Az interneten körbejáró videó inspirálta mai írásom, amely az autón belüli bunkó neveletlen viselkedést sarkítja. A kérdést persze illik többfelé bontani, például saját járművet vezetve, utasként saját járműben, illetve idegen sofőr mellett utazva. Mielőtt belevágunk, nézzük meg a poénnak szánt, de sajnos annál több igazságtartalommal bíró videót! Soktízezres károkozás akaratlanul Mielőtt rátérnénk az autós illemre, muszáj néhány sorban megemlékeznünk arról, hogy egy kis odafigyeléssel mennyit spórolhatunk magunknak, vagy a kocsi tulajdonosának. Mire gondolok? Elsősorban azokról a sérülésekről beszélek, amit a „nemtörődöm” stílusunkkal okozunk egy autóban. Itt van mindjárt a cigaretta. Ha nem lenne elég, hogy az autó belseje olyan szinten itatódik át a szaggal, hogy extrém esetben örökre érezhető marad a füstölgés, akkor ott van még a biztosan előforduló kárpit kiégetés. A járműgyárak nem készülnek arra, hogy egy kocsiban az ülés- (vagy bármelyik másik) kárpit cserélve lesz az életciklusa során, ezért az új kárpitok beszerzése horribilis árú, és sokszor roppant nehézkes is. Egy kiégetett kárpit pedig annyira csúnya és visszataszító, hogy nagyon nehéz ilyennel egy kocsit eladni, vagy legalább is elég jó alkupozíciót jelent a vevőnek. Óvatosan az ajtókkal I. Menjünk végig a videóban is látható „bűnlajstromon”, mert a bagózáson kívül elég jól összeszedtek minden olyan cselekedetet, amellyel egy autójára kényes sofőrt ki lehet idegelni. Mindjárt az elejére vesszük az ajtócsapkodást, vagy inkább a becsapást. Egy ideig azt gondoltam, hogy a Dacia-kon, Ladákon és Skodákon szocializálódott autós társadalom egyszerűen azt szokta meg, hogy ha nem teljes erőből vágja be az ajtót, akkor az nem fog becsukódni. Pedig ezt gyakorlatilag már akkor el lehetett volna felejteni, amikor az első Kadettek és Golfok megérkeztek hozzánk. Nem is beszélve az egyébként évtizedek óra elérhető, de még mindig elég kevés autóban megtalálható, úgy nevezett soft close rendszerekről, amelyek az első kattanás után maguktól behúzzák az ajtókat. A következő videóban 0:23-nál kezdődik az akció. Fel ne tedd a lábad! Én soha nem próbáltam még a műszerfalra feltett lábakkal utazni, de enélkül is elhiszem, hogy nagyon kényelmes lehet, de ezer és egy érv szól ellene: A legfontosabb, hogy baleseveszélyes! Egy esetleges ütközés során elképzelhetjük milyen lesz a test véghelyzete, ha néhány G erő hatására az egész előrecsúszik… Másodszor – ahogy mondani szokták – „zavarja a vezetőt a szabad kilátásban”. Ha ez még nem lenne elég, harmadik ellenérvként azt hoznám fel, hogy a meztelen talpak összekoszolják, zsírozzák a műszerfalat és a szélvédő belső felületét is. Ha még ez sem győz meg senkit, akkor felfordítom a mindent vivő kártyát: lábat feltenni a műszerfalra óriási bunkóság, parasztság és még sorolhatnám a szinonimákat. Légy’szi ne! Filmbéli sofőrünk tudja mire készüljün: kis szőnyegezés a műszerfalon Evés-ivás Kicsit az első szélvédő összezsírozásának analógiájára mondom, hogy aki összeretkeli, amit amúgy nem ő takarít, az szintén irgalmatlan nagy neveletlenség. A kajamaradékok amúgy igen veszélyesek, például egy csokoládéfolt eltávolítása nagyon nehéz, és ezt ne hasonlítsuk a ruhák tisztításához, mert az autó kárpitjait nem lehet beáztatni, vagy a mosógépbe dobni. A legnagyobb szemét is az első darabbal indul... Az evés-ivás velejárója a szemét is. Az üres flakonok, papírok és egyéb csomagolóanyagok a felelőtlen utas után hátramaradnak a kocsiban, amire egyébként vigyáz a gazdája. Ezért ezzel kapcsolatban azt diktálja az autós illem, hogy csak akkor jusson eszünkbe a járműben való táplálkozás, ha egyszerűen nem bírnánk ki az utazás végéig. Ha ez így van, akkor kérdezzük meg a sofőrt, hogy megengedi-e, hogy elmajszoljuk a szendvicsünket. Különösen kell vigyázni a szénsavas üdítők – horribile dictu – dobozos sör nyitásánál, mert a felrázott piák nagy része esetenként szépen porlasztva kerül az utas minden részére. Istenem, bár lenne annyi tízezresem, mint amennyi kólás tetőkárpitot láttam már a járművizsgálataim alkalmával! Aki többre kíváncsi az autótakarítással kapcsolatban az itt olvasgathat. Mondom, ne tedd fel a lábad! Tudom, hogy egy idő után elgémberedik, elmacskásodik az ember lába, de még ez sem elég indok arra, hogy a talpunk az üléskárpitra kerüljön. Hát a cipős mutatványokról már nem is beszélek, de újra meg kell említenem, hogy a biztonsági kialakítás nem erre a testhelyzetre vonatkozik. Mondom, óvatosan az ajtókkal! Fényképen alig látszik, élőben nagyon zavaró a rányitásos sérülés A kiszállás is tartogat veszélyeket. Az egyre magasabb ablakvonallal rendelkező járművekből nagyon nehéz megállapítani, hogy van-e valami a kocsi mellett, aminek nem kellene rányitni az ajtót. A legalattomosabb a beton virágláda, amire rányitva az ajtót, biztosak lehetünk benne, hogy fémig lerántja a festést róla, de jó esélyünk van egy két horpadás beszerzésére is. Erre egyébként sofőrként is lehet figyelni: mi a megállás előtt már felmérhetjük ebből a szempontból is a környezetet. Autót kölcsön? Ezek után képzeljük el, mit érezhet a filmbéli pasi, akinek bejelenti a barátnője, hogy elszalad a kocsival valahová! Nekem amúgy egy csomó averzióm van az autó kölcsönadásával. Murphy törvényei szerint, ha valamikor meg akar hibásodni valami, az tuti akkor lesz, amikor nem a gazdája használja. Ezért amikor sok-sok évvel ezelőtt akkori párom édesapja felajánlotta, hogy a kis Golf helyett menjünk a Volvo S60-assal Franciaországba, azt két okból utasítottam vissza. Egyrészt, ha alattam megy tönkre valami, hogyan számolok el vele, másrészt ilyen hosszú útra egy ismeretlen autóval elindulni – szerintem – nagy felelőtlenség. Nem úgy gyorsul, nem ott fog a fék, nem ugyanazon az íven kanyarodik és még sorolhatnám. Az autós etikettnek még sok-sok témaköre van a fejemben. Ha a cikk alá elég „like” érkezik, folytatjuk a témát.