A Ferrara közelében fekvő Centóban, parasztcsaládban látta meg a napvilágot. A gépek iránt érdeklődő fiú már kiskorában apja traktorát bütykölte, s természetesen gépészmérnöknek tanult. A második világháború idején a légierőnél szolgált karbantartóként, 1945-ben hadifogságba esett, és csak a következő évben tért haza. Kis javítóműhelyt nyitott, majd traktorok gyártásába kezdett, a Lamborghini Trattori az 1950-es évek végére neves üzemnek számított Itáliában. Életvidám ember volt, aki egyszerre három gyönyörű titkárnőt foglalkoztatott, és mosollyal adózott szépségüknek. Csak akkor komorodott el, amikor Ferrarijának kuplungja makacskodni kezdett, ő pedig megdöbbenéssel konstatálta, hogy az alkatrész szinte teljesen azonos az ő traktoraiban használttal. Miután a szervízben nem tudták orvosolni a problémát, bejelentkezett Enzo Ferrarihoz, és egy új tengelykapcsoló rajzát tette le asztalára. A legendásan hiú konstruktőr nem vette jó néven, hogy egy traktorgyáros tart neki előadást, és azt tanácsolta látogatójának, hogy foglalkozzon inkább mezőgazdasági járműveivel. A vérig sértett Lamborghini nemes bosszút forralt, elhatározta: csak azért is megmutatja, hogyan kell igazi sportkocsit gyártani. Szakembereket toborzott, és 1962-ben megalapította az Automobili Lamborghinit. A bikaviadalok iránt rajongó gyáros, akinek csillagjegye is a Bika volt, márkajelnek egy leszegett fejű, dühöngő bikát választott, és minden modellnek bikaviadallal kapcsolatos nevet adott. 1963-ra készült el az orrmotoros 350 GT, amely első nekifutásra egyenértékűnek bizonyult a neves versenytárs Ferrari termékeivel, de ez Lamborghininek nem volt elég, csak ösztökélte a folytatásra. Az újabb fejlesztés, a P400 1965-ben a Torinói Autószalonon debütált. A középmotoros sportkocsi alvázának különlegessége az volt, hogy a 12 hengeres motor nem helypazarló módon hosszában, hanem keresztben helyezkedett el. Nem is maradt el a hatás: sorra jelentkeztek a neves olasz karosszériaépítő cégek a guruló alváz lemezköntösének elkészítésére, amire végül a Bertone kapott megbízást. A fiatal Marcello Gandini, aki addig jobbára éjszakai lokálok berendezéséhez adta a nevét, lapos, arányos, gyönyörű kocsit tervezett, az 1966-os genfi autószalonon bemutatott Miura valósággal sokkolta a szakértő közönséget. A Miura, amely 300 km/óra fölötti sebességével akkoriban a világ leggyorsabb utcai autója volt, a hírességek figyelmét is felkeltette, állítólag Frank Sinatra Amerikából küldött leopárdbőröket, hogy azokkal vonják be az általa megrendelt autó üléseit. 1971-ben hozták ki a kétüléses sportkocsi "bikaerős" változatát, a 385 lóerős Miura SV-t. 1971-ben mutatták be a szintén Bertone által tervezett, merész vonalú Countacht, amelynek két ajtaja felfelé nyílt. (Érdekesség, hogy ez az egyetlen nem bikákkal kapcsolatban elnevezett Lamborghini modell, a "countach" szó a piemonti nyelvjárásban a bámulat kifejezésére szolgál.) A szokatlan megoldás később a márka egyik jellegzetességévé vált, később így szerelték a Diablo és a Murciélago típusokat is. Lamborghini az 1973-as olajválság után visszavonult 740 holdas umbriai birtokára, ahová még saját golfpályát is tervezett, ettől kezdve gazdálkodott és vadászott 1993. február 20-án bekövetkezett haláláig. 1987-ben érdekeltségeinek többségét eladta a Chrysler gyárnak, az alapító család kezében csak az épületek, irodák klimatizálásával foglalkozó üzlet és az iparban használatos hidraulikarendszerek készítése maradt. Fia, Tonino Lamborghini 1981-ben céget alapított a "bikás" logóval ellátott luxus kiegészítők és dizájntermékek gyártására. A Lamborghini nevet viselő fényűző sportkocsikat tovább gyártották évi mintegy kétszázas szériában. Az egykor szebb napokat megért autógyár több tulajdonosváltás után 1998-ban került a Volkswagen-csoporthoz tartozó Audihoz, amely "feltámasztotta a dühöngő bikát". Az új modell 2002-ben Murciélago néven jelent meg, a név egy híres harci bikára utal, amely 1879-ben 90 kardszúrást élt túl az arénában, és olyan hősiesen küzdött, hogy rendhagyó módon megkegyelmeztek neki. A Murciélago rögtön megdöntötte az egy óra alatt megtett távolság, a 100 kilométeres és a 100 mérföldes távon elért átlagsebesség rekordját, a két utóbbi meghaladta a 320 km/órát. A másik új típus, a tízhengeres, 560 lóerős motorral szerelt Gallardo a Lamborghini legnagyobb számban gyártott és értékesített modelljévé vált, motorja az Audi Hungaria győri gyárában készült. Ezt váltotta a ma is gyártott Huracán, amelynek alapára 50 millió forint körül van. 2014 végén hibrid modellel (Asterion) rukkolt ki a márka, majd a 750 lóerős, 350-nél is gyorsabb Aventador következett. A cég nyereséges, a luxus sportautók forgalmát nem csökkentette a válság sem, a legtöbb Lamborghinit az Egyesült Államokban és Kínában értékesítik. A vállalat tervei között szerepel a legendás Miura feltámasztása, illetve egy városi terepjáró (SUV) gyártása is. Az alapító Ferruccio Lamborghini születésének centenáriumára a gyár szuperautót hozott létre mindössze negyven példányban. A több mint félmilliárd forintos, 770 lóerős "műalkotást" elkapkodták a vevők.