Tényleg rendkívül keveset közlekedem, csupán napi 10 kilométert "ingázom", de még ezen a rövid szakaszon is, az ötnapos munkahétből legalább kétszer, vagy háromszor találkozom olyan esettel, amikor valaki kisebb, vagy nagyobb mértékben megszegi a KRESZ szabályait. Az irányjelzés elmulasztása a leggyakoribb probléma. Nézzük hát legelőször, hogy mi a szabály irányváltásnál, mit, és mikor kell jelezni. Először is minden elindulást, azaz amikor becsatlakozunk járművünkkel a forgalomba. Ugyanez akkor, amikor elhagyjuk a forgalmat, és megállunk. Végül pedig természetesen minden irányváltást.

STIKK-es elindulás egyik alapeleme

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem lehet automatizált mozdulatsor az, hogy amikor kell, akkor jelezzük az irányváltási szándékot, mert egyrészt ez a szabály, másrészt pedig megkönnyítjük vele a többi közlekedő dolgát is. Miért mondom ezt? Nos, több okból is, hiszen, ha haladunk valaki mögött (feltételezve, hogy betartjuk a megfelelő követési távolságot), akkor az irányjelző lehet az első jel arra, amivel arra késztetjük a mögöttünk haladókat, hogy vedd el a gázt, mert hamarosan lekanyarodok. Figyelj rám, mert mindjárt irányt váltok! Ezáltal a mögöttes forgalom kényelmesen felkészülhet a manőverre. Illetve még egy fontos dolog, hogy az előre jelzéssel energiát is spórolunk, hiszen a mögöttünk jövő nem állóra fékezi járművet, és nem nulláról fog újra felgyorsítani, hanem valamennyi lendületet megtartva. Nem utolsó sorban nem azt a képzetet keltjük magunkról, hogy úgy közlekedünk, mintha egyedül lennénk az utakon, és egy másik dimenzióban mozognánk.

Nem érdekel a külvilág

Ez a legnagyobb probléma. Manapság nem csak az irányjelző elmulasztása miatt, hanem nagyon sok olyan esetben is, amikor a közlekedési szituáció megoldása a kölcsönös udvariasság alapján lenne kivitelezhető a legkönnyebben. Ezekben az esetekben működnie kellene egyfajta összetartásnak az autósok között, hiszen mindenki szeretne eljutni céljához. Miért nem lehet ezt egymást segítve megtenni? Miért kell akarva, vagy akaratlanul is, de bosszantani a többieket a nemtörődöm, nyegle stílusú vezetéssel? Megint csak azt látom, hogy sokan annyira nincsenek tekintettel a külvilágra, hogy fel sem fogják, nem csak ők vannak egyedül az utakon. Illetve nem is látják át komplex rendszerben a közlekedést, ezért lehet az, hogy egy torlódást okozó csomópont elhagyása is minden autósnak máshogy sikerül, hiszen, ha megelőzünk egy lassabb járművet, azt tehetjük úgy, hogy előre látva lassítunk, és amikor a szembejövő forgalom engedi, akkor lendületből elhaladunk mellette. Vagy nagy sebességről lassítva beeshetünk mögé, így elveszítjük a lendületet, mert beragadunk. Lehet tippelni, hogy melyik autós akasztja meg jobban a forgalmat. Elkanyarodtam kicsit, de az irányjelző elmulasztásánál is ugyanez a tendencia figyelhető meg. A harmadiknál szóvá is tettem az autósnak, hogy valami lemaradt, amire a válasz az volt, hogy „nem is láttam, hogy itt vagy mögöttem.” Mellé persze jöttek az ártatlan boci szemek is.

Néma gyereknek…

A három esetben, amit számoltam az utóbbi időben egy közös volt: mindegyik az őrületbe kergetett. Ez a teszek a külvilágra, és nem érdekel, mi van körülöttem típus, amit feltételezek az „elkövetőről”. Mindezt tovább erősítette bennem, hogy a felelősségre vonás után valahogy nem sikerült elismernie, hogy hibázott. Nem szeretném, ha belesodródnánk ebbe a mentalitásba, mert attól, hogy valaki így közlekedik, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy át kell venni a stílusát. Már csak azért sem, mert ez balesetveszélyt hordoz magában. Megdöbbentő, de egy, a DEKRA által készített kutatás szerint a megfigyelt több mint 5000 jármű közel fele nem használta az irányjelzőt. A felmérés változatos helyszíneken: autópályán, főútvonalon, mellékútvonalakon, kereszteződésekben készült. Egyébként a helyszínek másodlagosak, mert a szomorú megállapítás az, hogy szabályoknak megfelelően csupán az autósok fele használta az irányjelzőt. Bízom benne, hogy változik a tendencia, és a jövőben rájövünk arra, hogy a balesetveszélyes szituációkat úgy lehet elkerülni, ha mindent, amit annak idején tanultunk az oktatónkról a szabályos vezetésről, azt megpróbáljuk betartani. Tisztában vagyok vele, hogy vannak gumiszabályok. De az irányjelzés pont nem az. Ennek elmulasztása csak okot ad arra, hogy az utakon tapasztalható egyébként is paprikás hangulatot még tovább fokozzuk. Mert mindenki tudja, hogy ha kevesebb a szabálytalanság, akkor több a kiegyensúlyozott sofőr, és végül a közlekedés menete is olyan lehet, amiben jól érezzük magunkat vezetés közben. Nem lehetne ez egy kötelezően elérendő célkitűzés?

További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is!