Kategóriateremtőnek a szó szoros értelmében csak olyan produktum tekinthető, amely nem rendelkezett közvetlen előddel. A Peugeot 106 esetében nehéz igazságot tenni, hiszen nem ez volt a Peugeot első kisautója. Az 1972 és 1988 között gyártott 104 csinos és modern is volt. Amikor azonban 1983-ban megjelent a Peugeot 205, hirtelen vákuumban találta magát a szögletes apróság. Darabszámai folyamatosan csökkentek a legendás rokon árnyékában, és amikor öt évvel később végleg beszüntették, valljuk be, a közönségnek nem igazán volt hiányérzete. A Peugeot-nak azonban volt valami izgalmas a tarsolyában: egy új miniautó, amely már nevében is jelezte, hogy nem kíván a 205 másodhegedűse lenni. Különleges formaterve már a későbbi 306-os és 406-os előfutára volt, feszes, geometrikus vonalakat kombinált lágy, organikus elemekkel. Míg a 104 racionális közlekedési eszközként lett sikeres, a 205 pedig maga a megtestesült energia, a 106 kecses és elegáns, ugyanakkor pimasz és játékos is, akár egy nép közé vegyült hercegkisasszony. Kiváltképpen igaz ez azokra a különkiadásokra, amelyek egészen 2003-as nyugdíjazásáig szegélyezték a 106 pályáját. Sportos, elegáns és környezettudatos kivitelek tették még értékesebbé a szériát, amely először szembesítette a világot azzal, hogy egy kisautó is lehet nagystílű. Most, harminc évvel később a Peugeot 208 hasonló benyomást tesz a nagyközönségre, bár ezúttal nem különülnek el egymástól az emelkedett értékek – de előbb lássuk, mivel nyűgözte le a korabeli vásárlókat a 106. Az A-szegmensben soha nem voltak gyakoriak a sportos modellek, a Peugeot 106 azonban rögtön két opciót is kínált a dinamikus autózás híveinek – méghozzá két markánsan eltérő opciót. Az eredetileg homologizációs modellnek készült Rallye mérgesen kiabáló, 7000/perc fölött forgó, 100 lóerős motorja rövid áttételezésű váltón keresztül hajtotta a mindössze 825 kilós autót. Az 1996-os modellfrissítéssel pedig megérkezett a 106 GTI, minden idők egyik legélvezetesebb sportos utcai autója, amely 120 lóerővel, 7,4 másodperces 0-100 km/óra gyorsulással és 204 km/óra végsebességgel feledtette el pilótájában, hogy egy 3,7 méteres városi modellben ül. A bőr és Alcantara kárpitozás, a fehér műszerlapok és a lökhárítóba integrált ködfényszóró a városi fiatalokat szórakoztatták, az autózás művészetét magasabb szinten művelő benzinvérű pilóták pedig a kanyarstabilizátorokkal szerelt, egyszerű, de pontosan hangolt futóművet dicsérve vadászták a kanyarokat. Amilyen dinamikus volt a Rallye és a GTI, olyan előkelő jelenségnek számított a 106 Premium. Az 1995-ben bemutatott, kifejezetten az olasz piacra gyártott modell a GTI-ben már bevált bőr és Alcantara üléskárpittal, az akkoriban ritkaságszámba menő hátsó fejtámaszokkal, osztva dönthető hátsó üléssel, elektromos első ablakemelőkkel, légkondicionálóval, vezető oldali légzsákkal, szervokormánnyal, távirányítós központi zárral, valamint motorosan állítható, fűthető külső tükörrel várta a vevőket. Különleges aurája az alapmodellekre is kisugárzott, így azok is magukénak érezhették, akik számára elérhetetlen maradt a 106 Premium – nem is feltétlenül magas ára miatt, hanem mert a Peugeot jó érzékkel mindössze 600 darabot gyártott a mini luxusautóból, így az a mai napig valódi kincsnek számít gyűjtői körökben. A közönség esztétikai érzékét zöldre színezett üvegek, a csomagtartón elhelyezett Premium felirat és különleges színválaszték – valamint olyan opciós extrák, mint a hatküllős könnyűfém keréktárcsák vagy a fabetétes műszerfal – elégítette ki, és tulajdonképpen senki nem bánta, hogy az autót csak a 75 lóerős, 1,4 literes motorral lehetett megvásárolni. A GTI-vel és a Premiummal nagyjából egy időben egy harmadik, említésre méltó limitált kiadás is készült a modellből: a 106 Electrique. A csupán néhány országban forgalmazott változat akkumulátorát az a Saft-csoport szállította, amellyel a Peugeot a mai napig aktív kapcsolatokat ápol (ők fejlesztették és gyártják a Peugeot új Le Mans-i versenyautójának nagyteljesítményű akkumulátorát, illetve a két vállalat a közelmúltban közös akkumulátorgyárat alapított.)  A nikkel-kadmium áramtároló egységek 100 kilométeres hatótávolságot tettek lehetővé, az autó végsebessége 90 km/óra volt. Az autó bőven megelőzte a korát, és ahogy az általában ilyenkor történni szokott, a tervezettnél jóval kevesebb darabszámban talált gazdára. A Peugeot 106 három különkiadása három jól körülírható képességgel bírt. A mai kor embere azonban már nem szeret választani: mindent egyszerre szeretnénk a magunkénak tudni, méghozzá várakozás nélkül. Amikor tehát a Peugeot szakemberei megtervezték, megépítették és bemutatták az új 208-ast, egybegyúrták a GTI, a Premium és az Electrique összes erényét. A városi ferdehátú GT kivitele a névből fakadóan sportos, dinamikus stílust, a felsőbb kategóriákban sem megszokott, gazdag kényelmi és technológiai felszereltséget, és persze modern, 136 lóerős villanymotort kínál. Ez utóbbi nem csak a manapság elérhető legdivatosabb hajtáslánc, hanem kiemelkedő gyorsítóképességéből adódóan ténylegesen sportautóhoz méltó dinamizmussal vértezi fel a járművet. Ráadásul az akkumulátor-csomag miatt mélyre költözött tömegközéppont a legélesebb kanyarokban is rendkívül stabillá teszi az autót, amint arról a spanyol km77.com autós szaklap által elvégzett, sikeres jávorszarvas-teszt tanúskodott. Hiszen csodálatos dolog, ha egy autó három kivitele három nagyszerű tulajdonsággal bír, de még jobb, ha ezt a három erényt egyetlen modellben tudhatjuk magunkénak – ráadásul nem limitált különkiadás, hanem sorozatgyártású alapmodell formájában. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!