Fotó: szlovák rendőrség/Facebook A taxis mindkét autója porig égett, a keletkezett anyagi kár több tízezer euró. A jelek szerint szándékos gyújtogatás történhetett, a rendőrség nyomozást indított. Az érintett taxis a Markízának nyilatkozva elmondta, a jelek szerint visszatértek a ’90-es évek praktikái. A televízió szerint kamerák rögzítették, amint két férfi felgyújtja az egyik autót, majd a lángok a másikra is átterjednek. A tulajdonos szerint a történtek mögött konkurenciaharc állhat. „Őszintén azt gondoltam, hogy ha a ’90-es években valaki felgyújtotta a konkurencia tulajdonát, az sem volt rendben, de valahogy illeszkedett az akkori időkhöz. Az viszont, hogy valaki 2025-ben ilyet tegyen, álmomban sem jutott volna eszembe” – jegyezte meg a tulajdonos fia.  

Ford Escort - Fogalom volt itthon is Amikor végre véget ért a szoci éra, kinyíltak a kapuk, ömleni kezdtek hazánkba a nyugati kocsik. Azok voltak a dicső ősidők, mert az utcakép szépen lassan megszabadult a kék füsttől, és tele lett kettes Golfokkal, Kadettekkel, és Escortokkal a parkoló autók sora. Na, nem ment az olyan gyorsan, hiszen a kétezres években még mi is a kétütemű Trabit gyűrtük, és Moszkvics is állt a parkolóban. De már érezhetően koptak a keleti csodák az utakról. A nyugati autók között az Escort egy nagyon népszerű típus volt, és mivel a magyar már régen is szerette a Sedant, jött az Orion is szép számmal az országba. A tágas csomagtartójú, de jellegtelen autót sokan szerették, és használták, de sajnos az idő csúnyán elbánt velük, így már szinte nem létező típus, de az Escortok is nagy erőkkel amortizálódnak, és sokszor a bontóba vezet az útjuk, nem egy lelkes fiatalhoz, aki energiát öl abba, hogy régi fényébe állítsa vissza. De miért is tenné? Az RS Cosworth-ön kívül nincs belőle vágyott tárgy. Az átlagos darabokat nagyon kevesen fogják dédelgetni, itt csak az jelenthet változást, ha családi emlékek köthetők az autóhoz, mert akkor biztos lesz majd olyan, aki talpon tartja az utókornak. Az Escort hat generációt élt meg, a piskóta Escort egy legenda lett nem csak hazájában, Angliában, hanem mára szerte a világon megbecsült gyűjtői darabok. 1967-től 1974-ig több mint kétmilliós példányszámban gyártották ezt a szériát, ami a rallyban, és az utcán is bizonyított. Ennek ellenére soha nem lett igazi kultuszautó, így mára csak a dicső kilencvenes évek apró porszemévé törpült, és hamarosan eltűnik az utakról. Viszont ha a beugrót keressük az autómobil világába, akkor a Suzuki Swift mellett egy hasonlóan jó ajánlat lehet a "párszázas" kategóriában, mert futóműben, méretben, és komfortban is sokkal többet ad, mint a második generációs "mi autónk". Jó ez még mindig Persze kell hozzá egy attitűd, hogy rájöjjünk mit is jelent az autó. Ha csak arra kell, hogy ne ázzunk, ne fázzunk, és elvigyen bennünket a célunkig, na és persze, ne álljon az utcán több millió forintos értékünk, akkor a legjobban elköltött párszázezer forint lehet egy ilyen, a gyártás végéről származó Escort. Sok kritikát kaptak a korábbi modellek, ami érintette a futóművet, elektronikát, és motort is, így érdemes a széria végéről választani, ahol nem ritka a tesztautóhoz hasonló klímás, színre fújt lökhárítós, elektromos ablakos, alufelnis kivitel, ami szépen tartva még manapság is mutatós lehet. Ebben az autóban nem csak a külső, hanem a belső is extrás, mert az erősebbik benzines 1.6-os motor hajtja. Többször leírtam már a használttesztben, hogy a Fordok mivel vesznek le a lábamról, ez pedig a sebességváltójuk. Itt ezt tudom legjobban kihangsúlyozni, mert egy nagyon jó kiosztású, pontos váltási érzetű, feszes váltóhoz volt szerencsém. Jól esett leforgatni a fokozatokat, és gangolni. Minden mechanikus, érzem, ahogy dolgozik körülöttem a gép. Ezért írtam, hogy szükség van ehhez a mechanika, a gépzajok iránti szeretetre. Ha ez nincs meg, érdemes keresni egy modern, jól körbeszigetelt, ingerszegény bunkert, ott a sok-sok vezetéstámogató rendszerrel nagyon könnyű lesz majd az irányítás. Ezt a Fordot már senki nem nézi meg, pedig autóformája van, méretei alapján pedig egy átlagos család igényeit is kiszolgálja. Én már a telepen kiszúrtam, világított a sok egyenautó között, és látszik, hogy sokáig lehetett gazdája a beszámolt autónak, mert nem csak a külseje, hanem a technika is naprakész volt. Persze 28 év nem múlik el nyomtalan, kisebb hibák akadtak kívül belül, de ebben az esetben már az összképet kell nézni a részletek helyett. Meglepően kényelmes a plüss ülés, elég széles az ülőlap, és tetszik a vezetési pozíció is. A belső formavilág ízig-vérig kilencvenes évek, a kezelőszervek, a színek, az anyaghasználat, az óra, mind-mind letűnt, de nagyon más, azaz a boldog békeidős korszakot idézi. Technikailag már viseletes Feltűnik, hogy nincs meg az a "van benne anyag" érzésünk, hiszen a karosszéria merevsége, és az utastér szigetelés is elmarad a mostanában megszokottól. Be kell vallanom, hogy ez az egyik állandó kiábrándulásom az ilyen autókból, hogy sajnos nem tudnak már olyan védelmet nyújtani a kéttonnás tankok ellen, mint amennyi elvárható. Tehát ha csupán a biztonsági szempontokat nézzük, akkor én sem ültetném már be a családot egy Escortba. Ugyanakkor egy szimpla szombat délutáni kerékpározásnál is megvan az esélye, hogy egy figyelmetlen autóstárs balesetet, és könnyen tragédiát okozzon. De vissza az autóhoz: erősen érezni az elhasználtságát, de egyáltalán nem zavaró, mert a technika még rendben van. Fényezés egységes, de kezdődő lakkhibák felfedezhetők, az utasérben minden a helyén, de kisebb nagyobb lógások azért már tapasztalhatók, ha megmozdítom az ülééssínt, hogy magamra állítsam, vagy kinyitom a kesztyűtartót, stb. Kicsit lóg az ajtó, látszik, hogy a kárpitokon itt-ott már enged a ragasztó, nem szép az ajtóbehúzó, és néha akad a központi zár. Az évek tehát itt sem múltak el nyomtalanul, az autó harcban edződött, még ha gazdája próbálta is karban tartani. Máris hozzá teszem, hogy ezek az életkor tudatában elfogadható hiányosságok, és bárcsak a hazai 16 éves autók, amik a mai forgalom nagy részét kiteszik, mind ilyen állapotban lennének. Beszéljünk végül a fenntartási költségekről is. Alkatrész lesz hozzá A birtokbavétel után, mint minden jármű esetében szigorú nullrevízió jöjjön. Tehát egy vezérlés csere, minden folyadék cseréje, és a fékek állapota. Ez a kötelező kör. A probléma viszont ott kezdődik, hogy nem azonnal, de rá kell nézni a fékre, futóműre is. Ha pedig azt is tisztességesen szeretnénk szervizeltetni akkor ott járunk, hogy az autó vételára még egyszer elmegy a szervizre. Mi van, ha a tulajdonos egy év múlva mégis átülne egy fiatalabb kocsiba? A piac nem fogja kifizetni a tisztességes gatyába rázásra ráköltött százezreket. Na, látják, ezek a dolgok döntik el ennek a kategóriának a sorsát. Mennek, amíg engedi a műszaki vizsga érvényessége, aztán valahogy összelapátolják őket a következő két éves bizalomig, vagy irány a bontó. A motor egyébként a bontóban is be fog indulni, ha figyeltek az olaj, és vezérlés cserére, iszákossága viszont főleg városban kedvezőtlen, hiszen kilenc litert is fogyaszthat sok hidegüzem mellett. A karbantartást egyébként bármelyik műhely vállalja, hiszen a mai autókhoz képest faék egyszerűségű a szervizelése egy ilyen autónak. Egy dologról viszont nem ejtettünk szót, a legfájdalmasabb pont a rozsda. Ami a korszak autóinak legnagyobb mumusa, és a korszak Fordjait is előszeretettel támadja. Rendkívül fontos a rozsda ellenőrzése vétel előtt, hiszen ennek a javítása a mai óradíjak függvényében biztosan nem rentábilis a 0-500.000 Ft közötti értékű használt autók esetében. Végül nézzünk rá a piacra. Escortot száz, és nyolcszázezer forint közötti ársávban találhatunk, és nem kell megmagyarázni, hogy melyik végén milyen állapotú autót kapunk a pénzünkért cserébe. Ha sikerül találni egy rozsdamentes, és a tesztautóhoz hasonló állapotú, -azaz olyan darabot, aminek nem csak tulajdonosa, de gazdája is volt, - akkor még jó pár évre hű társunk lehet az egykor népszerű, de mára feledésbe merült Ford, aminek utódja a Focus nem véletlenül vette le a fél világot a lábáról. További használttesztek itt olvashatók.

2024 áprilisában tette közzé az Egyesült Államok közlekedési hatósága, hogy 2029-től kezdve minden autónak képesnek kell lennie megállni és elkerülni az ütközést 100 km/h-ig, illetve képesnek kell lenniük felismerni a gyalogosokat napfényben és sötétben egyaránt. 144 km/h-ig automatikusan, manuális beavatkozás nélkül fékezniük kell autóval való ütközés veszélyének észlelésekor, míg ez a szám 70 km/h gyalogosok esetében. Ez ellen emelte fel most a hangját az Alliance for Automotive Innovation csoport, ami a legtöbb nagy autógyártót magában foglalja, az elnök John Bozzella nyilatkozata szerint ugyanis ennek betartása „tulajdonképpen lehetetlen a jelenleg elérhető technológiai színvonallal.” Bozzella szerint ez egy szörnyű következményekkel járó lépés lenne, ami folyamatosan és teljesen feleslegesen frusztrálná a sofőröket, drágábbá tenné az autókat, és nem is növelné szignifikánsan a közlekedés biztonságát. 2022-től az Európai Unióban és Japában is kötelezően az alapfelszereltség részét képezik az automata vészfék rendszerek, aminek csak részben köszönhető az új autók árának ugrásszerű felfelé ívelése. Az Egyesült Államok piacát jelenleg a forszírozott villanyosítás és az egyre szigorodó biztonsági rendszerek is kevésbé szorongatják, és ezen az új Trump kormány sem kíván szigorítani, pedig az NHTSA szerint évi 362 életet menthetne és 24 000 sérülést előzhetne meg a rendszer kötelezővé tétele. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!