Most hogy a nyár újra összehozta a családot, egyre többen készülnek a nyaralásra. Sokan magukkal viszik a biciklit is, hogy a pihenés mellett az aktív kikapcsolódásra is legyen mód.Hogyan szállítsuk a kerékpárt?Az autósok számára rengeteg lehetőség van a bringák rögzítésére. Sok gyártó gyárt tetősínre, vagy tetőcsomagtartóra szerelhető kerékpárszállító adaptert, amikre praktikusan felerősíthetőek a kerékpárok, de ezek is jó esetben max. 3 bringa rögzítésére alkalmasak. Vásárlás előtt feltétlen járjunk utána, hogy az autónkkal melyik típusú eszköz kompatibilis, és fontos, hogy vásárlás után olvassuk át az eszköz használati utasítását. Így nem lesz gondunk a megfelelő rögzítéssel.Emellett az útvonal tervezésénél nem árt figyelni arra, hogy milyen magasságkorlátozással találkozhatunk, mert ha nem figyelünk, könnyen válhat rémálommá a nyaralás a bicajok számára!A másik megoldás a vonóhorogra rögzíthető kerékpártartók. Ebből is rengeteg variáció létezik, de nem árt olyan megoldást választani, amely rendelkezik külön rendszámtábla tartóval, mert a hatóság büntethet, ha nem látszik megfelelően az azonosító plakett. Ennek a szállítási módszernek az előnye, hogy a magasságkorlátozókra nem kell figyelnünk, valamint egyszerre akár 4-5 bringa is szállítható.Fontos viszont figyelembe venni azt, hogy a praktikussága ellenére nagy mértékben megnehezíti a középső visszapillantó használatát, és a bicajok akár szélesebbek is lehetnek mint az autónk!Tudjátok, csak óvatosan!Közlekedik a család 10. online forduló:A vetélkedő 10. fordulójának kérdésére az alábbi meserészletben találjátok meg a választ.Szerezzétek meg a teljes CD-t és hallgassátok meg ezt a mesét is! TÓBIÁS A VASÚTÁLLOMÁSON- Mert abba az irányba is vannak más városok, oda is el kell jutni valahogy. Ilyenek ezek az utak: erre-arra kanyarognak; átmennek falvakon, városokon, síneken, hidakon, és mindig egy új, ismeretlen, érdekes helyre vezetnek. – válaszolt Tóbiás, és közben arra gondolt, milyen csodálatos dolog is utazni, új helyeket megismerni. De nem sok ideje maradt az ábrándozásra, mert Balambér újabb kérdéssel állt elő:- És ott hogy mennek át a kocsik? Mi van, ha pont akkor jön a vonat? Ugye nem ütköznek össze?- Ha mindenki betartja a szabályokat, akkor nem ütköznek össze. Erre való ugyanis a sorompó.- A miiiiiii? – érdeklődött Balambér.- A sorompó egy hosszú rúd, ami pirosra és fehérre van festve, és ha jön a vonat, leengedik keresztbe az úttesten, hogy az autók, kerékpárosok, gyalogosok ne mehessenek át addig a síneken.Balambér akárhogy is meresztgette a szemét, bizony nem látott semmiféle piros-fehér rudat a sínek előtt.- Te Tóbiás, itt nincs is olyan izé… soroló… öööö… sorompó….- Valóban… - szemlélődött Tóbiás is -, itt tényleg nincs leengedhető sorompó. Viszont van fénysorompó!Balambér azt érezte, hogy kezdi elveszíteni a fonalat. Már a sorompót se értette igazán, de ez a fénysorompó… Ez teljes rejtély volt…- Fénysorompó? Az milyen? Fényből van?- Dehogy van fényből, te kis butus, azért fénysorompó, mert fénnyel jelez, hogy mikor szabad az átjárás a síneken, és mikor tilos. Olyasféle, mint bent a Városban a közlekedési lámpák!Balambér megnyugodott, hiszen a közlekedési lámpákat jól ismerte már. Azt is megjegyezte, melyik szín mit jelent: felül van a piros: ha ez világít, meg kell állni, a piros – tilos; középen van a sárga: ez azt jelenti, várakozzunk; s végül alul van a zöld: ha ezt látjuk, szabad az út, mehetünk! De ez a fénysorompó nem tűnt ilyen egyszerűnek…- Teeee, Tóbiááás… Ez nem is olyan, mint a Városban a közlekedési lámpák … Ezen nem is három színnek van hely, hanem csak kettőnek… És az egyik éppen fehéren világít… Ezt még nem ismerem. Mit jelent?- Itt, a fénysorompónál a fehér szín jelenti azt, hogy szabad az átjárás a síneken. Ha a lámpa fehéren világít, nyugodtan átmehetnek az autók, a kerékpárosok és a gyalogosok.- Áhááááá – bólogatott Balambér -, akkor itt a fehér a zöld?- Igen, testvérkém – mosolygott Tóbiás -, így is lehet mondani: itt a fehér a zöld, ami a szabad utat jelzi.- És milyen a másik szín? Ugye kék? – reménykedett Balambér, hiszen a kék volt a kedvenc színe.- Neeeem, a másik szín…. -kezdte Tóbiás, ám ebben a pillanatban kialudt a fehér lámpa, és felvillant a másik : a piros. – Látod, Balambér? A másik szín itt is a piros! Piros – tilos! Ez mindig ugyanazt jelenti; ha piros a lámpa – állj meg! Valamint azt is jelenti, hogy hamarosan megérkezik Lujza néni vonata, úgyhogy siessünk, hiszen a vasútállomás még két utcányira van.- Hogyhogy? – csodálkozott Balambér – Hiszen már itt vannak a sínek, azt hittem, megérkeztünk…- Igen, a sínek valóban itt vannak már a közelben, de a vonat nem itt áll meg a város szélén, a kiserdő mellett, hanem bent, a vasútállomáson. Úgyhogy lépj nagyobbakat, testvérkém, ne várakoztassuk meg Lujza nénit! – szólt Tóbiás, és sietősebbre fogta lépteit. Balambér lelkesen loholt a nyomában apró kis lábain, de a nagy sietség sem tartotta vissza attól, hogy még egy-két fontos dologra rákérdezzen…- És Tóbiááás! A sorompó, vagy a fénysorompó honnan tudja, mikor jön a vonat, és mikor kell leereszkedni, vagy pirosra váltani?- Okos kérdés, Balambér! A sorompót is és a fénysorompót is a vasútállomásról irányítják – ott pedig mindent tudnak a vonatokról!- Ahaaaaa – dünnyögött Balambér, és tovább loholt Tóbiás nyomában. Hamarosan be is léptek a vasútállomás hatalmas épületébe. Óriási volt a tülekedés: mindenki jött-ment, sietett, szaladt, hatalmas csomagokat cipelt, olyan volt az egész, mint egy nyüzsgő hangyaboly.- Fogd a kezem jó erősen, Balambér, el ne veszítsük egymást a tömegben! – ragadta meg kisöccse mancsát Tóbiás. Megálltak egy óriási tábla előtt. Erre voltak felírva az érkező és induló vonatok. Tóbiás figyelmesen elkezdte tanulmányozni, mikor és hová érkezik Lujza néni vonata. Balambér csak állt és bámészkodott. Ő még nem tudott olvasni…