Mint ismeretes, a versenybíróság pénteki bejelentése szerint a hagyományoknak megfelelően a szenegáli terepen megrendezésre kerülő vasárnapi rövid szelektív már nem számít bele a verseny értékelésébe, így az utolsó fontos menet a mauritániai Akjoujt és Tenadi között bonyolított 201 kilométeres száguldás volt. A magyar kamionpilótát és két állandó bajtársát, Czeglédi Péter navigátort és Ács László főszerelőt a nyitószakasz megnyerése óta elképesztő balszerencse sújtotta: defektek sorozatával, váltócserével, kisebb motorproblémával, az utóbbi napokban pedig már a Scania-versenygép hátsó futóművének sérülésével is dacolniuk kellett. Miután a szervizcsapat végigdolgozta a csütörtökről péntekre virradó éjszakát, hogy kijavítsák a 402-es rajtszámú monstrumot, a sérülések olyan súlyosak voltak, hogy ezt csak részlegesen sikerült megoldani. Kovácsék félbeszakították a pénteki menetet, így a csapat folytathatta a munkát, de a legénység jobbnak látta nem kockáztatni: „Mentünk valamicskét, de sajnos nagyon hamar rá kellett döbbennünk, hogy nincs értelme rizikózni” – mondta a pilóta. „Ezt a futómű-sérülést csak otthon, műhelykörülmények között tudjuk majd orvosolni, így bármennyire szerettünk volna még egy jót autózni, erről sajnos kellett mondanunk. Fájt is a szívünk, mivel tavaly ugyanezen a szakaszon tetemes hátrányból sikerült a saját javunkra fordítani az Elisabete Jacintóval a kategória-ezüstéremért folytatott harcot. Most ismét jön egy nagy adag időbüntetés, amelyből már így is annyi van, hogy sosem fogy el, de legalább ott lehetünk a Rózsaszín-tó partján és az előző öt indulásunkhoz hasonlóan kitűzhetjük majd a magyar nemzeti lobogót.” A Kamaz gyári csapata az utolsó mért szakaszra nem tiltotta meg a versenyt a kamionos kategóriában élen álló két egységének: ennek jegyében a metángáz-hajtású járgánnyal Szergej Kuprijanov ismét gyorsabbnak bizonyult a korábbi győztes Anton Shibalovnál, a pilóta erőfeszítései azonban nem bizonyultak elegendőnek. Shibalov 2013 után újabb győzelmet könyvelhet el Afrikában: „Az idei verseny navigációs és minden egyéb szempontból sokkal, sokkal nehezebb volt, mint a két évvel ezelőtti. Tavaly a dél-amerikai versenyen indultam, de annak nehézsége sem közelítette meg ezt. Nagyon boldog vagyok” – mondta a napi szakasz céljában az orosz pilóta. A két Kamaz mögött összesítésben a tatrás cseh menő, a korábbi háromszoros győztes Tomas Tomecek végzett, míg a kilenc indulóval elstartolt mezőnyben Elisabete Jacinto zárt a 4. helyen. Kovácsék a temérdek időbüntetéssel együtt is a 6. helyre rangsorolták. Az autósoknál sem történt érdemi változás: Jean Antoine Sabatier újabb szakaszgyőzelemmel ünnepelhette autóversenyzői pályafutásának első nagy győzelmét, a Bugga One prototípussal induló francia pilóta ráadásul ezzel legendás honfitársa, Jean Louis Schlesser nyomába lépett, ugyanis az idei versenyen már teljes egészében főszervezőként tevékenykedő Schlesser az első hat Africa Eco Race-t magabiztosan nyerte. „Nagyon komoly ellenfeleink voltak ezen a versenyen, de Zapletallal és Loomansszal nem is nagyon tudtunk csatázni, ugyanis ők Marokkóban voltak jók, ahol nekünk gondjaink voltak, később pedig őket érték utol a problémák. Nagy megtiszteltetés, hogy Jean-Louis visszavonulása után mi vagyunk a verseny győztesei” – fogalmazott Sabatier. A kategóriában két kazah egység zárt a francia mögött: a toyotás Kanat Shagirov és a Humerrel induló Jurij Sazonov minden bizonnyal hazájuk történetének eddigi legnagyobb autósport-sikerét érték el. Motoros fronton sem történt érdemi változás: Pal Anders Ullevalseter simán nyerte a zárószakaszt, megpecsételve ezzel a végső győzelmet. „A végére igazán remek szakaszt tartogattak a szervezők, nagyon élveztem. Visszatekintve a versenyre, hihetetlenül jó érzés volt ismét Afrikában motorozni és bátran mondhatom, hogy ez a verseny éppen olyan kihívás elé állítja az indulókat, mint korábban a másik nagy, itt bonyolított viadal. Nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy visszatértem ide” – mondta a 11 Dakar-indulást és egy ottani 2. helyezést is jegyző norvég KTM-klasszis. Az északi klasszist az összetettben Robert Theuretzbacher követi: a verseny során három szakaszgyőzelmet is arató osztrák nagyot esett a napi finishez közeledve, de sajgó fejjel is elégedetten nyugtázta pályafutása eddigi legjobb eredményét. A kategóriában a magát busmannak becéző namíbiai Ingo Waldschmidt végzett a 3. helyen. A mauritániai száguldás után a mezőny határt lépett és a karaván már a szenegáli Saint Louisban tölti az éjszakát. Vasérnap 230 kilométernyi összekötő után kezdik a 24 kilométeres demonstrációs menetet, amely a legendás Rózsaszín-tó partján ér véget: ott tartják a maratoni összecsapás díjkiosztóját is.

A chilei Iquique és a bolíviai Uyuni közötti szombati részversenyt az argentin Orlando Terranova nyerte, és ezzel már a harmadik szakaszsikerét aratta, miután az első és a harmadik napon is a legjobb időt autózta. Az összetettben továbbra is a katari Nasszer al-Attijah áll az élen, de csökkent az előnye közvetlen üldözőivel szemben, mivel csak hetedik lett a 321 kilométeres mért versenyben. A mezőnynek az összekötő szakaszokkal együtt 717 kilométert kellett leküzdenie. A viadal honlapja szerint a Sebestyén Sándor, Bognár József, Dambinbaljir Jargalsaikhan trió az 59. helyen ért célba.     A motorosok számára a szombat pihenőnap volt.     Eredmények:     7. szakasz, Iquique-Uyuni, 321 km:     ----------------------------------     autósok (32 célba érkező alapján): 1. Orlando Terranova (argentin, Mini) 3:31:18 óra 2. Jazid Alradzsi (szaúdi, Toyota) 2:20 p hátrány 3. Bernhard Ten Brinke (holland, Toyota) 2:28 p h. ...59. Sebestyén Sándor, Bognár József, Dambinbaljir Jargalsaikhan  (magyar, mongol, Toyota) 2:52:17 óra hátrány     az összetettben: 1. Nasszer al-Attijah (katari, Mini) 23:11:50 2. Giniel de Villiers (dél-afrikai, Toyota) 8:14 p h. 3. Alradzsi 21:16 p h. ...59. Sebestyén, Bognár, Jargalsaikhan 37:25:42 óra hátrány  

Lehet, hogy sokan kinevetnek, de én akkor is bevallom őszintén: mindeddig gőzöm sem volt arról mi az a kei car. Csak azt tudtam biztosan, hogy nagyon tetszenek azok az aranyos, bájos mini autók, amelyeknek még igazi egyéniségük van. Katalógusokban, fotókon és néha egy-egy magazinban fel is bukkant néhány, nekem igazán tetsző mini autó, de azután a magyarországi árlistákban és tipusismertetők között hiába kerestem őket. Nem hagyott nyugodni a dolog ezért utána jártam. Ma már tudom, ezek a bájos kis cukik az úgynevezett kei car-ok olyan, jellemzően japán márkájú és a szigetország belpiacára készülő különc minik, amelyeket leginkább a törpékhez tudnék hasonlítani. Mindenük pont olyan mint a nagyoké csak néhány számmal kisebbek, természetesen ennek megfelelően takarékosak és helytakarékosak, vagyis kifejezetten környezetbarát járművek is. Na ettől azután még szimpatikusabbak lettek, ráadásul sok hozzáértő ember különböző helyeken egybehangzóan azt írja, hogy ezek a vicces picurkák kifejezetten korzserű műszaki szinvonalat képviselnek, nagyszerű kis automata váltóval rendelkeznek, közülük több elérhető összkerékhajtással, ötletesen variálható a belterük, jó minőségüek a felhasznált anyagok és akár két-három liter benzinnel is beérik 100 kilométeren.  Képre kattintva galéria nyílik! Nem is értem, hogy a legnagyobb kei car kínálattal rendelkező gyártók a Suzuki, a Honda, a Nissan legalább próbaképp miért nem dob piacra Európában egy-egy ilyen különc öko-minit? Egyébként addig nézegettem a neten a japán kei car kínálatot, hogy ma már meg is vannak a kedvenceim: ők nem mások mint a Honda N család. Az N-Box amely 3,3 méter hosszú, 1,47 méter széles, egy kis 650 köbcentis motor hajtja és - nevéhez hűen - egy kedves, színes kis kocka rengeteg férő és tároló hellyel amely rendelhető akár összkerékhajtással is. De a bőséges japán kei car kínálatból a legtrendibbnek a szintén Honda N-One-t találom. Olyan, mint egy mini Mini-One:)! Automata váltós a kis csöppség és kifejezetten dögösen kelleti magát ferrari pirosban, metál fekete tetővel és visszapillantó tükrökkel. Ő nekem a kei car Number-One.... Képre kattintva galéria nyílik! De azért, hogy nehogy elfogultnak tűnjek: lettek még más kei car kedvenceim is. Ilyen például a Suzuki Hustler amelynél viccesebb és egyben praktikusabb autót keveset láttam. Vagy éppen a Nissan Carol, amely már csak jól csengő neve miatt is bizonyosan megállná helyét az európai piacon. Direkt azért írok európait mert a magyar piac kicsit más: mi nem szeretjük annyira a kicsit. Nálunk a családok többsége egy autót vesz amely ha lehet minél nagyobb. Férjen bele minden és mindenki még akkor is ha egyszerre, egy időben soha sem fordul elő, hogy mindenki beül a családból. Itthon még mindig a méret a lényeg, aki megteheti, hogy vegyen egy második úgynevezett városi autót gyakran az is ragaszkodik egy félelmet keltő óriás batárhoz. Képre kattintva galéria nyílik! Bizonyosan lennének azért - hozzám hasonlóan - hazai rajongói és vásárlói a kei car-oknak, de ezek az autók annyira kis kedvesek, hogy szinte kötelező lenne velük kedvesen és türelmesen is közlekedni ami - lássuk be - sok honfitársunknak még nagyon nem megy.