Igen, valljuk be, legalább mi nők: még egy globális autóipari fúziót is lehet unalmasan, bénán vagy éppen divatosan csinálni.

A PSA-FCA fúzió ez utóbbinak az egyik első jó példája.

 

Eleve tetszik a névválasztás: Stellantis.

 

Ahogy ők maguk fogalmaznak: "a Stellantis a latin stello igéből ered, aminek jelentése leginkább úgy fordítható le, hogy „csillagokkal megvilágít.” A latin eredet a kettő alapító gazdag múltjára, a csillagászati vonatkozás pedig a fúzió újító és optimista szellemére utal."

 

Hát ez tényleg ragyogó - mondhatnánk - ha már úgyis a csillagos égboltról van szó....

Ami viszont a dolog kevésbé  vicces részét illeti: nyílván óriási feladat lesz az autóipar nagy szanálójaként, és kreatív teremtőjeként jól ismert Carlos Tavares Peugeot csoport nagyfőnök, és a milánói éjszakai élet jól ismert bohém, autóipari divat gurujának, a Fiat csoportot képviselő, Agnelli rokon John Elkann számára racionalizálni, de ezzel egy időben túlélést, sőt perspektívát biztosítani ezeknek az egyenként is világhírű, legendás évszázados brandeknek.

 

 

 

Szubjektív - és női - szemmel, most úgy látom, az ismét nagyszerű  fejlődési pályán haladó Peugeot, az ismét jövőképpel rendelkező Alfa Romeo, a nem csak legendás, de saját globális szubkultúrát teremtő Jeep esetében inkább csak bátorítani, erősíteni kell mindazt, ami ezeknél a márkáknál nagyon jó irányba halad. A Citroen nyilvánvalóan a franciák szíve csücske - és persze egész Európa egyik meghatározó autóipari hagyománya, így nyílván szintén nem kérdéses a jövője. Reméljük ugyanez vonatkozik a Fiatra, amely az olaszok szíve csücske, némelyik típusa, mint a Panda, vagy az 500 pedig nem csak kategóriájuk európai piacvezetői, de semmi máshoz sem hasonlítható egyéniségek  a globális autóipar néhol kissé uniformizálódott kínálatában. Ráadásul a Fiat haszongépjárművei, élükön a Ducatóval, amely a Transporter és a Transit mellett szinte a kisáruszállítók egyik szinonimája, amely egy okos vállalatvezető számára már önmagában is egy megfizethetetlen érték.

 

Őszintén szólva a Dodge és a RAM márkák  pontos helyét és szerepét, innen Európából nehéz pontosan megítélni, de ha figyelembe vesszük például azt, hogy maga a pick-up, mint műfaj, a globális autó eladások milyen nagy százalékát teszik ki, akkor szinte bizonyos, hogy egy ilyen fényesen ragyogó autóipari vállalat óriás, mint a Stellantis, bizonyosan nem akar Ram pick upok nélkül maradni....

 

Érdekes és különleges a helyzete a Fiat csoport egyik legjobban sikerült újjáélesztési kísérletnek keretében újjászületett Abarth márkának, amelynek nyílván csak akkor lehet jövője, ha a villanyhajtás dimenzióiban is megtalálják, azt az emocionális többletet, amit az Abarth sportautói ma a Fiatokhoz képest pluszban adnak. 

Maserati?

 

 

 

Hát nem is tudom. Arról bizonyosan gyors és határozott döntést kell hoznia a Stellantis vezetőinek, hogy egy megfizethető és népszerű, vagy egy exkluzív, kis szériás, de profitábilis luxus sportmárkát faragjanak a szigonyos sportkocsi brandből. Mert a kettő között jól láthatóan csak a padló van.

 

A legérdekesebb az általam nagyon-nagyon kedvelt Lancia és a szerintem teljes tévútnak bizonyult DS márkák jövője ígérkezik. Az mindenesetre megdöbbentő - és sokatmondó - adat, hogy a kizárólag egyetlen, tíz évnél régebbi fejlesztésű típussal, csak és kizárólag Olaszországban kapható Lancia több autót adott el egy év alatt, mint a DS globálisan. 

 

Könnyen lehet: itt a mismásolás helyett az őszinteség segít majd: a világ autóiparának egyik örök ikonja, a Citroen DS típus nevéből fabrikált márka óriási befektetés, extrém mennyiségű reklám után sem találta meg a helyét - na meg a vásárlóit - Magyarországon sem. Míg a Lancia Y-t, amit már évekkel ezelőtt a Fiat is be akart zárni, a vevők vásárlásaikkal - szinte tüntetőleg - nem engednek el és életben tartják a már halálra ítélt márkát. 

 

Ha ennek az okát keressük, elég a Lancia elképesztő múltbéli sport sikereiben és innovatív, elegáns autókreációiban elmélyedni. Ráadásul maga a Lancia Y is egy szinte utánozhatatlanul zseniális, egyedi, elérhető árú, mégis prémium kisautó.

 

Azt már csak remélni tudom, hogy Carlos Tavares, John Elkann és az új Stellantis konszern számos tehetséges női vezetője is valahogy így látja a helyzetet. Mert ha igen, akkor a Stellantis szerencsés csillagzattá válhat a globális autóiparban, és sok dicső múltú autómárka legenda jövőjét biztosíthatja.