özvegye és a Fulmen vállalat 1933-ban a francia járműgyártás emlékeire fókuszáló Le Musée National de la Voiture et du Tourisme múzeumnak adományozták.

A jármű 1933-ban (Forrás: Gallica)

Az 1990-es évek elején egy francia gyűjtő, Christian Wannyn szerette volna megmutatni mire képes a La Jamais Contente. Ám kérését a múzeum elutasította. Végül Wannyn a kulturális miniszter támogatásával, a nemzetközi Lions Club és számos szponzor, így a Michelin és a Fulmen segítségével működő másolatot készített. Ezt a replikát 2013. óta a Mulhouse-ban található Cite de lAutomobile-ban, a francia nemzeti autómúzeumban lehet megtekinteni . Ezen kívül Belgiumban, az Autoworld múzeumban is látható egy másolat.

A Wannyn-féle replika (Forrás: Automobile Magazine)

Források:

- http://www.automobilemag.com/news/la-jamais-contente/

- https://www.autrique.be/en/calendar/exhibitions/event/373-camille-jenatzy-la-jamais-contente