Tavaly annyira el volt foglalva a BMW, hogy megünnepelje az M-részleg 50-dik évfordulóját, hogy elsiklottunk egy, a publikum számára talán még fontosabb tény felett: 1972-ben nem csak az M-részleget alapították meg, hanem bemutatkozott az első 5-ös BMW is. Most, hogy befutott a nyolcadik generáció, itt az idő, hogy megadjuk a méltó tiszteletet a bajorok egyik legsikeresebb modellcsaládjának, és végignézzük, hogy miként jutottunk el a G60-ig.

BMW E12 (1972-1981)

A 60-as években nehéz időszakon ment keresztül a BMW, de a Neue Klasse szedánok egyrészt megmentették a bajorokat a csődtől, másrészt megalapozták azt a sportos identitást, ami a mai napig meghatározza a BMW autóit. 1972-ben, a Frankfurti Autószalonon leplezték le, hogy Paul Bracq mit gondolt akkoriban a sportosságról. Befutott az E12 modellcsalád, akár hathengeres motorokkal, cápaorral, hokiütővel, finom sziluettel, és 5-ös volt a BMW első M-es szedánja is.

BMW E28 (1981-1988)

Inkább tűnt erős modellfrissítésnek, mint új generációnak az E28, mégis ez a széria hozta meg a világhírnevet az 5-ös sorozatnak. Komolyabban vehető, de nem kevésbé sportos, mint elődje, ráadásul már ABS-szel, több lengőkaros első futóművel és digitális fedélzeti számítógéppel is felszerelték. A hetes szériából lecsúszott a 215 lovas, 3,5 literes sorhat, de megérkeztek a kisebb üzemanyagfogyasztásra optimalizált 525e/528e változatok is. A legnagyobb figyelmet nyilván az M1 motorját megkapó, 282 lóerős M5 kapta.

BMW E34 (1988-1996)

Még szokni kell a gondolatot, hogy az E34 első példányai már masszívan oldtimer korba értek, és mostanra gyűjteménybe illő klasszikussá nőtte ki magát a széria. Masszív változásokon esett át a széria. Nem is csoda, hogy kétszer annyi E34 fogyott, mint E28. Most először volt kapható kombi változatban a BMW felsőkategóriás modellcsaládja, de már rendelhető volt összkerékkel is. Motorkínálata nagyrészt sorhatos motorokból állt, aztán megérkezett a híres M60-as V8 is. Változó szelepvezérlés, menetstabilizátor, és egy rakás modern technológia mutatkozott be ezzel a szériával.

BMW E39 (1996-2003)

Méretben és hozzáállásban is komoly ugrás az E39 széria, amiről nekem már örökre A szállító fekete szedánja fog beugrani először. Másodszor pedig a Tolvajtempó szintén fekete rendőrautója. Chris Bangle nevét mindenki az E60-hoz köti, pedig már az elődjét is ő alkotta – mi több, ő rajzolta először a motorháztetőre a veséket. Dobták az öntött vas blokkokat és az új alumínium blokkok vették át a helyüket, ráadásul egyre nagyobb szerepet kaptak a dízelek is a kínálatban. Talán minden idők legvadabb M-es verizóját köszönhetjük ennek a generációnak, a híres S62-es, 5,0 literes V8-cal, ami 394 lóerőt adott le papíron, miközben kívülről nehezen állapított meg avatlan szem, hogy mivel van dolga.

BMW E60 (2003-2010)

Nagy felháborodást keltett a külsejével – akárcsak a BMW mai modelljei – idővel mégis beérett az E60 stílusa. A műszerfalon most először kapott helyet infotainment kijelző, a középkonzolon pedig iDrive tekerő, ami még az E65-ös 7-es szériában debütált jóval komplikáltabb formában. Ez már a downsize korszaka, sorra jöttek az új turbómotorok, egyre kisebb köbcentivel, de nem kevésbé rugalmas mozgással. Itt már korántsem volt visszafogott az M-es verizó: orrában a Williamsszel együtt átdolgozott V10 dolgozott, ami ördögi 500 lóerőt adott le, egy kevésbé jó hírű szekvenciális váltó megoldáson keresztül.

BMW F10 (2010-2017)

Sokkal visszafogottabbnak ígérkezett az F10 széria, ami már sokkal inkább a kényelemre és a luxusra koncentrált, de azért nem voltak restek egy akár 375 lóerős turbódízelt is a motortérbe passzírozni. Ekkor mutatkozott be a rövid életű 5-ös GT is, ami inkább a beltér méreteire koncentrált, mintsem a finom külsőre. A legtöbb versenytársnál előbb kapott hibrid verziót az 5-ös széria, az F10 időszakában futott be ugyanis az ActiveHybrid kivitel, ami egy sorhatos benzinmotort és egy villanymotort kombinált.

BMW G30 (2017-2023)

Számomra minden idők legszebb és legfinomabb 5-öse egyelőre a G30-as széria, ami könnyebb, nagyobb, mégis izmosabb, komolyabban vehetőbb lett, mint az elődje, köszönhetően a többnyire alumínium CLAR padlólemeznek. Volt itt minden: az M550d-ben négy turbó, a csúcsváltozat M5 CS-ben akár 626 lóerő, és akár kétféle plug-in hybrid hajtáslánc. Méreteinek köszönhetően már rendelhető volt összkerékkormányzással, de volt az opciós listán lézerfényszóró is. Az utazás még sosem volt ennyire kényelmes korábban.

BMW G60 (2024)

Most pedig befutott az új széria, amit érthető okokból nagy érdeklődés övez, hiszen minden porcikájával jelzi az igények és a fókusz elmozdulását. Formatervén látszik, hogy már eleve számoltak az elektromos változattal, ráadásul kevésbé volt fontos ez európai ízlés, mint eddig. A BMW egyik utolsó bástyája is ledőlni látszik az autós klasszikus értékeinek világában – még tarts ki 3-as! Persze még maradnak a hagyományos hajtásláncokból is, de jól látszik a BMW elmozdulása minimum a konnektoros hibridek, de inkább a teljes villanyos elköteleződés felé. Azt majd az éles tesztek eldöntik, hogy sikerül-e felérnie elődjeihez.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!