Magyarországon az 1950-es évek közepén volt néhány tétova kísérlet a törpeautógyártás beindítására. Ezek egyike sem járt sikerrel. Ebben a cikkben a csehszlovákiai próbálkozásokat vesszük sorra.
Zdeněk Pilát és a Lidovka
Pilát és a Lidovka alváza 1943-ban. Forrás: Tomás Husek
A háború utáni törpeautók mintaképe, a csehszlovák Lidovka, csakúgy, mint a magyar Pente még a második világháború során született.
Készítője, Zdeněk Pilát (1910-1996) fiatal korában szabadidejét a Protivín sörgyár garázsaiban töltötte, és a Walter repülőgép-motorgyár kerítésén át leskelődött. Tervezői tevékenysége a katonai szolgálat alatt kezdődött, amikor a katonai repülési iskola elvégzés után három új típusú repülőgépmotort konstruált. Átdolgozta a híres légi akrobata, Ján Ambruš Avia Ba-33 vadászgépét is, hogy az alkalmasabb legyen akrobatikus repülésre és fejjel lefelé repülésre. Pilát később a Jawának egy reduktoros sportrepülőgépmotort tervezett, amelynek teljesítménye csaknem kétszerese volt a többi cseh és külföldi sportmotorénak. Huszonnégy évesen a Jawa főmérnökévé léptették elő, ahol a Jawa Minor prototípusán dolgozott, amelynél a transaxle megoldást használták.
A Lidovka túlélte a viharos évtizedeket. Forrás: Tomás Husek
1939-ben a második világháború kitörését követően Pilát szabadidejében elkezdett egy kisautón dolgozni. A munka a törvényesség határát súrolta, és az anyaghiány miatt bonyolult és korlátozott volt. Egyes alkatrészeket más cseh gyártmányú autókból emeltek ki és módosítottak, másokat saját maguk gyártottak. Mindez nem lett volna lehetséges a prototípus létrehozásában részt vevő barátok jelentős támogatása és segítsége nélkül. Pénzhiány miatt Pilát többnyire cigarettával fizette meg őket. A hajtómű is problémát jelentett. Zdeněk Pilát eredetileg a Jawa Minor motorját akarta használni. Sikerült szereznie egy motort Ing. Rudolf Vykoukal-tól, a Jawa mérnökétől. Azonban ez túl nagy volt az autójához, amelyet Lidovkának (Népi) nevezett. Végül Jan Andrle-től, a kétkerekű Dálnik építőjétől kapott egy kéthengeres, 500 cm3-es DKW motort, cserébe odaadta a Jawa motorját.
A végeredmény egy nagyon szép és ígéretes népi autó lett, amely iránt olyan neves gyárak mutattak érdeklődést, mint az Aero, a Walter, a Jawa, a Zbrojovka Brno, a ČKD Libeň, a Praga, a Škoda és a Tatra. A Baťa Zlín is érdeklődött. Az ismert versenyző, Eliška Junková (Elisabeth Junek is részt vett a bemutató úton. A Tipsy angol-belga repülőgépgyár is fontolóra vette a jármű sorozatgyártásának lehetőségét, illetve a Sodomka neve is felmerült, mint partner.
Végül az autó sok társához hasonlóan prototípus maradt.
Az első törpeautópályázat - 1948
Részlet az 1948-as kiállítás katalógusából
Míg sok nyugat-európai országban a második világháború után spontán mikroautó-mozgalom indult, a vasfüggöny mögötti állami irányítású gazdaságban kihívást jelentett a szokásos kereteken kívüli járművek gyártása. A háború utáni Csehszlovákiában azonban voltak kísérletek a mikroautók gyártásának támogatására, ösztönzésére és fejlesztésére.
Az Autoklub Republiky Československé (AKRČ), a csehszlovák autóklub több volt, mint egy egyszerű érdekvédelmi csoport. 1948-ban versenyt szerveztek a "népi" azaz házilag készült járműveknek (lidová vozítka). A korabeli indoklás szerint: „jó és olcsó motorkerékpárokat gyártunk. Ezek azonban nem nyújtanak védelmet a kényelmetlenség ellen. Jó autókat is gyártunk. Ezek ára azonban a legtöbb munkás számára megfizethetetlen. Ezért olyan megoldásokat kerestek, amelyek a motorkerékpár és az autó között helyezkednek el. Különböző tervezők voltak, akik a problémát a maguk módján oldották meg, néha túl eredetien, néha rosszul, néha humorosan.” Céljuk az volt, hogy bemutassák ezeket a megoldásokat, hogy konszenzust találjanak egy hazai törpeautó gyártásáról.
Csak két kritérium volt:
- a járműnek legalább két utast kellett tudnia szállítani
- az üzemanyag-fogyasztás nem haladhatta meg az 5 litert 100 km-enként.
Az 1948-as verseny harmadik díját egy háromkerekű jármű nyerte el, amelyet Václav Krejbich (1915-2007) készített. A járművet kéthengeres Ogar 350 motorkerékpár motor hajtotta. A jérmű érdekessége, hogy belül három utas ülhetett egymás mellett.A VK 48 a verseny egyik legfejlettebb műszaki megoldásút ervezete volt. Később más barkácsolók több másolatot is készítettek. Forrás: Motor-Journal
A hivatalos katalógus 24 járművet és három további projektet tartalmazott. Első díjat nem ítéltek oda, de sok résztvevő, így Pilát és Lidovkája is kisebb díjakat kaptak.
Törpeautó-rally, 1950-1951
Jaroslav Ott díjnyertes törpéje, amely alumínium karosszériát kapott. A csöppség alig két méter hosszú volt és csupán 230 kiló volt a tömege. Forrás: Motor-Journal
Az AKRČ nem adta fel az ötletet, így két évvel később versenyt szerveztek a helyben gyártott kisautók és robogók számára. A rally célja az volt, hogy bizonyítsa ezeknek a járműveknek a megbízhatóságát normál vezetési körülmények között. Ugyanakkor ötletek és tanulságok forrásává is kellett válnia más amatőr tervezők számára. Mivel a legtöbb ilyen jármű 1950 után készült, ez a próba elérte célját. A versenyzőket számos kategóriára osztották: a kerekek számától függően A, B és C kategóriákba sorolták azokat, a motor mérete szerint pedig osztályokat alakítottak ki: 125 cm3, 175 cm3, 250 cm3, 350 cm3 és 350 cm3 felett. A 135 km hosszú útvonal Prága környékén haladt. A 35 jelentkezőből 29 jelent meg a startnál – 12 négykerekű, 6 háromkerekű és 11 robogó. Az esemény zökkenőmentesen zajlott. Utána az AKRČ székhelyén találkozóra került sor a kerekesszékesekkel, hogy eldöntsék, ki nyeri a díjakat. Jaroslav Ott négykerekű mikróautója kapta a díjat az autók között, mert „sok új konstrukciós ötletet ötvözött a tér kiváló kihasználásával”. Ezért megkapta az AKRČ 2500 CZK értékű első díját.
A 18 éves W. Žebrok 1951-ben építette ezt a DKW-motoros kétülésest, amellyel három év alatt több, mint 15000 kilométert utazott.
A robogók tekintetében az első díjat odaítélték, de a műszaki bizottság elismerte, hogy gyakorlatilag az összes bemutatott jármű csak többé-kevésbé kicsinyített motorkerékpár volt, és egyik sem felelt meg a robogó alapelveinek, nemhogy új szerkezeti elemeket hozott volna. Ezeket a próbákat 1951-ben még tökéletesebb formában és nagyobb részvétellel megismételték, amikor a 200 km hosszú pálya Észak-Csehországon vezetett át, és egy speciális szakaszt is tartalmazott. Bár az évek során rengetegen próbálkoztak törpeautókkal, végül csupán egy konstrukció jutott el a sorozatgyártásig: Mojmir és František Stránský főként mozgássérülteknek szánt háromkerekű járműve, az OS-Kar, amelyet a Velo, majd később a Velorex szövetkezet gyártott.
A Stránský fivérek OS-Kar nevű háromkerekűje, a Velorex őse