Tóbiás és Balambér kalandjai
A mese első része előző heti cikkünkben található.
Ahogy Tóbiás befejezte vidám dalocskáját, a sarkon nagy pöfögéssel befordult egy kis kék teherautó. Józsi, a szamár vidáman integetett ki belőle:
- Szervusz, Tóbiás! Szervusz, Balambér! – és már pöfögött is tovább a Széna tér irányába. A Széna téren volt a Városi Piac - Józsi, a szamár pedig egy nagy halom illatos kukoricát szállított oda kis kék teherautóján.
A két kis kutyakölyök visszaintegetett, és folytatták az utat az óvoda felé. A Szamóca tér másik oldalán volt az útkereszteződés, ahol zebra és közlekedési lámpa segítette a gyalogosokat az átkelésben. Az úttestre festett zebra arról kapta a nevét, hogy fehér csíkjaival igencsak emlékeztet egy igazi zebrára, és erre a Város másik végében lakó Zénó, a zebra igencsak büszke volt!
A Tóbiás és Balambér Közlekedési Kalandjai foglalkoztató füzet első részének borítója, melyben ezt a mesét is elolvashatjátok
Tóbiás és Balambér már messziről látták, hogy a zebra egyik oldalán ott várakozik Klotild mama, a tyúkanyó és hét kiscsibéje. A kiscsibék ugyanabba az óvodába jártak, mint Balambér. A lámpa még piros volt, Klotild mama türelmesen várakozott, a kiscsibék ott nyüzsögtek mellette.
- Látod, kis Balambér? Amíg piros a lámpa, nem szabad elindulni. Majd ha zöldre vált, csak akkor! – okította kisöccsét Tóbiás.
- Ugyan már, Tóbiáááás! – méltatlankodott Balambér - Ezt már tudom! Ezt minden óvodás tudja! Piros – tilos, piros – tilos, piros – tilos! – és Balambér hangos csaholásától zengett a Szamóca tér.
A gyalogos jelzőlámpa zöld jelzése mutatja, hogy mikor indulhatunk
Közben a tér másik oldalán zöldre váltott a lámpa, és Klotild mama elkezdte átterelni a zebrán a kiscsirkéit. A kis pelyhes sárga gombolyagok vidáman ugrándoztak át az úttestre festett fehér csíkokon, de Klotild mama rájuk pirított:
- Rendesen, kicsike csibécskék, rendesen! Nem ugrándozunk a zebrán, hanem haladunk-haladunk, mert sokan vagyunk, és hamarosan újra piros lesz a lámpa!
És valóban! A zöld fény már villogni kezdett, ezzel jelezve, hogy hamarosan pirosra vált, de a kiscsibék még nem értek át a túloldalra. Klotild mama hangos kotkodácsolással terelgette a csibéket:
- Egyeske, Ketteske, Hármaska, Négyeske, Ötöske, Hatoska - megvan! Heteske, Heteske! Igyekezz, kicsike csibécském!
Heteske, az utolsó kiscsibe szaporán kapkodta apró kis lábait, hogy utolérje testvérkéit. Ám Tóbiás és Balambér észrevették, hogy a Széna tér felől épp most fordul be hatalmas, piros tűzoltóautójával Károly, a varjú.
- Vigyázz, Klotild mama! Vigyázz, Heteske! – csaholta hangosan a két kis kutyakölyök. Klotild mama kétségbeesetten rántott egyet Heteske szárnyán, és hopp, már fent is voltak a járdán.
Károly, a varjú lassított, és odakiáltott Klotild mamának:
- Kezét csókolom, Klotild mama! Legközelebb gyorsabban terelje át a csibéket, már piros volt a lámpa! Még szerencse, hogy most nem vagyok szolgálatban, és nem kell tűzesethez sietnem. Minden jót! – és már robogott is tovább hatalmas, piros tűzoltóautójával.
Klotild mama éppen átért a kiscsibéivel Károly a tűzoltóautó előtt
- Mekkora szerencse! –sóhajtott fel Tóbiás – Mekkora szerencse, hogy Károlynak nem kell tűzesethez sietnie. Tudod, kis Balambér, olyankor a hatalmas, piros tűzoltóautó hangosan szirénázik, és nagyon gyorsan megy. Neki ilyenkor szabad gyorsan hajtania, hiszen a tüzet el kell oltani! Az a legfontosabb. És ilyenkor nekünk kell ám vigyázni, nehogy az útjába kerüljünk.
- Nahát... - ámuldozott Balambér – Te mennyi mindent tudsz, Tóbiáááás! Ha én is iskolás leszek majd, én is olyan okos leszek, mint te?
- Már most is okos kölyköcske vagy, kis Balambér. – simogatta meg mosolyogva kisöccse fejét Tóbiás.
A zebrához érve Balambér megfogta Tóbiás mancsocskáját:
- Ezt így szoktuk Édesanyával! A járdán mehetek egyedül – na jó, néha kicsit ugrándozni is szoktam – de ha a zebrához érünk, mindig meg kell fogni a nagyobbak mancsát. És mivel Édesanya most nincs itt, így te vagy a nagyobb, Tóbiááás. – mondta Balambér.
- Mondom én, hogy okos kölyköcske vagy, kis Balambér! – nézett rá büszkén Tóbiás. A közlekedési lámpa zöldre váltott, a két kis kutyakölyök ügyesen átért a túloldalra. A következő sarok már a Kökörcsin utca volt.
Tóbiás az óvoda előtt puszit nyomott Balambér buksi fejecskéjére:
- Vigyázz magadra Balambér és viselkedj rendesen! Ne legyen rád panasz!
- Perszeeee, jó kölyköcske leszek! – somolygott az orra alatt Balambér – De most futok, megkeresem Heteskét! Biztos nagyon megijedt az előbb ott a zebránál, megvigasztalom! Akkor szia Tóbiáááás! – és hopp, Balambér már ott sem volt.
Tóbiás, Léna a kisegér és Egon a béka az iskolába siet
Tóbiás vidáman folytatta útját az iskola felé. Egyszer csak hangos lábdobogást és lihegést hallott a háta mögül.
- Várj, Tóbiás! Mi is jövünk! Várj meg!
Tóbiás hátranézett, majd megállt, hogy megvárja két legjobb barátját: Lénát, az egérkét és Egont, a békát.
- Hú, Tóbiás, hogy te milyen gyorsan tudsz menni! – szuszogott Léna, és megigazította kicsit félrecsúszott szemüvegét. – Ami nem is csoda, hiszen egy kutyának sokkal hosszabbak és erősebbek a lábai, mint egy ilyen egérkének, mint nekem. És pláne erősebbek, mint egy békának... - vetett egy lebecsmérlő pillantást Léna Egonra, aki még csak most érte utol őket.
- Ja... –fújtatott Egon – a békák nem szeretnek szaladni. Csak ugrabugrálni! De azt nagyon! Csak az apucikám azt mondta, hogy az utcán nem szabad ugrabugrálni. Arra ott van a játszótér és a tópart!
- Ez az! – vakkantott Tóbiás – Iskola után kimehetnénk a játszótérre hintázni!
- Juhééé! – örvendezett Egon – Hintázni és ugrabugrálni! Jó móka lesz!
- Jó móka, jó móka... - dohogott Léna, aki sokkal jobban szeretett olvasgatni, mint hintázni és ugrabugrálni – De első a kötelesség! Irány az iskola, kispajtások!
A három jóbarát megszaporázta lépteit, és hamarosan befordultak a Mogyoró Körúti Általános Iskola kapuján. Egymás szavába vágva beszélgettek a délutáni játékról, hintázásról, ugrabugrálásról – erről főleg Egon; és hogy mindenki megírta-e otthon a házi feladatát – erről pedig főleg Léna. És persze arról is, hogy mi történt Klotild mamával és Heteskével.
Közben pedig Tóbiás titokban arra gondolt, hogy milyen büszke lesz rá az Édesanyja, mikor délután elmeséli neki, hogy nagy testvérhez méltón milyen ügyesen és biztonságosan kísérte el kisöccsét, Balambért az óvodába.
Tóbiás és Balambér segít a tanulásban, hogy helyesen közlekedjünk
A történet során rengeteg mindent megtanulhattunk a helyes közlekedésről. Összefoglaltuk a legfontosabbakat, hogy a gyerekekkel együtt át tudjátok ismételni a mese végén:
Reméljük tetszett nektek a mese, és sok mindent megtanultak belőle a gyermekek. Ha szeretnél Te is Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai foglalkoztató füzetet és egyet a hangoskönyv CD első vagy második részéből, kattints IDE! A legfrissebb hírekért, újdonságokért, fotókért és videókért lájkold Tóbiás és Balambér Facebook oldalát, továbbá kövess minket figyelemmel itt, az Autószektor Tóbiás és Balambér kalandjai állandó rovatban!