A közlekedés talán a világ legnagyobb társasjátéka. Mint ilyen, vannak írott szabályai, melyek ismerete és betartása nélkülözhetetlen a működőképessége érdekében. Ezen kívül vannak íratlan szabályai is, melyek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők épségben eljussanak úticéljaikhoz. Mindezeken túl nagyfokú együttműködésre is szükség van annak érdekében, hogy ne csak „valamilyen”, hanem lehetőleg hatékony is legyen a működése. A Karácsony az év egyik legkiemelkedőbb időszaka, erre a legtöbb ember sokkal jobban készül, mint bármilyen másik ünnepre. És mivel Karácsony csak egy van egy évben, ezért mindenki ugyanakkor készül rá. Mindenki a lehető legjobbat és legtöbbet szeretné adni magából, ami materiális javakban is megnyilvánul. Ezek beszerzéséhez – így, vagy úgy – a közlekedést mindenki igénybe veszi. Igen, azok is, akik tömegközlekedési járműveket vesznek igénybe, és azok is, akik valamilyen egyéni közlekedési eszközt. Ezért tényleg mindenkitől közel maximális odafigyelést vesz vagy – ahogy a gyakorlat mutatja – inkább venne igénybe a közlekedés. A nagy sietségben a közlekedési lámpák, táblák jelzéseit sokszor felülbírálva lépnek le a járdáról a gyalogosok, indulnak el az autósok, aminek a legtöbb esetben nincs további következménye, de egyetlen baleset is több a kelleténél. Mivel ilyenkor a városokban sokkal többen közlekednek egy adott időpontban, a közlekedés sebessége lassabb, így az esetleges ütközések ereje is kisebb. A bosszúság így is óriási, viszont az igazán bosszantó az, hogy ezek nagyon nagy része némi odafigyeléssel, nem visszaélve a helyzettel, mások jóindulatával, elkerülhető lenne. Sok koccanás történik ilyenkor a bevásárlóközpontok parkolóiban. Az ilyen helyeken az egyik legalapvetőbb közlekedési szabály, az un. jobbkézszabály az érvényes. A parkolókban – de ezzel a módszerrel csökkentett átlagsebességű lakóövezetekben, stb. is – mereven előre bambulva mennek a járművezetők – beleértve a kerékpárosokat is – és mintha sose hallottak volna róla, sokuknak eszükbe sem jut egy kereszteződéshez közelítve ellenőrizni, hogy ott milyenek az elsőbbségi viszonyok. A legszomorúbb az egészben, hogy magyarázatként annyit mondanak: „Én egyenesen megyek!” Valóban, de a jobbról érkező másik is! Ez tipikusan olyan – valódi veszélyhelyzetet teremtő – szabálysértés, ami figyelmetlenségből ered. A parkolóknál maradva ki kell térni magára a parkolásra is. Az érvényben levő előírások nem az egyes parkolóhelyek méretét, hanem a létesítendő helyek számát határozzák meg az építtetők számára. Ezért fordulnak elő a mai autók számára már kicsinek tűnő helyek. De érdekes módon Nyugat-Európában is vannak ekkora, sőt még kisebb parkolóhelyek is, de ott nagyobb arányban fordulnak elő olyanok, akik rendeltetésszerűen képesek ezeket használni. Magyarországon jellemző viselkedésforma, ha valaki meglát egy parkolóhelyet, arra lendületből úgy áll be, ahogy éppen sikerül. Ha ferde, akkor ferde, ha pont az autó közepe alatt fut az elválasztó felfestés, akkor ott fut, kit érdekel. Több parkolóházban felszereltek már olyan pirosan – ha foglalt – és zölden – ha szabad – világító LED-eket, amik az egyes helyek foglaltságát jelzik. Ha azonban pont az előbb említett módon áll be valaki, két helyet is szabadnak jelez a rendszer, közben mindkettő foglalt. Ez a nagy zsúfoltságban roppant bosszantó, és rendkívüli mértékben rontja a többiek hatékonyságát. A „kulturált” parkolást nagyban megkönnyíti a betolatás, úgy sokkal könnyebb jól beigazítani az autót, mint orral, és a kiállást is sokkal egyszerűbbé, gyorsabbá – az egész parkolót pedig hatékonyabbá – teszi. Ugyan ebbe a kategóriába tartoznak azok, akik a lámpánál várakozó kocsisor mellett előre „settenkednek”, majd kihasználva egyesek lassabb reakcióját, a kialakuló résbe sávot váltanak. Ezzel az egyébként is lassan indulót újabb lassításra kényszerítik, ami az egész soron végig „hullámzik”, hátrébb már hosszabb idejű ácsorgást előidézve. Persze a késve indulók is hibásak a szituáció kialakulásában, mert ha nem lennének, nem lenne az „ügyeseknek” sem helyük. Nagyon ritkán előfordul, hogy valaki „elnéz” egy kereszteződést és rossz sávba áll, de ennek a gyakorisága 1%-nál is kisebb. Az interneten kommentelők egy jelentős részének az a reakcióija az ilyen szituációkra, hogy lassan elindulni mindenkinek joga van, ő nem lehet „hibás”. Jogilag meg is áll az állítás, de ez is majdnem akkora kiszúrás a többiekkel, mint a fentebb említettek. Forrás: MTI A télnek köszönhetően későn világosodik és korán sötétedik, de a kettő között sem a legjobbak a látási viszonyok – még napsütésben sem! A párásodó ablakok, a csapadéktól vizes tükrök mind rontják az észlelést, ezért ilyenkor még fontosabb, hogy minden – forgalomban épp részt vevő – jármű állandóan ki legyen világítva. Városi körülmények között a járművek világításának nem az a feladata, hogy az útfelületet megvilágítsa, ugyanis a közvilágításnak köszönhetően az a legtöbb helyen jól látható. Bizonyítja ezt az is, hogy naponta lehet olyanokkal találkozni, akik világítás nélkül járnak, és nem veszik észre a hiányát. Egészen addig, amíg valaki őket nem veszi észre, mert „lopakodó” módban közelítenek felé. Nem fárasztó az az egyetlen mozdulat, amivel a világítást fel lehet kapcsolni, és higgyék el, leírhatatlanul nagy mértékben fokozza a biztonságot. A Karácsony előtti zsúfoltságban különösen, de attól függetlenül is fontos, hogy a közlekedők ne csak saját magukkal foglalkozzanak, ne csak a saját, pillanatnyi érdeküknek megfelelően cselekedjenek, hanem a többiekre is figyeljenek oda. Ebbe pl. beletartoznak a gyalogosok is, akik ha látják, hogy már csak egy, vagy nagyon kevés autó közelít feléjük, akkor ne akarjanak minden áron azok előtt átkelni az úton, ugyanis ezzel semmit se nyernek, de jóval nagyobb környezetszennyezésre késztetik az autókat. Ne engedjék szabadjára a bevásárlókocsikat a parkolókban, mert egy ilyen is jelentős kárt tud okozni a fényezésben, aminek kijavítása több tízezer forint, az időszükségletéről nem is beszélve.