Persze választhatunk gyengébb változatokat is: ha ragaszkodunk a benzingőzhöz, belépő modellként az E200-al találkozunk, amit négyhengeres, közvetlen befecskendezéses motor hajt, vagy ott van az E300 jelzésű, szintén kétliteres, de már 245 lóerős modell. Ha „spórolnánk”, rendelhető a jól ismert 220d is, amit extrák nélkül már potom 15 millióért elhozhatunk. Nekünk a csúcsmodell jutott 333 lóerővel, 3ezer köbcentis V6-os motorral, 27 milliós listaárig felextrázva. Nem bántuk, na. Adatok Teljesítmény 2996 cm3/333 kw Váltó 9 fokozatú automata nyomatékváltó Gyorsulás (0-100 km/h) 5,3 mp Szélesség 2055 cm Magasság 1430 cm Hossz 4826 cm Csomagtér 425 liter Megengedett legnagyobb össztömeg 2360 kg Tengelytáv 2854 mm CO2​ kibocsátás 183g/km Külső Nehéz olyat mondani, amit már nem mondott el más. A Mercedes utóbbi 1 évben zajló modelldömpingjének köszönhetően olyan formaterveket láthatunk az utcákon (bár egyelőre elsősorban a szalonokban), hogy az ember néha azon kapja magát, percek óta csak áll és nézi az előtte elhaladó vagy éppen parkoló autót. Az E coupé kétségtelenül az S coupé kistestvére, szinte teljesen úgy is néz ki, mint a nagyfiú, csak valamivel kisebb. Az hogy méretei szerényebbek, cseppet sem hátrány, talán ez a forma jobban is illik hozzá, mint az óriás S-osztályhoz. Persze az S-osztály kistestvérének lenni nem szégyen,  közel sem jelenti azt, hogy ne lenne tekintélyt parancsoló. Csomagtartója 425 literes, két nagy bőrönd bőven befér, legfeljebb a behelyezésnél akadhatnak problémák a nem túl nagy nyílás miatt. Persze ekkora autónál ezt el kell fogadni, de merőlegesen parkolva nagy kihívást jelent a kiszállás is, ha állnak mellettünk és nem szeretnénk odacsapni a több mint 1 méter hosszú ajtót. Belső A konfigurációt előzetesen áttekintve kissé megütötte az ember szemét a macchiato bézs-yacht kék belső színpárosítás barna szilfa díszítő elemekkel. Tartott mindez az első pillanatig, egyrészt kijelenthetjük, a fabetét újra menő, másrészt a kombináció hatására teljesen olyan érzése van az embernek, mintha egy guruló yachtban ülne. A középkonzol gyönyörű, szinte minden egyes elemén érezzük a minőséget. A Mercedes esetében gyakran kiemelendő, hogy a legjelentéktelenebb kis gomb benyomásának hangja is a minőség szót suttogja fülünkbe. Ugyanakkor a touch-pad inkább tűnik dekorációs elemnek, mint praktikus eszköznek, gyakorlatilag ugyanazt tudjuk vele irányítani, mint a megszokott görgővel, csak nehézkesebben, bonyolultabban. Persze meg lehet mutatni az ismerősöknek, milyen okos az autó, hogy felismeri a kézírást, de valljuk be, nem ettől fognak elájulni az autó láttán. Szintén dízájncélokat szolgál(na) a középen látható kis óra. Ízlés kérdése, sokaknak tetszik, sokaknak nem és mentségére szóljon, hogy felár nélkül kérhetjük, de az óra műanyag mivolta egyszerűen rontja az összképet. Ezzel együtt sem érzi magát átverve az ember, ha kifizet egy ilyen autóért közel 30 millió forintot. Kényelmes, gyönyörű, minőségi, pontosan az, amit várunk. Vezetési élmény Az autók szerelmeseinek jelentős része imába foglalná az ember nevét aki kitalálta a vezetői profilválasztást. Az ECO mód kényelmes, a komfort mód minden körülmény között tökéletes Sport és Sport+ módban pedig igazán szabadon engedhetjük az autóban rejlő erőt. Ha valakinek mindez nem elég, egyéni beállításokkal testre is szabhatja a vezetési élményt. Nehéz elképzelni, hogy aki 333 lóerős Mercedes kupét választ, kihagyja az AMG line felszereltséget a konfigurációból. 1,2 millió forintért kap 19 colos AMG felniket, morcosabb első és hátsó lökhárítót, de leginkább az Agility Control futómű éri meg, szelektív lengéscsillapító rendszerrel és ültetéssel. Egy ilyen zseniálisan csillapító futómű a versenytársaknál önmagában is közel 1 millió forintot kóstál, így bűn kihagyni ezt az extrát. Gyakorlatilag van egy bivalyerős autó, amiben úgy közlekedhetünk Budapest kátyús útjain, mintha jégen siklanánk.  Ez a siklás 100 kilométerenként 12-18 liter üzemanyagba kerül, mindez persze a terep, a jobb láb és a kiválasztott vezetői profil függvénye. Technika Az egyetlen valódi negatívum, amit ki kell emelni, az a Mercedes esetében szokásos, versenytársakénál kissé bonyolultabban kezelhető fedélzeti számítógép. Mindent tud, amit egy ilyen autótól elvárhatunk, de meg kell szokni a sajátosságait. Mindezért kárpótol, hogy minden menüsor tartalmaz kezelési útmutatót, ezzel egyrészt tényleg kiismerhetjük a rendszert, másrészt tökéletes indok, hogy órákig csöndben üldögéljünk az autóban. És közben mosolyogjunk. Mert ebben az autóban ülve folyamatosan indokolatlan vigyor ül az ember arcán. Egy sok jó autót megélt ismerős mondta egyszer: az ilyen autókba csak be kell ülni, és mosolyogni. Miért? Mert MINDENRE figyel. De nem úgy, ahogy egy felextrázott kisautó, a rendelkezésre álló vezetést segítő rendszerek mindig előttünk járnak. Persze ebben az árkategóriában jogos elvárás, hogy minden létező asszisztens rendelkezésre álljon, de a vezetőülésben hamar rájövünk, a Mercedesnél nem csak a formatervezők tartoznak szakmájuk elitjébe. A rendszereknek köszönhetően áll az az elsőre kissé furcsa helyzet, hogy a több mint háromszáz lóerős autó vezetése gyerekjáték egy alacsonyabb kategóriájú kisautó irányításának kihívásaihoz képest. Bárhova beparkol, bárhonnan kiparkol, és mindig szól, ha valami veszély leselkedik ránk. Persze ezt is testre szabhatjuk, a szenzorok érzékenysége a mi választásunk. Külön kiemelendő a navigációs rendszer. Valójában nem is maga a rendszer, hanem a körülbelül 15 000 Forintért 1 évig aktiválható Livetraffic funkció. Az első néhány alkalommal az ember rendszeresen ellenőrzi, hogy biztosan jó célt állított-e be, mert még a város utolsó kisutcáit is ismerő taxisokat is meglepné, milyen eldugott utakon keresztül érjük el célunkat, elkerülve ezzel minden torlódást. Mindez azért is különleges, mert végre egy autógyár felismerte, hogy az okostelefonokra ingyen letölthető navigációk elhúztak az ő rendszereik mellett. Ebben persze nincsenek egyedül, de igazán becsülendő, hogy a Mercedes felvette a kesztyűt, nem hódolt be és szerződött le valamelyik applikációval, hanem megcsinálta a sajátját és több területen is lekörözte az újdonsült vetélytársakat. Végülis.. Ha a pénztárcánk nem húzza a nadrágunkat, nehéz megérteni, hogyan lehet egy autóért kiadni akkora összeget, amiből még az egekben lévő ingatlanárak mellett is egészen csinos belvárosi lakást vehetnénk. Ugyanakkor kedves olvasó, ha van a számláján 25-30 felesleges millió, akkor irány a legközelebbi bemutatóterem, üljön be egy próbakörre, majd miután a tesztvezetés első tíz percében eldőlt, hogy kell egy ilyen otthonra, adja is le a rendelést. Nem fogja megbánni. Fotók: Erdős Dénes