Kétség sem fér hozzá, hogy földrészünkön a német autógyártásé a vezető szerep, illetve országukban ez a legfontosabb gazdasági ágazat, egyben jelentős munkaadó. Hazánkban is erőteljesen jelen van. Mostanában elbizonytalanodás, aggodalom jellemzi, valamint félelem, az egész társadalomra kiható káros hatásoktól. A Deutsche Wirtschaftsnachrichten, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és egyéb médiumok lapozgatása világosan jelzi, hogy nem stimmel valami, konkréten az együttműködés a gazdaság és a politika között. Járműgyártás pandémia idején. Fotóillusztráció: Daimler A riadalom oka, hogy a 2025-től bevezetni tervezett új kipufogási határértékek gyakorlatilag ellehetetlenítik a belsőégésű motoros gépjárművel gyártását és kereskedelmét. „Klímaőrületével az EU tökreteszi Európa autóiparát, olyan munkanélküliséget élhetünk meg, amilyenre nem volt még példa. Ha a politikusok átállítják a váltót, befellegzik Németországnak” – festett sötét jövőképet Manfred Schoch, a BMW üzemi tanácsának elnöke, egy müncheni fórumon. Schoch attól tart, hogy a berlini és brüsszeli vezetők csőlátásban szenvednek, csak a klíma aspektusait veszik észre, semmi másra nincsenek tekintettel, például munkahelyekre, társadalmi jólétre és az individuális mobilitásra. „Óva intem a politikát, hogy ne egydimenziósan álljon hozzá a klímavédelemhez, ne bocsátkozzon hazárdjátékba országunk életszínvonalával“, tette hozzá. Ehhez persze mi magunk hozzátehetjük, hogy a németek pazar és pazarló jóléte önmagában is nagy szög az élhető világ koporsójában, sőt példaként állítják maguk elé más országok. Nem a villanyautóra átállásból kéne példát mutatniuk, hanem a luxus tobzódásának visszafogásából. Ezzel együtt is helyeselhető, illetve elvárható a valamennyi szempontot józanul mérlegelő célkijelölés, dogmatikus egyoldalúság helyett. Mi legyen a motorháztető alatt? Az új Mercedes C-osztály. Fotóillusztráció: Daimler Nem kisebb személyiség, mint a BMW korábbi fejlesztési vezetője, jelenleg az egyik legnagyobb autóipari beszállító, a Continental felügyelőbizottságának vezetője, Wolfgang Reitzle fejezte ki nemrég kételyeit az EU és a német kormány klíma- és iparpolitikai stratégiája kapcsán. Ő egyenesen az autóipar „politikailag elhatározott szétzúzásáról” beszél. Persze lehet mondani, hogy a brancs egyik legnevesebb személyiségeként saját szakterületéhez húz a szíve, de egészen biztos, hogy többet ért a kérdéskörhöz, mint bizonytalan képzettségű és tudású, és kétes szellemi függetlenségű honatyák, honanyák, zöld aktivisták. Az Euro-7-es norma bevezetése érzékenyen érinti a beszállítókat is. „Minden eddiginél jobban veszélyeztet, közvetlenül vagy közvetve, ötmillió munkahelyet. Brüsszeltől csak tiltást, tiltást, tiltást tapasztalok” panaszkodik Schoch. Mindeközben Kína ésszerű iparpolitikája egyre erősebb helyzetet biztosít neki, a keleti óriás is sokat invesztál korszerű technikába, de nem irtja ki egy csapásra a hagyományosat. Lehet, hogy Pekingben kezüket dörzsölgetve figyelik, ahogy Európa önként enged át pozíciókat. A német autóipari egyesülés, a Verband der Automobilindustrie (VDA) elnöknője, Hildegard Müller, irreálisként ítéli el az EU javaslatait. Nem mindenki képes, illetve akar a közeljövőben új villanyautót vásárolni, többek között, mert hiányos még a töltő infrastruktúra. „Az a benyomásom, hogy fenntartásainkat osztja a kormányzatunk.“ Bizony, rájuk férne, főképp, mert az ő akaratuk ellenére nem sok minden valósulhat meg Brüsszelben. Felelősségük nemcsak országos, hanem egy kontinensre kiterjedő. Audi e-tron GT: ráfordultak a tölthető autókra. Fotó: Audi A Deutsche Wirtschaftsnahrichten évek óta cikkezik arról, hogy egyelőre messze nem piacérett a villanyautó. Természetesen tudjuk, hogy egyre fejlődik, és előbb-utóbb méltó vetélytársa lehet a benzines és dízelmotoros járműveknek, a baj csak azzal a türelmetlenséggel van, amely nem hajlandó kivárni ennek idejét. A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője, Christian Lindner a jó irányban tett lépésnek minősítené, ha a Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium beismerné, hogy fizikailag betarthatatlan az Euro-7. Szerinte jobb lenne, ha megmaradnának a belsőégésű motoros autók, de klímasemlegesen előállított szintetikus üzemanyaggal járnának. Ennek lehetőségét azonban eleve elvágja az akkumulátoros kocsik privilegizálása. Szerencsére nincs még késő. A tervezett normát jelentősen megváltoztathatják az Európai Parlamentben a tagországok. Remélhetőleg ebben az irányban hat az autóiparból záporzó kritika, amely szerint, ha változatlanul megy át a szabályozás, az a benzines és a dízelautó betiltásával lenne egyenértékű, mert lehetetlen, vagy csak aránytalan költségekkel lehet végrehajtani. Mindenesetre egyelőre még a tárgyalóasztalon fekszenek az autóipar grémiumának alternatív javaslatai.   A fő kérdés az, hogy mi szolgálja jobban Németország és Európa lakosságának üdvét: ha ripsz-ropsz kapkodással csökkentik valamelyest a légszennyezést, óriási megrázkódtatások árán, vagy ha fokozatosan, kíméletesebben jutnak közelebb a klímasemlegességhez. Az egészről a magyar téeszesítés jut eszembe, amikor erőszakosan kényszerítették közösbe a gazdákat, akik egy idő múlva maguktól is beléphettek volna, látva a gépesítés és a szociális ellátás előnyeit. Most mintha az EU akarná gumibottal elintézni a váltást az autók hajtásmódja között – és ezt nem én mondom, hanem német ipari tekintélyek.  További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!