„Ez első hallásra nagyon jól hangzik, ugyanakkor az önkéntesség fogalma a munkajogban teljesen ismeretlen. Különösen a munkáltatótól való személyes és gazdasági függőség nem teszi lehetővé az önkéntességet, hiszen elvileg mindig a levegőben van a felmondás lehetősége“, mondta el az ÖGB Szakszervezeti Szövetségtől dr Pinkert Márta jogi tanácsadó. „A törvényt megfelelő előkészítés és szakértök bevonása nélkül fogadták el, így a gyakorlati alkalmazhatósága és a jövőbeni jogértelmezés is rendkívül bizonytalan még, de az már most biztosra vehető, hogy a munkavállalók számára a következmények negatívak lesznek“, tette hozzá Pinkert Márta. Felmondási védelem valójában nem létezik. Hiszen a gyakorlatban a munkavállalónak egyszerűen felmondanak, ha nem hajlandó túlórázni, és ezzel a munkaviszonyának vége szakad. A munkavállalónak ebben az esetben egyetlen lehetősége marad: bírósági úton próbálhatja meg bizonyítani, hogy tiltott indíttatásból mondták fel a munkaviszonyát, mivel hátrányos megkülönböztetés érte. Mivel Ausztriában a felmondást indokolni egyáltalán nem kell, ez a szabályozás nem jelent valójában semmiféle védelmet a munkavállaló számára. Milyen következményekre számítanak? A törvényből törölték az üzemi tanács bármiféle beleszólási jogát a 11. és 12. órában történő munkavégzés kapcsán, így üzemi szinten a munkavállalók érdekében az üzemi tanácsosok hatékony ellenintézkedéseket tenni a jövőben nem fognak tudni. A munkaidő változása ezen kívül súlyos kihatással van az egészségre, a szabadidőre és a munkavállalók bevételeire is. Egy 12 órás munkanap a családokat a gyermekfelügyelet szempontjából is nagy kihívások elé állítja. A munkaidő meghosszabbodásával csökken értelemszerűen a szabadidő. Sok munkavállaló sok órát tölt egyesületi tevékenységgel önkéntes alapon a szabadidejében. Erre már azonban alig marad majd idő, nem beszélve az egyéb szabadidős tevekénységekről. 2018. szeptember elsejétől, csúsztatható munkaidős modell esetén a 60 órás munkahét pótlékmentesen lesz ledolgoztatható. Azaz kvázi túlóráztatnak túlórapótlék nélkül. Kihez fordulhatnak az érintettek? Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség, azaz az ÖGB illetve az ágazati szakszervezetek jogi tanácsadásához fordulhatnak a szakszervezeti tagok, valamint az ÖGB magyar és román nyelvű tanácsadását is felkereshetik az érintett munkavállalók, Eisenstadtban, Neusiedl am See-ben, Oberwartban, Oberpullendorfban és Güssingben. Ezen kívül azok, akik nem szakszervezeti tagok, a Munkáskamarától kaphatnak segítséget.

Az elvárás a minden körülmények között kiemelkedő manőverezhetőség, amint azt a Gamma Műszaki Zrt. nemrég demonstrálta saját gyártmányú, Allison automata váltóval felszerelt Komondorkönnyű páncélvédettségű járműveivel. A tesztvezetés, melynek az Allison Élményközpont és Próbapálya adott otthon Szentgotthárdon, bizonyította, hogy a Komondor járműcsalád készen áll a nemzetközi értékesítésre – a védelmi feladatoktól a biztonságon át a katasztrófavédelemig akár több funkció kiszolgálására is. A hazai védelmi minisztérium, a belügyminisztérium és civil biztonsági szervezetek képviselőit várták tesztvezetésre a Komondor RDO-3121 4x4 kerék meghajtásos, Allison 3000 SeriesTM váltós, valamint az RDO-3932 6x6 kerék meghajtásos, Allison 4000 Series TM váltóval felszerelt változatával. Az Allison Automata sebességváltókat úgy tervezték, hogy megfeleljenek a közúti és a terepviszonyok követelményeinek is. A ContinuousPowerTechnology TM (= folyamatos erőátviteli technológia) folyamatos erőátvitelt biztosít a meghajtott kerekek felé, mellyel kiváló gyorsítás, könnyed váltások és precíz járműfelügyelet érhető el még kemény, szigorú körülmények között is. Alacsony sebességnél is segíti a járművezetőt, hogy kontrollálja a járművét. Ez könnyen összehasonlítható egy manuális, vagy félautomata (AMT) sebességváltóval, melyeknél sokkal lassabb a gyorsulás és nem igazán lehet megőrizni a fordulatszámot váltás közben. „Az Allison váltók megbízhatóan teljesítenek még extrém körülmények között is, a jármű kezelését pedig egyszerűvé teszik” mondta Zsitnyányi Attila, a Gamma Műszaki Zrt. vezérigazgatója. “A járművek fejlesztése során tapasztalhattuk, hogy a moduláris felépítésnek köszönhetően az Allison-váltók jól alkalmazhatók a legkülönfélébb igényeknek megfelelően. A programozásuk igény szerint alakítható és az integrált ellenőrző funkciókat nagyon jól ki lehet használni.” „Az Allison Transmission már hosszú történetet jegyez a katonai szervezetekkel való együttműködés terén, ezért pontosan érti, hogy a minőség, a teljesítmény és a megbízhatóság életbevágó ebben a szektorban” – mondta Lovász György, a Liberatus Kft. igazgatója, az Allison Transmission magyarországi viszonteladó partnere. „Az Allison automataváltók lehetővé teszik a járművek tervezői számára, hogy a teljesítményt maximalizálják, miközben a végfelhasználó számára minimalizálják a működési és járulékos költségeket. A járművek prototípusának tervezési és építési fázisában folyamatos műszaki és mérnöki segítséget kaptunk az Allison hazai képviseletétől – mondta Zsitnyányi úr. „Nem volt kétséges, hogy a sebességváltó esetében az Allison a legjobb választás. Ráadásul, mint Szentgottárdon gyártott termék, hazai hozzáadott értéket is képvisel. A Gamma Zrt. nemzetközi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a speciális harci járművekbe az Allison a leginkább elfogadott választás.” – tette hozzá  Zsitnyányi úr.

A felvételen - amely az elkövető autójából készült - látható, ahogy az autós az egyik legforgalmasabb négysávos úton nagy sebességgel haladva járművével átlépi a záróvonalat; csikorgó gumikkal áttér a menetirány szerinti bal oldalra, csaknem ütközik a szemben szabályosan közlekedőkkel, majd visszatérve hatalmasat fékezve kerüli el, hogy nekihajtson az előtte haladónak. A videón látható a sofőr és hallható, amint a mellette ülő hol nevetve, hol pedig sikítozva kommentálja a történteket - írja az MTI.

Mivel a mai ember egyik fő önmeghatározó, önbemutató eszköze, az öltözködésén kívül, az autója, mi sem természetesebb, hogy sportos aurát teremteni sportos autóval lehet. Alig találni autót, amelynek reklámozásában ne szerepelne megunásig, sőt az émelyítőség határáig a „sportos” szó. Sportosan elegáns emelkedő övvonal, sportos kanyarvételi képességeket sejtető öblös sárvédő-toldatok és küszöbök, sportos erőt sugalló krómozott kipufogóvég alumínium sport-pedálsor, bőrbevonatú sportkormány és így tovább – bullshit az egész, semmi más. Olyan, mint anno a „szabódelta”, azaz a kajakos izmokat hazudóan szabott zakó. Fotók: Boros Jenő Ez persze nem a szegény autó hibája, hanem azoké, akik nevetségessé teszik. Hiszen az autó sportszer is lehet, már a motorizáció hajnalán versenyekkel próbálták eldönteni, hogy melyik típus a jobb. Mára különváltak a versenyautók, de azért bármelyik családi kocsival is lehet sportot űzni a vezetésből, kihozni a járgányból és pilótájából, amennyit az ésszerűség határain belül lehet. Jól elrajtolni, húzósan venni a kanyarokat, megtalálni a jó ívet, hallani, hogy él a motor, mennyei élvezet lehet a benzinnel beoltott embernek. Csakhogy van itt egy bökkenő. Milyen kocsit válasszon, aki ambicionálja a sportos vezetést? A kézenfekvő válasz az lenne, hogy sportkocsit. Igen ám, de azok olyan menetteljesítményekre képesek, amelyek jórész kihasználhatatlanok. Simán lehet vásárolni nem egy típust, amelynek sebességpotenciálját például a Hungaroringen sem lehet megközelíteni, egyszerűen, mert nem elég hosszú a célegyenes. A kanyarvételi határtartományuk annyira magas régióban van, hogy ha ott hibázik a pilóta, óriásit bukhat. Hiába bérelné ki valaki a pályát, messze elmaradna attól, amire a járműve képes lenne. Jómagam is jártam így, amikor a Ferrari 599-et vezettem Fioranóban: ha úgy vesszük, hogy egy Sebastain Vettel száz százalékig ki tudja autózni azt, ami ebben a bestiában rejlik, akkor egy gyári tesztpilóta bizonyára eljut 90-ig, egy pályanapokra nagyon sokat költő tulajdonos meg talán 80-ig. És én? Nem merek saccolni, de azt hiszem, hogy ha beszélni tudna az a Ferrari, akkor rám kiáltott volna: Na, mi lesz, gyerünk már! Neki az sétagalopp volt, ahogy én hajtani tudtam és mertem. És ha egy korszerű, középkategóriájú, de azért az átlagnál igényesebb családi kocsiba ül az ember? Az is megy 200 fölött, amivel ha egyszer bemérnek az autópályán, úgy kezelnek és büntetnek, mint egy bűnözőt, holott mind az útpályát, mind a járművet akkora sebességre tervezték. És a híres, sebességkorlátozás nélküli német autópályán mit lehet tenni elalvás ellen, mikor kétszáznál is csendes az utastér, meg sem rezdül a kocsi egy-egy sávváltáskor, és ha netán mégis, rögtön beavatkozik az ESP? Lehet piszkálgatni a rádiót, zenét hallgatni, mert iszonyúan unalmas az egész. Gyorsabbak vagyunk, mint nemrég egy versenyautó, de ebből annyit érzünk, mintha egy szupervonaton ülnénk, szórakozottan nézve, ahogy elmaradnak az autópálya belső sávjában száguldók, miközben ebéd és bor van előttünk az asztalkán. Innen nézve bizarrnak, nevetségesnek hat a szabályokkal korlátozott autósok „önmegvalósító” robogása. Mi lehet a kiút ebből a dilemmából? Nagyon egyszerű rátalálni: minél kevésbé sportos a kocsi, annál jobban kiélheti magát benne a sportot kereső autós! Akinek nincs, kibérelhet egy Trabantot vagy Ladát, és a Lepence – Pilisszentlászló szerpentinen megizzad a tenyere, ahogy nyivákoló gumikkal, erős karosszéria-dőléssel nyesi a kanyarokat, kuplunggal „aláfestve” kigyorsításokkor a gyengécske motornak, és a néhányadik fékezéstől bekalkulálva a fék túlmelegedéséből adódó hatáscsökkenést. Ilyen tapasztalatom is volt: egyszer a Vauxhall (az angol Opel) kivitt minket egy park forgalomtól elzárt aszfaltútjaira, és vezethettük a múzeumi autóikat, az ötvenes évekig visszamenőleg. Jön egy kanyar, megnézem: ezt simán beveszem 110-zel, de ez egy diagonál-abroncsos, ódon futóművű veterán, elég lesz 90 is, azaz mivel nagyon értékes múzeumi darab, és különben is jobbkormányos, régi szófához hasonló, bőrkárpitos első üléspaddal, amelyen ide-oda csúszkál az ember, inkább lefékezek 70-re. Épphogy megúsztam fejre állás nélkül… Abban a körben maximálisan sportoltunk én, és az autó is. Természetesen belátom, hogy nem mindenki és nem mindig bérelhet vagy kérhet kölcsön öreg autót, hogy ráérezhessen, milyen volt valaha az uralmunk alá hajtani egy csökönyös gépezetet. Van viszont egy lehetőség, amely mindig nyitva áll, és biztonságosabb a közúti hetvenkedésnél, ezenkívül kevesebbe kerül egy vaskos bírságnál: tessék gokart-pályára menni. Ott kihajtani egy rendes időeredményt – az sport! És ráadásul rengeteget is tanul közben a pilóta, amit az autójában is hasznosíthat majd. Készség-szinten begyakorolhatja, hogyan kell ellenkormányozni kifaroláskor, hogyan lehet végig „úsztatni” a gépet egy íven, amit a sportosan elegáns övvonalú és krómozott kipufogóvégű családi batárjával sohasem tehet meg, mert letiltja az ESP, és ha mégis kierőszakolja, annak nagyon rossz vége lehet. Szóval tessék csak sportos kocsit venni, ha valakinek az kell az egójához, de sportosan vezetni nem ajánlatos vele!