A közlekedés leginkább kiszolgáltatott résztvevői a gyerekek, ezért sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek a szülőktől és a többi közlekedőtől. Tavaly összesen tíz 18 éven aluli vesztette életét közlekedési balesetben Magyarországon. Súlyos sérüléseket 346 gyerek szenvedett el, könnyebben pedig 2068 18 éven aluli sérült meg. Nem „kis felnőttek” A gyerekek életkoruknál fogva óvatlanabbak, nem mindig van veszélyérzetük, közlekedésük kiszámíthatatlan. A tájékozódási és koordinációs képességeik fejlődésben van, és még csak kevés tapasztalattal rendelkeznek. Ezért nagyon fontos, hogy minél hamarabb felkészítsük őket a biztonságos közlekedésre. Ehhez sok játékosság és kreativitás kell, és a saját nyelvükön kell elmagyarázni nekik, mire ügyeljenek. Másként látják a világot, mint a felnőttek Az egyik legfontosabb szempont, hogy ne tekintsük a gyerekeket „kis felnőtteknek”. Egészen másként látják a világot, mint a felnőttek. A kisebbek nem tudnak még figyelni egyszerre több dologra, figyelmük kevésbé megosztott, érdeklődésüket pillanatok alatt elvonhatja egy érdekes tárgy vagy esemény, ilyenkor nem foglalkoznak a közlekedésben rájuk leselkedő veszélyekkel. Gondoljunk csak arra a tipikus példára, amikor a gyerek kiszalad az útra egy kiguruló labda után. 14 éves korukig a bicikli az egyetlen jármű, amellyel közlekedhetnek, de egy bizonyos korig ezt játékszernek tekintik, nem úgy gondolnak rá, mint a közlekedés egyik résztvevőjére. Testmagasságuk miatt eleve kevesebbet látnak a környezetükből, 60-140 centiméteres magasságban teljesen mást érzékelnek a világból. A látótér jóval szűkebb, tereptárgyak akadályozhatják a kilátást, és fiatalabb korban az autók üvegéig sem érnek fel, így nem is látnak át rajtuk. A szakértők szerint a gyerekeknek legalább 10 éves korukig van szükségük felügyeletre és támogatásra a közúti közlekedés során.  A jó példa a legjobb tanítás A gyerekeket azért is nagyon fontos fokozatosan megtanítani a biztonságos közlekedésre, mert gyerekkorban még nagyon fogékonyak az új információkra, és ilyenkor még elképesztően magas a tanulás hatékonysága. A helyes közlekedési magatartás kialakítása pedig nélkülözhetetlen lesz a későbbi önálló közlekedéshez, és akár a felnőttkori szokásait, tudását is meghatározhatja.  Ha a szülő nem tartja be a szabályokat, a gyerek sem fogja A gyerekek számára a szülők adják az első számú példát. A szülők hozzáállása alapvetően meghatározza, hogyan viszonyul a gyerek a közlekedési szabályokhoz. Ha a szülő betartja a szabályokat, és a gyereket is ebben a szellemben neveli, a jó példát átveszi a gyerek is. Legyünk következetesek! Ha a szabálykövető közlekedésről papolunk, de hazafelé tilos helyen visszük át a gyereket az úton, romba dőlhet a közlekedésre nevelés hatása. A 0-14 éves korosztályon belül azonban óriási eltérések lehetnek, egészen másképp közlekednek az óvodások, az alsó- és a felső tagozatosok. Sőt, azonos korúak, valamint a fiúk és a lányok között is lehetnek különbségek. Életkori sajátosságok Az óvodások esetében még nem beszélhetünk önálló közlekedésről, ebben a korban még az a legbiztonságosabb, ha mindig fogják a szüleik kezét, de legalább úttest, csomópont közelében, forgalmas terület mellett. Az egyszerűbb dolgokat azonban már ilyenkor el lehet mondani nekik, például hogy szétnézünk, mielőtt az úttestre lépünk, vagy azt, hogy a piroson sosem megyünk át. Már pár éves korban tisztában lehetnek az alapvető szabályokkal, de ne feledjük, bármi elvonhatja a figyelmüket, és akkor megtörténhet a baj! A 6-8 éves kisiskolások veszélyérzete sem fejldődött még ki eléggé, ezért főleg akkor történnek balesetek, amikor át szeretnének kelni az úton. Az is nehézséget okoz számukra, hogy a közlekedéssel járó rengeteg ingerből kiszűrjék azokat, amelyek tényleg fontosak. Ezzel a korosztállyal már fontos közösen gyakorolni az úttesten átkelést: a gyerek mérje fel a helyzetet, nézzen szét, majd válassza ki a megfelelő pillanatot az átkelésre. A szükséges készségek elsajátítása leginkább gyakorlat kérdése. A kicsiknek még bármi elvonhatja a figyelmét A 8-10 évesek már egyre inkább önállóan közlekednek gyalog vagy kerékpárral, rollerrel. Fejlettebb az észelési és reagálási képességük, fel tudják mérni az esetleges kockázatokat, és elkerülik a veszélyt. Ebben a korban már többnyire helyesen értelmezik a közlekedési jelzéseket, táblákat. Bele tudják képzelni magukat más közelekedő helyzetébe, és értik, hogy aki közlekedik, annak szabályokat kell betartania. A sebességet és a távolságot azonban még ez a korosztály is csak nehezen tudja helyesen megbecsülni. A 10-12 éves korban a magasság- és távolságbecslés már elég fejlett ahhoz, hogy biztonsággal meg tudják becsülni a közelítő jármű sebességét. Náluk már az jelenti a veszélyforrást, hogy hajlamosak szándékosan megszegni a szabályokat. Ebben a korosztályban sokan zenét hallgatnak közlekedés közben, és sok gyereknek mobiltelefonja is van. Tudatosítsuk bennük, hogyan használják ezeket. Kerékpáron például sosem hallgatunk zenét, és nem nyomkodjuk a telefont. Gyalog pedig telefonnal a kezünkben óvatosan közlekedjünk, és nem üvöltsön a zene a fülünkben, mert ha nem halljuk, mi történik körülöttünk, az veszélyes lehet.  A 13-14 éves kamaszok már képesek elvontan gondolkodni, és előre áttekinteni fejben az összes lehetséges változatot a következményeivel együt. A közlekedésre nevelésben érdemes hangsúlyt fektetni a döntéshozatalra, a lehetőségek végiggondolására, a lehetőségek alkalmazására.  Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!