Régóta fel van nekem írva, hogy erről a témáról cikket kellene faragni. Sokat gondolkodtam ezen, egyrészt mert idehaza luxuskocsikra vágyunk, de csak öregecskén tudjuk megvenni, másrészt mert egy füst alatt beszélhetünk a gazdasági totálkár (GTK) fogalmáról is. Kezdjük az utóbbival! A gazdasági totálkár fogalmát a 2009. évi LXII. törvény a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról törvényhelyen találjuk meg és így szól „gazdasági totálkár: a káresemény következtében károsult gépjármű megjavíttatása gazdaságilag nem indokolható, mivel annak javítási, valamint a kár elhárításával kapcsolatos egyéb költségei, illetve a javítást követően esetlegesen fennmaradó értékcsökkenés összege a gépjármű károsodás időpontjában fennálló forgalmi értékének maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét meghaladja” Hát ez elég kacifántos, de a lényeg, hogy volt egy jó kocsim, aztán (például) összetörik és a baleset előtti-utáni értékkülönbözetből nem lehet megjavítani a verdát. Ha kicsit foglalkozunk ezzel, akkor különböző tapasztalati értékeket kaphatunk, amelyek alapján úgy tűnik, hogy ha egy autót a saját értékének 50-70%-a feletti kár ér, akkor gazdasági totálkáros lesz. Természetesen minél öregebb egy kocsi, annál kevesebbet ér és annál hamarabb esik ebbe a kategóriába. És éppen ez a jelenség adja mai témánkat, mert az alkatrészek – főleg a kopó-forgó darabok – ma is ugyanannyiba kerülnek a kocsikhoz, mint amikor azok újak voltak, ezért… …nem csak egy baleset miatt lehet gazdasági totálkáros az autó Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, szeretném előre leszögezni, hogy a fenti (jogi) kategóriától most tényleg lépjünk távolabb, mert amire fel szeretném hívni a figyelmet az az, hogy az öregedő luxuskocsik fenntartása igencsak pénztárcát próbáló vállalkozás. Nagyjából ebben az ütemben fogy az autó értéke (vízszintesen a jármű kora, függőlegesen az érték az új ár százalékában, szaggatott vonallal a felvett trend) Az a bizonyos 10 éves kor. Ez az a tapasztalati időtartam, ami után a kocsik látványosan kezdenek egyre több hibát mutatni és itt nem elsősorban a kasztni rozsdásodására, hanem az összetett rendszer kisebb-nagyobb darabkáira gondolok. Lehet ez jeladó a motorban, vagy a kipufogórendszerben, lehet egy ülésfűtés, vagy ülésállító motor, elromlott kalaptartó roló, de tényleg bármi, ami 10 év szolgálat után elromlik, meghibásodik, tönkremegy, megfárad, eltörik, beragad, megszorul, zajos lesz, és a többi és a többi. Ez nem is GTK Abszolút értelemben természetesen nem jelentenek gazdasági totálkárt egy 10 éven túli autó összegyűjtött meghibásodásai. De értelmes, gazdasági, vagy gazdaságossági szempontokat is figyelembe vevő használt autó vásárlónak, igenis mérlegelnie kell, hogy adott sérülések, hibák és hiányosságok tudatában, bele merjen-e vágni a vásárlásba. Mára a legtöbb példányban kevés maradt az egykori tündöklésből Példánk most egy fiktív német, felső-középkategóriás autó lesz, amely kétliteres dízelmotorral és kéziváltóval rendelkezik, 12-14 éves, 17 colos abroncsokon gurul. Tegyük fel, hogy az autót 1,5 millió forintért kínálják. Ez nagyjából a közepe az ilyen paraméterekkel rendelkező német autóknak, legyen az E-osztály, A6-os, vagy 520-as bajor. Lássuk, milyen tipikus költeni valók jönnek elő általában. Kezdjük az abroncsokkal. Eladás előtt ritkán gumizzák újra a kocsikat. Ha elkoptak a papucsok, akkor azokat, a kocsi márkájához méltó módon kell cserélni, talán nem egy kínai garnitúra a legjobb választás. Ez pedig igen borsos, nagyjából 150.000 Ft szereléssel együtt. Prémium kocsira prémium abroncsok - megvan az ára Ha a fékek is kopottak, akkor jöhetnek a betétek és a tárcsák is. Persze megoldható szerényebb minőségű, utángyártott alkatrészekkel is a dolog, de a gyári alkatrészekkel messze nem fogják felvenni a versenyt. (Ilyen esetben érdemes megkeresni a netezők tapasztalatait arról, hogy melyik betét-tárcsa párosítás, hogy bírja a kiképzést). No, de tegyük fel, hogy nem Olcsó Jánosok vagyunk, legyen a fékjavítás csak 80.000! A tizenéves kocsik alkatrészei már igencsak fáradtak. Hol egy főtengely-, vagy vezérműtengely jeladó kell bele, aztán majd egy turbóállító szelep, ez mind-mind több tízezres tétel és még csak az alkatrészekről beszéltünk. Aztán ne adj’ Isten maga a turbófeltöltő is gallyra megy, jön a felújítás, vagy a csere, ami százezer alatt elképzelhetetlen. Innen folytatjuk az okfejtést. Eddig bagatell kopásokról és meghibásodásokról volt szó, de jönnek az igazi pénznyelők!