Szerző: Horváth Miklós, Fotó: Szerző, Schiller Opel archívum Merthogy az Opelek mindig is népszerűek voltak hazánkban, ennek folyományaként több tucat Opel kereskedés is nyílt országszerte az elmúlt negyed évszázad során, mégsincs túl sok szlogen a fülünkben, ugye! Viszont a „Schiller Opel, a szerviz szuper” dallam sokak számára ismerős lehet és ez nem véletlen. Ennek okára még később visszatérünk, de lássuk csak milyen családi háttérrel és szakmai tapasztalatokkal a kezében vágott bele Schiller úr a cégalapításba. „Édesapám ortopéd cipész mesterként dolgozott, édesanyám pedig ennek üzleti ügyeit tartotta kézben, ezáltal úgymond beleneveltek az üzleti életbe. A jó iskola és a taníttatás mindig is fontos volt a családunkban, sőt! Szinte hagyományként a legjobb befektetésnek tekintették a felmenőim a megfelelő képzést, és úgy látom én is, hogy ez által lehet az utódokat a leghatékonyabb módon támogatni. Ilyen elvek mentén döntöttek úgy a szüleim, hogy különórákra járatnak, amit akkor nem értettem, most már azonban belátom, hogy nagyon hasznos volt, hiszen ennek köszönhetően voltam képes a kezdeti Opeles tárgyalásokat angol nyelven abszolválni” – emlékezett vissza a cégvezető. Képre kattintva galéria nyílik Az általános iskola után a Bánki Donát Ipari Technikum következett, majd szintén a porlasztó feltalálójáról és a bánki-turbina kifejlesztőjéről elnevezett Műszaki Főiskola, ahol járműgyártás-technológiai mérnök szakon diplomázott Schiller úr 1969-ben. Az említett iskolákat ugye nem véletlen választja az ember, és Schiller úrnak abban a szerencsében volt része, hogy szülei egyáltalán nem befolyásolták a pályaválasztásban. Mégis honnan ered az automobilizmus iránti vonzalom? Egy bohém, autószerető nagybácsitól, Haupt Illéstől, aki idejekorán megmutatta unokaöccsének a szakma szépségeit. A Schiller család cipész múltjából egy emlék az irodában Az említett nagybácsi egyébként üzemvezetőként dolgozott egy autójavító műhelyben, így kellő ismeretségi körrel rendelkezett ahhoz, hogy a frissdiplomás kisrokont munkához segítse. Schiller úr első munkahelye így lett a Boldizsár utcai Fiat szerviz, ahol újoncként természetesen egy szerelői beosztás kapott. „Mondtam az üzemvezetőnek, hogy nem tudok autót szerelni, de rám nézett és azt mondta, majd megtanulod! Így is volt. Közel háromnegyed év telt el úgy, hogy állandóan sebet hagyott a kezeimen a munka, de a kollégák látták rajtam, hogy meg akarom tanulni a szakmát, ezért mindenben a segítségemre is voltak. Egy év elteltével azonban már munkafelvevő lettem és nem sokkal azután meg is nősültem. A nászútról hazatérve viszont már megfúrta valaki a pozíciómat, így normás lettem”. Az elért eredmények tovább ösztönzőek Schiller Péter életében Schiller úr elmondása szerint az egész norma könyv nem több 100-120 oldalnál, így pár hét alatt megtanulta az egészet, emiatt viszont hamar kinőtte a beosztását, és új kihívást keresve tovább is lépett. A 2. számú autójavító (Váci utca – Révész utca sarok) központjában folytatta, ahol egy Ljubicic Sándor nevezetű úriember volt a főnöke, aki szakmaiságával és üzleti affinitásával példaként áll azóta is előtte. „Többek között az üzleti életben ma is használható formulákat, tárgyszerű, precíz megfogalmazásokat, mind-mind Sándortól tanultam” – idézte fel csillogó szemekkel Schiller úr az emlékeit. Tizenkét év után azonban az AFIT sem jelentett kihívást interjúalanyom számára, és úgy döntött, hogy édesapja nyomdokait követve ő is kisiparosként folytatja tovább a szakmát. Ennek a döntésnek az édesapa nem nagyon örült, mert noha tisztességes és jó szakemberként végezte mindig is a munkáját, mégis sok megaláztatásban volt része. Múlt és jelen, avagy amit ismerünk és amire vágyunk? A nyolcvanas években jellemző volt, hogy a kisiparosi szektorból élők jobb jövedelemre tehettek szert, de ezt nem mindig tolerálta az állami apparátus. Mivel az autószerelői szolgáltatás egy zárolt, vagyis korlátozott számban engedélyezett szakma volt, 1982-ben Schiller úr gumiszervizt nyitott a Váci utca és a Mura utca sarkán. Ausztriából vásárolt gépekkel dolgoztak, és idővel az abroncs és felni kereskedelem is nagyban hozzájárult a vállalkozás felfutásához. „Mindent megszereztünk és eladtunk, ami hiánycikk volt a hazai piacon, ezért hamar híre ment annak, hogy érdemes hozzánk betérni, minden problémát és igényt tudunk orvosolni” – avatott be a részletekbe az akkortájt csak másodmagával dolgozó szakember. És aki keres, az talál! Jól ment az üzlet, de egy idő után ismét a kihíváskeresés ütötte fel a fejét. Schiller úr megtudta, hogy a Dráva utca 18-22 szám alatti ingatlanon helyet lehet bérelni és engedélyt is lehet szerezni a régóta áhított autószerelői tevékenységhez. Átalakították, megnyitottak és már a kezdetektől jól ment minden, annak ellenére is, hogy nem vállaltak nyugati márkákat abból a megfontolásból, amit a cipész édesapjánál megfigyelt és alkalmazott az ekkor már több éve kisiparosként dolgozó Péter. A cipész szakmában ugyanis nem volt ritka, hogy egy-egy lábbeli javításához külföldről behozott bőr és egyéb anyagok kellettek, ami nemcsak bonyolulttá, hanem kockázatossá is tette a mindennapi munkavégzést. „Egyszerűen nem akartam illegális alkatrész behozatallal kockáztatni a vállalkozásomat” – magyarázta a döntő okot Schiller úr. Egyre több feladat és egyre növekvő létszám jellemezte a cég történetét és mindvégig sikerrel vették az akadályokat Az eddig leírtakból könnyű kitalálni, mi következett ezután: igen, a használtautó kereskedés! Ez azonban nem volt olyan egyszerű, mint gondolnánk, hiszen több tevékenység egyidejű művelésére nem volt lehetőség, azonban a rendszerváltás előtti törvények mégis lehetővé tették, hogy a szerviz által megjavított járművek legitim módon értékesíthetők legyenek ugyanott. Itt azonban már nem volt minden olyan fenékig tejfel (vagy olaj), mint az eddig leírtak esetében. A használtautók állapota akkor is olyan volt, vagy még rosszabb, mint mostanság. „Egyszer egy fiatalember betért hozzánk és kinézett magának egy Skodát, ami nagyon rossz állapotban volt. Meg is kérdeztem tőle, hogy tényleg egy ilyen autót akar hazavinni (az ára 15-20 ezer forint körül lehetett), mire az illető így felelt: ez még mindig jobb, mint hajnali 4-kor kelni és vonattal járni. Megértettem az indoklását, de nagyon fájó szívvel hagytam, hogy elvigye az autót”. A régi nagy szerelem A 80-as évek vége felé Schiller úr tudomást szerzett az Opel szentgotthárdi gyárának beindítási terveiről. Újabb kihívást és előrelépési lehetőséget látva a dologban, megkereste Földvári András autós szakújságíró barátját és megkérte, hogy mondjon el mindent, amit erről tudni lehet, de legfőképp azt, hogyan lehet kapcsolatba lépni velük. A kolléga csak annyit mondott, hogy a legutóbb megjelent magazinjukban minden információ megtalálható. Megtörtént a kapcsolatfelvétel és nemsokára tiszteletét tette a telephelyen két igazgatója is a márkának, akik a szalonépítést és egy 35 oldalas kérdőív kitöltését szorgalmazták a lelkes vállalkozótól. Az akadályokat megugrották, a szalon megépült és 1991-ben szerződést is kötöttek, így lett a Schiller Opel márkakereskedés az országos hálózat tizenkettedik dílere. Elkészülés utáni fotó a Váci út felől „A projekt előkészítési szakaszában jeleztem, hogy mivel eddig csak keleti autókkal foglalkoztunk, biztosítsanak a fiam számára egy képzést, aminek természetesen örömmel eleget is tettek a döntéshozók. Gábor fiam ekkor még csak 20 éves volt, úgyhogy családostul elkísértük Salzburgba, ahol egy nyári szünet idején kellő beavatást kaptunk az Opel szervizelésekhez. Ez volt az a pillanat, amikor áldottam a szüleimet és az összes angol órát, amit az 50-60-as években kaptam tőlük, mert a gyakorlati óra tananyaga mellett a kommunikáció is nehéz volt”. Ezt követően minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a szerviz és a szalon operatív működése zökkenőmentes legyen. Schiller úr ezután elment Szenes Ivánhoz, akit a nagybátyja által személyesen ismert, és megkérte, hogy legyen segítségére a Schiller Opel márkakereskedés népszerűsítésében. A zene és dalszövegíró legenda a maga zsenialitásával segítette tehát a brand építést, ennek köszönhető az első bekezdésben említett szlogen országos ismertsége. Másodsorban pedig Szenes Iván nagyon is támogatta, sőt kimondottan biztatta Schiller urat arra, hogy költsön reklámra bőkezűen. Amellett, hogy tudta mi tetszik a hallgatóság fülének, nagyon is tudatában volt annak mentális és lelki, valamint kereskedelmi hatásaival. Szenes Iván (jobbról) a legtöbb magyar sláger dalszövegének és/vagy zenéjének szerzője, mellette Schiller Péter Megfigyelhető, hogy az összes hazai Opel márkakereskedés megnevezésében a tulajdonos neve a második helyen van, mint például Opel Maxabó, Opel Gombos, Opel Wallis..stb. Ezzel szemben Schillerék az egyetlenek és talán az elsők is abban, hogy ez náluk fordítva van. Ennek részleteit és az elmúlt 24 év eseményeit, mint például a Skoda, Toyota márka felvételt és a 21. század kihívásait a második részben fogjuk kitárgyalni.    

A japán járműgyártók szövetsége (JAMA) pénteken azt közölte, hogy a szigetország járműgyártása 7,5 százalékkal esett az egy évvel korábbihoz képest a múlt hónapban. Japánban 713 155 gépkocsit, tehergépjárművet és autóbuszt gyártottak áprilisban. A járművek áprilisi exportja 1,1 százalékkal nőtt éves szinten. Japán 379 907 járművet értékesített külföldön áprilisban az egy évvel korábbi 375 822 után.

A közlemény szerint májustól jövő tavaszig összesen 195 új, a legkorszerűbb környezetbarát motorral felszerelt autóbusszal bővül a budapesti buszflotta. Ebből  november végéig 150 jármű - 75 szóló és 75 csuklós busz - érkezik meg. A fejlesztés 2016-ban is folytatódik, további 45 csuklós autóbusszal.  Májustól 25 szóló, MAN Lion's City A21 típusú jármű már közlekedik, a csuklós Mercedes-Benz Conecto buszok közül 25 pedig június 1-jétől jár. A járművek a főváros déli kerületeiben közlekednek majd. A buszokban biztonsági kamerarendszer működik, amelyen keresztül a teljes utastérre rálátnak. Az új buszok üzembe helyezésével 2016 közepére a budapesti autóbuszvonalakon közlekedő alacsonypadlós járművek aránya várhatóan 70 százalék körüli lesz. A közleményben idézték Tarlós István főpolgármestert, aki azt mondta, a 2010 előtti vezetés hagyta leromlani a buszparkot, az 1500 járműből 785 húsz évnél is idősebb volt. Mára sikerült jelentősen javítani a helyzeten, az elmúlt években több száz vadonatúj, valamint használt, de újszerű és jobb állapotú buszt szerzett be Budapest.