Itt a szezon tele vannak az utak

A nyár a nagy kirándulások, utazások időszaka. Hogy miből lehet ezt tudni? Menetrend szerint elindultak az autópálya felújítások, hogy még nagyobb gyomrost vigyenek be az egyébként is telített gyorsforgalmi úthálózatnak. Az M3 mindig tele, hiszen fél Romániától kezdve a Balkántól át rajtunk keresztül autóznak nyugat felé, nem beszélve a belföldi forgalomról. Mikor órák óta állok a dugóban Kecskemét felé Nyíregyháza mellől indulva, akkor azon gondolkodom, de jó, hogy akkorák vagyunk, hogy lehet nekünk fantom autópályánk, tudják, az M6-os. Vagy, hogy milyen szégyen, hogy az M8-nak se híre, se hamva. Bocsánat, éppen a cikk írásának időpontjában nagy felújítási munkálatok vannak a 8 kilométeres szakaszán. De közben az M0 körgyűrű minden nap az életéért küzd, mert továbbra sem lehet Romániától eljutni Ausztriáig a fővárost kikerülve. Szóval tele vannak az autópályák, és nagyon fontos lenne betartani néhány szabályt, hogy ha végre haladhatunk rajta, legalább közben megkönnyítsük egymás életét.

A sebességkorlátozások nem viccből születtek

Ha már autópálya, és felújítási munkálatok, akkor az egyik fontos dolog, hogy a 100, vagy 80 kilométer per órás sebességhatárt azért vezetik be egy-egy szakaszon, hogy a munkaterületen lévő dolgozókat védjék. Sajnos nem telik el úgy hónap, hogy ne kerülne a hírekbe, hogy balesetet szenved a közút egyik járműve, vagy munkatársa. Az ő életük a közlekedők kezében van, ahogy a plakátokon is olvashatjuk, amikkel tele az autópálya. Gondolom ez is sokak figyelmét elkerülte. Nem mondom, hogy minden sebességkorlátozás, amivel útjaimon találkozom, indokolt lenne, de az autópályán tényleg kevés esetben csinálják ezt indokolatlanul, tehát ha ilyet látunk, a közelben biztosan várható valami rendkívüli esemény. Gondoljunk bele, hogy egy sávelhúzás mennyire egyszerűen manőverezhető 80, vagy 130 km/h-val?

Jobbra tarts!

A kedvenc szabályom, amire magasról tesz mindenki! Mély tisztelet a nagyon kevés kivételnek. Lassan már magam is belefáradok, hiszen már nagyon sokat írtam róla itt az Autószektoron is, hogy a legtöbb autós a középsőben érzi biztonságban magát. Igen, az M0-áson is. Akkor is, ha kilométernyi üres hely lenne a szélsőben. Pont azért, mert ha elfogy a szabad út, és előzni kell, akkor nehogy már besoroljon? De megsúgom a kulcsfontosságú lépést ilyenkor. Figyelj! És ha nézünk magunk elé, és magunk mögé, akkor tökéletesen fel tudjuk mérni, hogy vissza tudunk e húzódni a középső sávba azért, hogy elhaladhassunk a lassabban mozgó szélső sávban lévő jármű mellett. Aztán pedig lehet menni vissza elé. Persze ehhez sok számítást kell végezni az agyunkkal, mert tudni kell a saját sebességünket, és felmérni az előttünk haladóét, ráadásul azét is, aki elé a középsőbe sorolunk. Mennyi munka, de legalább frissen tart, és egy hosszú utazás során nem árt ha „dolgozik” a sofőr, nem fog beletunyulni a monoton autópályázásba. Egyébként meg egy ideális világban flottul kezelik a többsávos gyorsforgalmi utakat is, de tudom, a kényelem nagy úr, és nagyon kevesen még akkor sem veszik a fáradságot, hogy jobbra tartsanak, amikor a nagy forgalomra sem foghatják, hogy háromnál többször kellene az adott útszakaszon sávot váltani.

Biztonsági sáv

Sajnos balesetek is gyakran tarkítják az utazásokat, és ennek kezelésében talán van némi előrelépés, legalábbis egy személyes élményem hatására írom ezt. Az autópályán baleset után a sorban állók hamar informálódtak a mobilnetnek hála, hogy mi várható, így nagyjából sejthető volt, hogy hamarosan érkeznek majd az életmentők, a rendőrök, és a közút munkatársai is. A körülöttem veszteglők nem álltak szorosan egymás mögött, így maradt hely a manőverezésre, így viszonylag gyorsan, katonás sorba rendeződve megadtuk a biztonsági sávot a mentőknek, és tűzoltóknak. Sajnos a romeltakarításhoz érkező sárga közutas autó már nem volt ilyen szerencsés, neki csak sárga megkülönböztető fénye volt, és lehet sokan emiatt, de nem adták meg neki a lehetőséget, hogy minél hamarabb odaérjen a baleset helyszínére és segíthessen a romok eltakarításában. Pedig az életmentés után ez szolgálná leginkább a sorban állók érdekeit, hogy minél hamarabb elhagyhassuk a helyszínt.

VÉDA kapuk és egyebek

Fél a magyar, így még az autópálya belső (gyorsító!) sávjában is képes a fékre lehelni, ha 130 km/h körüli sebességgel érkezik a sebességet mérő kapuhoz. Ennek egyébként mi értelme? Mert ha bárki csak egy kicsit is nyitott szemmel, és füllel közlekedik, akkor tudhatja, hogy van egy mérési hibahatár, amibe a műszerek pontatlansága miatt 3-5 km/h különbség lazán beleférhet. Nem, ő lassít. Kedvencem az utánfutós bácsi, aki a cruiserét szállíthatta valahová a kihalt M6-os autópályán. Én nem siettem, így ő 120-nál még lazán rám előzött a futóval.  Igenám, de meglátta a NÚSZ kis Yarisát (úthasználati engedélyt ellenőrző jármű) a pihenőnél, ezért két lábbal taposott a fékre, majd húzta rám vissza a szerelvényt. Gondolhatják mennyire dicsértem meg magamban a bácsit. Mert ha én képes voltam Pécsre lehúzni az utánfutót 80 km/órával, akkor jogosan várhatom el ezt mástól is. A non plus ultra pedig a végkifejlet, ahol annyira menteni akarta irháját, hogy még az sem zavarta, hogy a fékezésével egy másik autóst sodort veszélybe.

A táblák tehát nem kedvtelésből kerültek ki az út szélére, és ezeken felül érdemes betartani az információs kijelzőkön olvasható figyelmeztetéseket is. Ha egyszer, egy napra mindenki betartana mindent, amit lát maga körül útja során, higgyék el, olyan látványos lenne a változás, annyival gördülékenyebb enne a haladás, hogy a következő naptól már nem is lenne kedve senkinek visszatérni a mostani, csapnivaló morálhoz.