Néhány hete indítottunk útjára egy új sorozatot itt az Autószektor hasábjain, amelyben tervünk, hogy szisztematikusan végig megyünk az autónkban meglévő, vagy opcionálisan elérhető segédrendszereken. Időrendben haladunk és – mint ahogyan az előző kettő is – ez a rész is lerágott csont lehet a tapasztaltabbaknak, hiszen, a ma terítékre kerülő ESP rendszer idén november 1-én ünnepli 10. évfordulóját annak, hogy beépítését kötelezővé tették az EU-ban forgalomba helyezendő járműveknek.

ABS-ről szóló első és a ASR-ről szóló második cikkünket a hárombetűs rövidítésekre kattintva lehet elolvasni.

Rövidítések

Mert a járműiparban szinte kötelező, hogy mindenre kitaláljunk egy hárombetűst. A stabilitás segítéséért felelős rendszerünk legelterjedtebb rövidítése az ESP, ami az Electronic Stability Program angol nyelvű kifejezés rövidítése.

Amíg az ABS-nél még csaknem minden gyártó ugyanazt a rövidítést használta, az ESP esetében ez már nincs így. A teljesség igénye nélkül idevetek párat ezek közül, ha ilyet látsz az autóban, akkor megnyugodhatsz, a te kocsid is ESP-s: DSC, DSTC, VSA, ESC, PSM…

Mire való?

Az ESP rendszerek egyenes következményei voltak az ABS és ASR rendszereknek, mert ha már tudjuk a kerekek elvárt és valós forgási sebességét, és be is tudunk avatkozni, miért ne használjuk ezeket a jármű helyes irányban tartására, vagy annak legalább kísérletére.

A cél érdekében a rendszer még jónéhány érzékelő adatát figyelembe veszi. A kerékfordulat jeladókon kívül, kell, hogy tudja a kormány elfordítási szögét és irányát, a pedálállásokat, és a jármű tömegközéppontjának aktuális perdületét (vagyis hogy forog, fordul-e éppen).

Minden adat beérkezik a vezérlőegységhez, ami ezekből „tudja”, hogy a jármű vajon abba az irányba halad-e éppen, amelyet a vezető kíván.

És persze kell egy megfelelő hidraulikus egység, amely kellő gyorsasággal tud fékerőt kivezérelni a kerekekhez, mégpedig egyenként és függetlenül.

Így ívmenetben, ha a kormányszög jelek alapján fordulnia kellene az autónak, de az mégsem teszi ezt (olyan mértékben, ahogyan kellene), akkor az ESP a megfelelő kerék megfékezésével forgatónyomatékot hoz létre a járműre, amely így talán nem esik le az útról.

Visszafelé kompatibilisek

Amelyik autóban van menetstabilizátor (ESP), abban biztosan van ABS és ASR is, ezek a funkciók együtt járnak. Bár a hazai járműpark átlagos életkora 16 év körül jár éppen, azért a legtöbb autóban már benne van a rendszer, mert azt egyébként az 1990-es évek közepén kezdték a prémium gyártók kínálni.

Ez nyilván azt is jelenti, hogy a három rendszer egyszerre aktív, vagy hiba esetén passzív. Egy egyszerű féklámpa jeladó hibája miatt például mindhárom rendszer tilt. Műszerfali ABS-ASR-ESP hibaüzenettel nem megy át az autó a műszaki vizsgán.

Az ESP-vel kapcsolatban emlékezetes történet a járműgyártásban, amikor az első generációs Mercedes-Benz A -osztály elhasalt a rénszarvasteszten. A csorba kiköszörülésére a gyártó az ESP-t hívta segítségül, így 1997-ben az A-osztály lett az első kisautó, amelyben szériafelszereltség volt a rendszer. Ezt sok A-osztályon külön is feltüntették.

Ezt sem érdemes kikapcsolni

Kezdetben a rendszer ki- és bekapcsológombját jól elérhető, látható helyre helyezték el az autóban, ez ma már koránt sincs így. A rendszer ugyan a legtöbb modellben legalább részben kikapcsolható, de ezt senkinek sem ajánlanánk, mert az ESP aktív közreműködése minden bizonnyal naponta előz meg baleseteket az utakon.

Korábban már volt szó nálunk is az ESP-ről, azóta rengeteget fejlődött a rendszer. Gyorsabb, megbízhatóbb és pontosabb.

Sorozatunk következő részében a vészfékasszisztenssel foglalkozunk, amit szintén érdemes elméletben is áttekinteni, hogy ha baj van, ne lepődjünk meg (annyira).