– 1991-ben aztán szépen elballagtunk Budapesten a Nissan standra, illedelmesen bejelentkeztünk, hogy a kereskedelmi igazgatóval szeretnénk beszélni. Legnagyobb meglepetésemre – és örömömre – az a Georges Vandenberghe volt az illetékes, aki korábban a Hesston cég igazgatója volt, vagyis a „mezőgazdasági” vonalról már régi ismerősöm volt. Örültünk egymásnak, rögtön meg is állapodtunk, hogy Győrben, a már emlegetett zöld házban megcsináljuk a Nissan megyei eladóhelyét. Nyitáskor ki is állítottunk két egész autót és nem érhette a szó a ház elejét, mert nem is murvára, hanem szépen nyírt fűre tettük ki a széles választékot. – A Nissan akkori hazai képviselője a Novotrade és két külföldi cégtulajdonát képező Nissan Hungária Rt volt. Ahogy az kis hazánkban néha előfordul, összerúgták a port az európai központtal, így a választottbírósági tárgyalás előtt néhány órával történt megegyezést követően a megüresedett importőri helyet átmenetileg átvette a Nissan Trade nevű amszterdami cég – és Euromore Rt néven folytatta a magyarországi működést.  Mi, kereskedők elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan is lesz a továbbiakban például a szerviz és az alkatrészellátás. Akkor jutott eszembe, milyen jó, hogy a szüleim – sokszor mindenféle szülői motiváló eszközzel – elérték, hogy beszéljek valamennyire angolul. Mert hát melyik dílerrel kezdtek el kapcsolatot építeni a korábbi hálózatból? Természetesen azokkal, akik tudtak valamelyest angolul. Ketten voltunk, így aztán megegyeztünk abban, hogy mi ketten, kiegészülve néhány társunkkal, akiknek mi fordítottunk, kezdjük el biztosítani a nem kicsi hazai Nissan állomány alkatrész-ellátását. Elkezdtünk tárgyalni az az európai központ vezérigazgatójával Amsterdamban a megoldási opciókról. Az első alkalommal azzal kezdték a tárgyalást, hogy ”ugye tudják, hogy maguk amúgy nincsenek itt.” Ugyanis dílerekkel nem volt szokásuk tárgyalni és gyakorlatuk sem nagyon. Még az utazási költség elszámolásokat is kerülőúton intézték, nehogy kiderüljön hivatalosan, hogy kereskedőkkel tárgyaltak. Kötelességem itt megemlékezni John Ferber vezérigazgatóról, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi Nissan üzlet gondmentes fennmaradásában. Két okból is jól sikerült ez: egyrészt az autók nagyon rendesek voltak és nemigen akartak meghibásodni, másrészt úgy intéztük, hogy munkánk során egyetlen vita, vagy esetleg garanciális, vagy egyéb alkatrész-ellátási per ne legyen…. és nem volt. – Néhány hónappal később japán második legnagyobb kereskedőháza, a Sumitomo Corporation megvette az Euromore céget, ezzel a Nissan képviseleti jogát Magyarországra, vagyis végre megfelelő gazdára talált a márka. Ormos István barátom (az Autóváros tulajdonosa) javaslatára és támogatásával, amelyet a mai napig köszönök, beadtam egy pályázatot, hogy szeretnék a képviseleten dolgozni, ha már eddig összeraktuk. Történt ez 1995 tavaszán. Az akkori eseményekből csak annyi az érdekes, hogy harmadik találkozásunkkor, az interjú során mondták, vigyek a következő megbeszélésre egy önéletrajzot. Hát én akkor azt nem vittem, de helyette készítettem egy ötéves üzleti tervet  és mondtam nekik, ha elfogadják, akkor legyen  ez  a tárgyalási alap: inkább mint az, hogy  miként hívják a gyerekeimet, meg mikor születtem, meg melyik általános iskolába jártam.  Ezen érdekes módon jót nevettek. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az üzleti terv volt a későbbi munkánk alapja és nagyjából meg is valósult). Az utolsó kérdésük az volt: hát akkor maga csak egy kihívásnak tekinti ezt az egészet?  Nem tudtam jobbat válaszolni, mint azt: igen.  Mondták: jó, akkor fel van véve. Így lettem én a Summit Motors Magyarországi Rt. vezérigazgatója. Így kezdődött meg egy tíz évig tartó, számomra csodálatosan szép és sikeres történet. – A harmadik kerületben, a Zay utcában dolgoztunk először. Ott megint kaptam egy berendezendő, nagy üres harmadik emeleti irodát. Céginduláshoz bevittem magammal otthonról a számítógépemet, 286-os típusú volt, vagyis rendkívül nagy teljesítményű, néhány perc alatt nagyjából megoldotta az adott feladatot. Elkezdtük összeszedni a személyzetet, vagyis összerakni a céget, a logisztikát, a vevőszolgálatot. Nem sikerülhetett túl rosszul, mert 1997 végére az első 200 legnagyobb cég közé kerültünk. Itt jegyzem meg, hogy kiváló vezető és beosztott kollégákkal volt szerencsém dolgozni, igazi csapatmunka volt.  – Ez irtózatosan gyors és nagyon klassz indítás és felfutás  volt. 35-40 alkalmazottal dolgoztunk akkor, teljes logisztika volt, háttér iroda is működött, újraszerződtünk a korábbi dílerek nagyobbik részével és felvettünk néhány újat.  Sok mindent át kellett szabni, jó sok beruházást kellett megcsináltatni velük, de működött a dolog. – Azt tudni kell, hogy a díler- importőr viszony nem mindig fáklyásmenet, rengeteg az ütközés, az érdekellentét. Abból gondolom, hogy valamit viszonylag jól csinálhattunk, mert akikkel akkor sikeresen együtt dolgoztunk, azok legtöbbjével a mai napig jó kapcsolatban maradtam. Ennek alapja az volt, hogy minden esetben meghallgattuk a kereskedőinket és szervizeinket, és amit lehetett azt közösen megtettük a közös érdekek mentén. Fontos volt, hogy az egy hajóba ültetett importőr és kereskedői egy irányba is húzzák az evezőket. Ez többé-kevésbé sikerült. – Nagyon szép eredményes időszak volt. Nulláról, vagy inkább mínuszból indulva csináltunk napra kereken 10 évet. Nagyon jó piaci részesedést hoztunk, messze magasabbat, mint az európai átlag. Kifogástalan volt a szerviz, a dílerek jól kerestek, egy nagyon kellemes, de nem stresszmentes jó időszak volt, persze napi 10-14 óra munkával, sokszor hétvégén is. – Igen érdekes és nagyon tanulságos munka volt, felért 10 egyetemmel. Újítottunk, változtattunk is. Nem voltunk például megelégedve a pénzügyi partnereinkkel, így saját kézbe akartuk venni ezt a területet is. A japánokkal nem egyszerű ilyen döntéseket keresztülvinni, de a megfelelő időt, energiát, odafigyelést invesztálva megoldható volt. Megalapítottuk a Summit Pénzügyi Zrt.-t és megkezdtük az először tartós bérlet alapon, majd pedig utána lízing és hitel alapon a gépjármű készlet-, és vevőfinanszírozást. Vélhetőleg elértünk vele egy minőséget, aminek a visszaigazolása az volt, hogy nagyon hosszú ideig hivatalos finanszírozói voltunk a Fordnak, a Volvónak, a Yamahának, a Hondának és természetesen a Nissannak. – Mi a kezdetektől fogva magunk fejlesztettük a saját ügyvitel-szervezési rendszerünket, saját fejlesztő csapattal dolgoztunk. Messze előtte jártunk ebben az akkori színvonalnak, köszönhetően a támogató légkörnek és a kiváló szakembereinknek. Ezek után megalapítottuk a Summit Biztosításközvetítő Kft.-t, így az általunk finanszírozott autóknak a biztosítását nagyobb részben mi kötöttük. Olyan rendszert hoztunk létre, amivel ma is nagyon sokan nagyon boldogok lennének: a Nissan autóknak több mint 90%-a márkaszervizben volt javítva, mert az egész rendszer úgy volt kitalálva, hogy érdemes legyen. Olyan rendszert álmodtunk meg és hoztunk létre, ahol minden az értékesítéshez és a szervizhez tartozó szolgáltatást nálunk lehetett a legkedvezőbb feltételekkel igénybe venni és így a problémakezelés is integráltan történhetett. – Megépítettük az első központot és saját kereskedést és szervizt a Máriássy utcában, a Lágymányosi hídnál. Az átadás 2000 szeptemberében volt. A megnyitót megtisztelték sokan, a japán nagykövettől a magyar miniszterelnökig és további mindenféle egyéb kis-és nagy hatalmasságok. Itt nagyon szép időszakot éltünk meg: abból az autószalonból évente több mint ezer autót adtunk el. Ezen aztán felbuzdulva 2004-re megépítettük a második beruházásunkat, Budaörsön. A Nissan Budaörs hasonló méretben, hasonló költséggel készült, kb. másfél milliárdos beruházás volt. – Nem sokkal a budaörsi szalon és szerviz felavatása után megtudtuk, hogy, hogy 2006 végére felmondják velünk a szerződést és a Nissan saját kezébe veszi az egész régió kereskedelmének irányítását. – Ami még jelentős esemény volt akkor: mi 1999-től a saját szakállunkra 3 éves gyári garancia helyett bevezettük – messze elsőként Magyarországon – az 5 éves garanciát, amivel ugye meg akartuk mutatni a piacnak, hogy elkötelezettek vagyunk a termékeink minősége iránt. Kiderült, jó ötlet volt az 5 éves garancia, mert tulajdonképpen nyereséget termelt. Mondjuk az kétségtelen tény, mielőtt megcsináltuk volna, előtte kikértük Amszterdamból – akkor még ott volt a Nissan Központ – 20.000 autó javítási- és garancia statisztikáit és ezeket részletesen elemeztük. Ebből derült ki, hogy az autók elég jók ahhoz, hogy ne féljünk rájuk 5 év garanciát adni. – Emlék: amikor a pénzügyi tevékenységet kezdtük, rögtön egy fél évvel az indulás után megírtuk nekik az elképzelésünket. Készítettünk hozzá egy eléggé átfogó tervet és elmentünk azt  prezentálni Tokióba. Mi az európai erőszakossággal próbáltunk átvinni a javaslatunkat.  Mellettem ült az akkori elnökünk, aki akkor még Prágában volt a cseh és a magyar piac közös vezetője, Akira Tanabe úr. Én elkezdtem mondani a saját kis pióca stílusomban, hogy most mit kell csinálni, ő meg csak elkezdte rugdosni a bokámat az asztal alatt, és csendben szólt: hagyd abba, majd én elintézem. Akkor még, a kezdetek kezdetén nem tudtam, milyen az a folyamat, ahogy ők meghoznak egy döntést ott Tokióban. A japán emberek rettenetesen kerülik a konfliktust, ők nem akarnak velünk veszekedni, meg vitatkozni, meg esetleg csípőből nemet mondani. Ennél sokkal alaposabbak. Az eljárási rend szerint, amikor megkapják az írásos anyagot az adott kérdésről, akkor elolvassák egyszer, tízszer, százszor. Aztán rengetegszer és széles körben megbeszélik, ha nem értik annyira, hogy elfogadják, később megint előveszik, újból megbeszélik. Rengeteg kérdést tesznek fel, ezekre konzisztens és korrekt választ várnak és minden körültekintően ellenőriznek. Egészen addig, amíg a végén kijön a döntés: ezt bizony türelmesen meg kell várni. Elég sokat hallottam az elnökömtől, hogy „győzz meg engem és én meggyőzöm őket” (vagyis a központ embereit). Viszont, ha meghozták a döntést, akkor azt 100%-ban képviselik, akkor is, ha hibák csúsznak be – volt ilyen – és vállalták velünk együtt a felelősséget és a következményeket. „Együtt csináltuk, együtt javítjuk ki”- mondták. Óriási bizalmi tőkével dolgoztunk, és e mellett a számunkra is fontos precíz ellenőrzés mellett. A Cromwell elv mentén. Az egyik kedves esetem az, amikor leadtunk egy üzleti tervet, benne a 30 valahány milliárd forintnyi hitelkeret igényt hozzá. Aztán megjött a garancialevél jó tíz milliárd forinttal többről. Megkérdeztük: nincs itt valami tévedés? Akkor mondták: nincs, hátha még jobban megy majd az üzlet, kellhet az a pénz is. A hitelekhez a Sumitomo adott garancialevelet, ami kb. olyan értékű volt, mintha aranytömböket helyeztek volna el a bank széfjében. – Itt szeretném közreadni azt a csodálatosan egyszerű, mégis sokatmondó kifejezést, amivel ők egy céghez hozzáállnak: „Egy cég annyit ér, amennyi a benne dolgozó emberek lelke.” Nem ártana ezt átülteni. – Amikor kiderült, hogy a Nissan saját hatáskörében elviszi a képviseletet, a Sumitomo úgy döntött, hogy importőrség nélkül leépíti a teljes tevékenységet és kivonul a piacról. Jött a leépítés, amiben nem akartam részt venni. Ezért azt kértem a főnökömtől, aki az én munkáltatóm volt, hogy azokat az embereket, akiket felvettem, ne nekem kelljen kirúgni. Megkértem őket hogy engedjenek el a cégtől és bízzák másra ezt a munkát, olyanra, aki érzelmileg nem kötődik sem a céghez, sem az addigra 176 emberhez, akik kiváló és lojális munkatársaim voltak. Egy féléves emésztési időszak után ez megtörtént. 2007. december 31-én véget ért életem talán szakmailag legszebb, legtöbb kihívással teli korszaka. A mai napig otthon őrzöm azt a Swarowski kristály vitorlást, amire egy táblát akasztottak a kollégáim azzal a szöveggel, hogy „köszönjük, szép munka volt”. Köszönettel tartozom a szerencsémnek, hogy részese lehettem ennek a végül 12 évre nyúlt 10 évnek. – További szerencsém, hogy jelenleg is az autós társadalom része lehetek immár egy teljesen más feladattal.