Még egy szabadidő-autó. Még egy Volkswagen. Ez a tesztalany viszont a megszokottnál is izgalmasabb. Persze, minden új Volkswagen tökéletes. Precízen illeszkedő vonalak, steril formák és szénné fejlesztett hajtások. Hibátlanul megtestesítik a mai európai értékrendet és ízlést. Csak egy dolog hiányzik belőlük mindig: valami apró fickósság, némi játékosság. De nem ebből a színes gombócból, amitől nehéz volt elválni a teszthét végén.

Pedig az első benyomások alapján egyáltalán nem tetszett az új Volkswagen T-Cross. Kicsi, de magas. Már nem a hasmagassága, mert ebben a városi crossover kategóriában egyre lejjebb kerülnek már az autók, de nem is arra vannak, hogy terepezni járjunk velük. Aztán ott volt az egybehúzott hátsó lámpa, amitől kissé seatos, az orra pedig csak ugyanolyan, mint a többi Volkswagené. Valahogy élőben mégis működik. Mi több, üdébb jelenség, mint közvetlen testvére, a Seat Arona, pedig utóbbinak sportosabbak az arányai.

Innen lentről nehéz lenne eldönteni, hogy a Volkswagen valaha épített legkisebb crossovere mögött is valóban ott vannak-e a súlyos fejlesztési órák, vagy csak egyszerűen tényleg ennyire működik minden létező formátumban az a szent MQB platform, de a T-Cross is egyértelműen elhiteti velünk, hogy dolgoztak rajta. Az ilyen szintű minőségi és technikai összhang korántsem megszokott jelenség egyelőre a kisautó alapokra épített crossoverek világában.

A legfontosabb talán, hogy megmaradt 1,1 tonna. Ezáltal könnyed a mozgása, és hiába gondolnánk a kissé sután magas építésből, hogy rossz a tömegközéppontja, dobtak alá egy olyan zseniális futóművet, amivel nem csak meglepően stabil az úttartása, de kisautókat meghazudtolóan kényelmes is. Még egyetlen ilyen méretű szabadidő-autót sem vezettem, ami ennyire jól kiszűrte volna a kátyúkat. Nem is tudom, hogy lehet-e ennél nagyobb kényelmet kinyerni merevhídból.

Új formájú, és jóval puhábban kapcsolható váltókart kap a 7-fokozatú DSG, amit sikerült nagyszerűen összehangolni az egyliteres, 115 lovas benzinmotorral, pedig ez a kis háromhengeres köztudottan kényes a megfelelő fordulatszámra. Valamiért nagyon rövid első fokozatot szánnak az apró TSI motorokhoz, ezért kézi váltóval kellemetlen az elindulás, de ezt a DSG tökéletesen kiszűri, illetve gondoskodik róla, hogy ne másszon olyan fordulatszám tartományokba, ahol már kellemetlenül rezonálna a motor. Így már tényleg észrevétlenül dolgozik alattunk a technika.

Azonban mivel ez az A0, tehát a kisautóknak szánt platform, sajnos akadnak furcsaságok is. Ilyen például a túlbuzgó sávtartó, ami néha indokolatlanul húzza a kezünket, vagy teljesen véletlenszerűen ránk szól, hogy fogjuk meg a kormányt, pedig markoljuk. Alapáron jár viszont a gyalogos felismerős vészfék-asszisztens és a hátsó keresztforgalomra is figyelmeztető holttérfigyelő rendszer, ami képes akár vészfékezni is kitolatáskor.

Nem kérdés, hogy a T-Cross is slágermodell lehet, mint közvetlen testvére, a Seat Arona, amiből lassan minden utcasarkon akad egy. Azonban a Volkswagen karakteresebbnek hat, főleg így, a bambusz zöld dizájncsomaggal, ami kb. 210 000 forintért, egyetlen kattintásra színezi át az autót kívül-belül. Egyébként nem ez az egyetlen dizájcsomag a T-Crosshoz, létezik még narancs és fekete-fehér csomag is. Már mindegyikből fut az utakon, és mind meglehetősen egyedi jelenséggé teszi a T-Cross-t. Nem mintha, ezekkel a gömbszerű ködlámpákkal nem lenne alapból is egy szerethető jelenség.

Számtalan kalandon mentünk keresztül, hiszen pont együtt csináltuk végig a Hungaroring Classic és a Red Bull Air Race hétvégéjét, de ezzel a színes aprósággal minden helyzetben jólesően könnyed volt együtt élni. Nem csak a technikai összhang miatt. Kellemes minőségi az utastér is, olyan igényes részletekkel, mint a mattba átmenő műszerfal betét, ami szépen átfolyik az ajtókra is. Mindeközben kényelmesek az ülések, hátul is nagyszerűen elférni és van egy nagyszerűen pakolható csomagtartónk, akár kétszintes padlóval, de mindenképp tologatható hátsó ülésekkel.