- Gyermekkoromban édesapámmal, aki szintén gépészmérnök volt, látogatója voltam a Sváb hegyen rendezett Gugger hegyi autóversenyeknek s csúcsként 1936-ban a Népligetben rendezett Automobil Grand Prix-nek  – mondta el egyszer, mikor és hogyan fertőződött meg az autók világával, amely egész életében elkísérte.

1943-ban szerzett diplomát a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki karán. A háború után 1949-ben kezdte pályáját a Nehézipari Központ ( NIK) autószerkesztési irodájában. Történelmi idők voltak ezek, akkor kezdték a háború után lerombolt járműipar talpra állítását.

-1952-ben lánctalpas tüzérségi vontató tervezését kaptam feladatul – emlékezett egyszer e sorok írójának. A vontatót a Vörös Csillag Traktorgyárban készítették, amelyet hathengeres Csepel motor hajtott.

1954-ben behívatta az igazgató Kozma Lászlót, és közölte vele, mivel munkájával elégedettek, áthelyezik a Kohó és Gépipari Minisztérium autóipari igazgatóságára.

Bekapcsolódtam a Csepel Autógyár, az Ikarus, a Magyar Vagon- és Gépgyár műszaki fejlesztési, beruházási munkáiba – emlékezett vissza az ötvenes évekre Kozma László.

S bár a minisztériumok neve változott, a miniszterek is sűrűn cserélődtek, Kozma László mint szakmai tekintély nyugdíjazásáig a posztján maradt. Főtanácsosként érte a nyugdíj, életében azonban megadatott neki az a kivételes történelmi helyzet, hogy testközelből élhette át a Suzuki,az Opel,  majd az Audi magyarországi letelepedését.

1993-ig állt a minisztérium alkalmazásában, amikor elmondása szerint az Audi kikérte, hogy lásson el a győri gyár ügyvezetése mellett tanácsadói feladatot. Ezt a munkáját nyugdíjasként, 2010-ig látta el.

Kozma Lászlót 1987-ben tüntették ki Eötvös Lóránd-díjjal.

Alapító tagja a Magyar Gépjárműipari Szövetségnek, ahol elnökségi tag volt.

Egy szerény, a magyar járműipar minden területét kiválóan ismerő ember távozott az élők sorából.

Laci bácsi, nyugodjon békében, emlékét megőrizzük!