Teszt

Középérték - Suzuki Vitara

2015.09.10.

A Suzuki a teljes pálfordulás jegyében az elmúlt időszakban szinte teljesen megújította modellpalettáját. A kínálatserkentési offenzíva centrumában a crossoverek állnak, s e koncepciónak köszönhetően immáron elmondható, hogy teljes a tabula rasa a japán gyártónál, és ez az olyan emblematikus típust sem hagyta érintetlenül, mint amilyen a Vitara

A Vitaráról nem illik „kaptafa jellegű” tesztet írni, ugyanis a szabadidő-autók hajnalán ez a modell volt az első fecskék egyike a piacon, így tehát mindenképpen dukál neki a tiszteletadás. A Grand Vitarák 2005-ös megjelenésekor még kínosan ügyeltek arra, hogy a terepjáró-képesség és a SUV-k urbánus kényelme valamelyest egyensúlyba legyen. És ennek az elvárásnak a vékony mezsgyéjén jól lavírozott a japán gyártó, talán túl jól is, aminek aztán az lett a vége, hogy piacra kerülése után szinte csak minimális változtatásokat hajtottak végre rajta.

A némiképp magára hagyott modell vitathatatlan sikereit kikezdte az idő, no meg a piaci „crossoverboom” is. A szegmens stratégiai elem lett a gyártók kínálatában, ezért aztán nem véletlen, hogy a Suzuki reneszánszában is kiemelt szerepet kapott ez kategória. Míg azonban a mai SX4 elődje jó párost alkotott a Grand Vitarával, a mostani SX4 S-Cross és a megújult Vitara véleményünk szerint inkább légynek tűnnek egymás levesében. De ennek kibontása egy másik analitika.

A házi párbaj nem vitatja el az új Vitara erényeit, amelyek immáron teljes mértékben megfelelnek a mai divatos trendeknek és elvárásoknak, ráadásul az ár-érték arányt is jól sikerült belőni, legalábbis az indulószinten, viszont a felszereltebb fokozatoknál jól megnyomták a ceruzát.

A Magyarországon gyártott típus benzinmotoros változata járt először nálunk, most pedig a dízelerőforrással szerelt változatát próbálhattuk ki.

Nem szeretnénk mélyen belemenni a külső megítélésébe, mindenki döntse el maga, hogy bejön-e neki ez a forma. Mindenesetre az tény, hogy a kétszínű fényezés igen hatásos húzás volt a Suzuki részéről, ami ki is emeli a városi forgatagból. Összességében tehát a külsővel nincsen baj, sok aprósággal viszont igen. Kicsit úgy érezzük, az autó olyan, mint Mátyás király és az okos lány meséje, amiben hoztak is a királynak ajándékot, meg nem is.

Amit sugall a külső, azt nem találjuk meg az utastérben maradéktalanul. Kemény, kopogós műanyagok vesznek körbe minket, fémhatású betétekkel kombinálva. Viszont nem rossz gondolat az ülések kombinált anyaghasználatú kárpitozása, és kényelmesek elöl és hátul is. (Mondjuk nekünk hiányzott a középső két első ülés közötti könyöklő.)

A fedélzet tetszetős elrendezésű, aminek gerincén az érintőképernyős monitort találjuk, az ember elsőre azt mondhatná, hogy ez így rendben van. Az első szeplőt a vezető előtti műszeregységen fedezzük fel: monokróm kijelzőjének menüi között a fő órák mellé integrált két tüske nyomkodásával léptethetünk. Nem is értjük ezt a tematikát, miközben – az egyébként jó fogású – multifunkciós kormányról szinte mindent tudunk vezérelni, csak pont ezeket nem. Véleményünk szerint viszont ahova gombot kellett volna rakni, oda nem raktak, ilyen például a rádióegység hangerőállítása. Ezt viszont az érintőképernyőről tudjuk állítani – nem túl kényelmesen –, vagy a kormányról. (Ez utóbbi a jobbik eset.)Persze mindent meg lehet szokni alapon a hagyományos metodika hiánya már a „nyuggeres szekantéria” újabb megjelenési formája is lehet. De ha már hagyomány, akkor ne maradjon ki az az analóg óra sem a felsorolásból, ami hármas középső szellőzőrostélyok centrumában kapott helyett, és opciós lehetőségként az alaphelyzetben lévő vakdugót váltja ki. Egyébként kicsit viccesen azt is mondhatjuk, hogy a Vitarával nem lehet sehonnan elkésni, hiszen fejfordítás nélkül három helyről is le tudjuk olvasni az időt.

A funkcionalitásra visszatérve a másik szeplő a tolatókamera, ami jó képet ad, viszont nem jelzi a kanyarodási ívet. Szerintünk ezek az említett apróságok nem is pénzben, költségben mérhető dolgok, de a megítélés összképébe mindenképpen belepiszkítanak.

Motorok

Mondhatni a márkára jellemző módon a motorkínálat senkit nem hoz zavarba. A benzines és a gázolajos verziókban is egy-egy 1,6 literes alternatívát találunk, azonos 120 lóerős a teljesítmény, de eltérő nyomatékszinttel. Viszont bármelyik mellé tesszük le a voksunkat, nem fogunk csalódni. Igaz, nem táltos egyik sem, de akármelyik erőforrást nézzük, nem érezzük azt, hogy az autó alulmotorizált lenne, inkább azt, hogy megvannak a határai, de ez a vezetési élményt nem befolyásolja.

Ráadásul mind a kettő teljesen rendben lévő fogyasztási értékeket produkált. A benzines esetében vegyes használattal 7,5-8 liter, a dízelváltozatnál átlagosan 5 liter volt a kocsik étvágya, de utóbbinál 4,6 litert is mértünk teljesen átlagos használat mellett. Az adatok ugyan eltérnek a gyári brosúrában megadottaktól, de ezekkel az értékekkel szerintünk bárki kiegyezik. Persze az nagy kérdés, hogy a dízel másfél milliós felára – igaz, így már a legnagyobb GLX felszereltséget kapjuk – megéri-e a különbséget. A rossz nyelvek és a tapasztalatok szerint azonban az árkülönbség hamar csökkenhet a szalonba betérve, ha komolyak a vételi szándékaink. És persze ne felejtsük el, hogy egy friss modellről beszélünk, amit mindenképpen meglovagol a gyártó, és ezt az árakban is tetten érjük.

Summa

Az egykori Grand Vitara rajongóinak nem lesz déjà vu érzésük az új Vitara kapcsán – ez már egy 21. századi világ, amiben a vas a vason helyett már az ALL Grip rendszer osztja a nyomatékot. A szolgáltatások kínálata is versenyképes és trendi: megtaláljuk az adaptív tempomattól kezdve az ülésfűtésen át a sebességtartó automatikát és a „ráfutásra” figyelmeztető vészjelzőt is, mely akkor aktiválja magát, ha túl közel kerülnénk az előttünk lévőhöz. (A hangja derekas, összesen kétszer jelzett a tesztidőszak alatt, de minden alkalommal megállt bennünk az ütő.)

A magunk részéről sajnáljuk, hogy megmaradt az ötsebességes manuális váltó, nagyon hiányozik belőle a hatodik, nemcsak a fülnek, hanem a fogyasztásnak is jót tenne. A Fiattól adoptált dízel nagyon jól muzsikál, az a baj, hogy egy kicsit hangosan is, de ezt valószínűleg lehet majd a későbbiekben orvosolni némi szigeteléssel. A menetkomfort, a futómű rendben lévő, talán a kormánya túl direkt, de nem zavaró módon.

Véleményünk szerint az új Vitara igen komoly kompromisszumok árán született, a piaci kívánalmak, a versenytársak és a költséghatékonyság vívták harcukat a tervezési fázisban. Feltehetőleg azok a fogások, amiket magukon hagytak, ennek az eredménye, de úgy véljük, ezek nem gyógyíthatatlan problémák.

Az új Vitara benzinmotoros változatának induló ára 4 490 000 forint.

 

Az oldal fő támogatója

 

2024.06.23
A vasárnapi első futamon ismét rajt-cél győzelmet aratott, a második viadalon pedig harmadik lett a....
2024.06.23
A heti rajzunk készítője Kelemen István. Rajzának címe: Ez már a harmadik a héten. ..
2024.06.23
Nem tudja vagy nem akarja használni a légkondicionálót? Íme néhány hasznos tipp és trükk az autó....
2024.06.23
A címvédő, háromszoros világbajnok Max Verstappen, a Red Bull holland pilótája nyerte a Forma-1-es....
2024.06.23
A világ legkékvérűbb járműflottáját csak minősített cég ápolhatja. ..
2024.06.23
A Toyota célja a dedikáltan akkumulátoros elektromos bZ4X modellel, hogy új mércét állítson fel a....
2024.06.23
Hajnalban az M7-es autópálya Budapest felé vezető oldalán, Kőszárhegy térségében a fehér Mercedes....
2024.06.23
A SURFACING, amely a fenntartható energia, a víz és a fény találkozásában rejlő harmónia, valamint....
2024.06.23
Visszatért a Nissan a családi autók piacára: a Townstar személyszállító változata kiváló mobilitási....
2024.06.23
Az autózás világában meglepő partnerséget kötött a Peugeot és a Lego. Egy különleges verseny....