Az EA276 nevű prototípus 1969-ből, és az első Golf 1974-ből A Volkswagen már az 50-es évek óta dolgozott a korosodó Bogár modern utódjának kifejlesztésén, azonban számos korai kísérlet kudarcot vallott. Végül a Wankel-motoros, fronthajtású NSU Ro80 atyja, Hans-Georg Wenderoth lett az EA337 kódnevű projekten dolgozó csapat főmérnöke (az NSU-t 1969-ben vásárolta fel a Volkswagen), formatervezőnek pedig a ma már legendás Giorgetto Giugiaro cégét, az Italdesignt kérték fel 1970 januárjában. Állítólag az olaszok javasolták az első tengely elé, keresztben beépített motorokat és a sarkokba kitolt kerekeket, amivel kis alapterületen a legtágasabb utasteret lehetett kialakítani. Nagy ugrás volt ez a szűkös, alvázas, farmotoros, léghűtéses, hátsókerék-meghajtású Bogárhoz képest. A korszerű alapra Giugiaro olyan formatervet készített, amely a hajtogatott papírból készült origamik stílusát tükrözte élekkel, sarkokkal és nagy síkfelületekkel. Az olasz mester idős korában bevallotta, hogy a Golfot pályafutása legfontosabb formatervének tartja. 1974 tavaszán indult el a gyártás Több mint 1400 mérnök dolgozott a keresztmotoros, vízhűtéses konstrukción, amelyet a kisebb kockázat miatt a Volkswagen egy sportos kupéban, a fél évvel a Golf előtt bemutatott, szintén Giugiaro-karosszériás Sciroccóban próbáltak ki. Végül a gyermekbetegségek kikúrálása után, 1974. március 29-én indították el a Type 17 belső kódnevű Golf sorozatgyártását Wolfsburgban, de a kereskedőkhöz az első példányok csak nyár közepén érkeztek meg. Vannak, akik a Golf név eredetét a labdajátéknak, a tengeri áramlatnak (németül "Golfstrom") vagy egy ilyen nevű lónak tulajdonítják. Golf I (1974-1983) Piaci bevezetésekor a Volkswagen a következőket írta a ferdehátú karosszériás újdonságról: „a Golf maximális helyet és biztonságot kínál. Megalkuvás nélkül a praktikumra van kihegyezve. Az alacsony övvonal tiszta áttekintést biztosít a vezetőnek, a ferde motorháztető pedig biztosítja, hogy az út közvetlenül a jármű előtt látható legyen. A hátsó ablak lefelé nyúlik, így a tolatás sokkal könnyebbé válik.” Golf GTI Nagy siker lett a típus, 1976-ban már az egymillió legyártott példányt ünnepelte a Volkswagen. Ugyanebben az évben csatlakozott a kínálathoz a sportos GTI. Az 1,6 literes erőforrásban a karburátort mechanikus üzemanyag-befecskendezésre cserélte a Volkswagen (ezért van I-jelzés a névben), amivel 110 lóerőre nőtt a teljesítmény. A futómű merevebb stabilizátorokat, feszesebb Bilstein lengéscsillapítókat és 20 mm-es hasmagasság-csökkenést kapott a jobb irányíthatóság érdekében. Optikai tuningot is kapott a GTI: sárvédő-szélesítések, piros csíkos hűtőrács és szélesebb gumik különböztették meg a mezei Golfoktól, no meg az, hogy a színválasztékot a piros vagy ezüstmetál fényezés egészítette ki. Bár nem ez volt az első hot hatch – ezt a címet a Peugeot 104 ZS-nek és a Simca 1100ti-nek tulajdonítják –, a Golf GTI tette igazán népszerűvé a „forró ferdehátú” kategóriát. Volkswagen Golf Cabriolet 1976-ban dízelmotorral bővült a kínálat, az 54 lóerős Golf D (1976) és a turbós, 70 lóerős Golf GTD (1982) révén a takarékos dízel technológia áttörést ért el a kompakt kategóriában. 1979-ben a Volkswagen piacra dobta a Golf kabriót, amely egy ideig a világ legkelendőbb vászontetős autója volt, és még bőven a második generációs Golf idején is gyártásban maradt. 1979-ben érkezett a Golfra épülő limuzin, a Jetta, amely eleinte két és négy ajtóval is választható volt, és Észak-Amerikában komoly sikereket ért el. Szintén Amerikában volt sikeres az 1978-ban bevezetett Rabbit Pickup, amely Caddy néven 1983-tól került gyártásba Európában (Szarajevóban). Volkswagen Jetta A Golf első generációjából 1983-ig összesen 6,9 millió darabot adtak el világszerte, tehát a Bogár méltó utódjának bizonyult, de valójában jóval több készült belőle, mert a gyártása csak 2009-ben, Dél-Afrikában fejeződött be.   Golf II (1983-1991) Volkswagen Golf II A második generációs Golf – amely a hatékonyságot és a belső térkínálatot helyezte előtérbe – 1983-ban érkezett. Élete végéig a Volkswagen legnagyobb darabszámban értékesített modellje volt, nem csoda, hogy csak 1992 végén szűnt meg a (németországi) gyártása, 6,3 millió példány után. A „kettes Golf” jóval nagyobb volt, mint az elődje: a tengelytávja (+75 mm), ahogy a külső méretei is (hossz +180 mm, szélesség +55 mm, magasság +5 mm) is nőttek, akárcsak a menetkész tömege, amely körülbelül 120 kilóval gyarapodott. A Volkswagen akkori formatervezési igazgatója, Herbert Schäfer házon belül fejlesztette ki a külső formatervet, amely megtartotta a Giugiaro által tervezett előd általános vonalait, de kissé teltebb, ívesebb lett. Volkswagen Golf Rallye A Golf GTI 1,8-as motorja 1986-ban kapott egy hengerenként négyszelepes hengerfejet, amely 112-ről 139 lóerőre növelte a teljesítményt, így a német hot hatch több korabeli turbófeltöltős riválisát is megelőzte. Négy évvel később megérkezett a G-kompresszoros G60-as, amely 160 lóerős teljesítményt hozott ki a kétszelepes 1,8-asból, de létezett egy szintén G-töltős, 160 lóerős, összkerekes sportváltozat is, a szögletes fényszórókról felismerhető Golf Rallye, amelyet rali homologizációs céllal gyártottak Brüsszelben, mindössze 5000 példányban. De nem ez volt a kettes Golfok királya, hanem a még ritkább, a Volkswagen Motorsport által gyártott, Golf Rallye-n alapuló G60 Limited. Ez a ritkaság a 16 szelepes motorjából 210 lóerőt szabadított a négy hajtott kerékre egy kézi váltón keresztül, és 6,4 másodperc alatt gyorsult 0-100 km/h-ra. A 69 ezer márkába kerülő csúcsmodellből csak 71 db készült (ebből 69 volt ötajtós), és elsősorban a gyár menedzserei vásárolták meg. Volkswagen Golf Country A dögös sportváltozatok mellett a kettes Golf számos különleges kiadást kapott, melyek közül – szó szerint is – kiemelkedett a kengururácsos Country, az osztrák Steyr-Puch által készített 4x4-es terepjáró változat, amely 120 mm-rel volt megemelve, hogy a hasmagassága kemény terepen is elég legyen. Igazi különlegesség volt az 1984-ben, mindössze 100 példányban gyártott, 50 km hatótávolságú Golf citySTROMer is, amely a Volkswagen első sorozatgyártású villanyautója volt. Kolorádóban, a híres Pikes Peak hegyi versenyen indult 1987-ben a kétmotoros, 640 lóerős, összkerekes Golf versenyautó, amely 3,4 másodperc alatt gyorsult fel 0-100 km/h-ra – murván. Golf III (1991-1997) Volkswagen Golf III A Golf harmadik generációja 1991 augusztusában jelent meg, és még nagyobb volt, mint a második nemzedék. Két fontos újdonságot hozott: a 174 (később 190) lóerős, szűk hengerszögű V(R)6-os motort, amely abszolút különlegességnek számított az alsó-középkategóriában, és a praktikus kombi karosszériát. A GTI kétliteres szívómotorokat kapott, a nyomatékos nyolcszelepes 115, a 16 szelepes változat 150 lóerőt adott le, de egyik sem lett a sportos vezetők kedvence az érzékelten kormányzás miatt. Aki a sportos menetteljesítményeket alacsony fogyasztással akarta kombinálni, választhatta a Golf GTD-t a 75-115 lóerős 1,9-es TDI motorral. Újra volt Golf kabrió, a vászontetős modellt később a negyedik nemzedék lámpáival is gyártották. Volkswagen Golf Cabriolet A Ford Escort RS Cosworth ellenfelének szánták a Golf A59-est, amely 275 lóerős turbómotorral és összkerékhajtásával a rali-világbajnokság megnyerésére lett kifejlesztve, de végül sem széria, sem versenyautó nem lett belőle, egyetlen prototípusa ma a gyári múzeumban pihen. Volkswagen Golf Variant A kilencvenes években a Volkswagen három neves rockzenekar európai turnéját támogatta, és mindegyikhez különleges, megkülönböztető külső jegyekkel ellátott, limitált szériás Golf-sorozatot adott ki: a Golf Pink Floyd Edition (1994), a Golf Rolling Stones Edition (1995) és a Golf Bon Jovi Edition (1996) nálunk is kapható volt. A „hármas Golfhoz” kapcsolódik a 90-es évek egyik legsikeresebb hazai reklámkampánya, a „Kovács úr megvette élete második Volkswagenét” is.  A cikk hamarosan folytatódik a többi generáció bemutatásával! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!