A woodstocki hangulatot árasztó menhely kialakítása nem csak egy jó ügy támogatása, hanem egy izgalmas építkezési vállalkozás is, hiszen a roncsautók kialakítása, egymásba fűzése és festése mindenképpen unikális megoldás lenne. Kiss Norbi kamion Európa bajnokunk néhány hónappal ezelőtt magyar és angol nyelven is közzé tett egy felhívást arról, hogy mi mindenre lenne szükség a macskaárvaház kialakításához. Már ekkor elhangzott az a “különleges kérés” miszerint az alapítvány várja a használaton kívüli autók és furgonok felajánlását. A rengeteg ígéret ellenére, azonban szinte semmi nem történt, egészen mostanáig. Végül az alapítvány önkéntese, Szikora István (Bunyós Pityu), hatszoros magyar bajnok nehézsúlyú bokszoló, Mike Tyson és Lennox Lewis egyetlen magyar ellenfele és barátja, Fecó, Magyarország egyik legrégebben működő amerikai autó alkatrész üzletének vezetője összefogtak és egy öreg Grand Cherokee karosszériát ajándékozott az alapítványnak. – A motor és hajtáslánc nélküli “öreg csirkét” szépen rendbe tesszük, lefestetjük, és komfortos macskaházzá alakítjuk, hogy terepjárás után most árvaházként szolgáljon legalább még annyi ideig, amennyit “autóként” az utakon töltött – mondta Bóday Pál a Macskaárvaház alapítvány megalapítója. – “Eddig az ismeretségi körömben bármilyen amerikai autóhoz kellett alkatrész, Fecónál találtak, így bíztam benne, hogy a segítségével meg tudjuk ajándékozni az alapítványt is egy dögös amerikai autó karosszériával – mondta Pityu”. – Nagyon köszönjük Pityunak és Fecó amerikai autóalkatrész kereskedésének és szervizének a meglepetés ajándékot, amit reményeink szerint 2016 tavaszán, az AMTS Tuning Show-n be is mutatónk az állatokat és az autókat kedvelő nagyközönségnek – mondja Kiss Norbi, aki hozzátette: aki Fecóhoz és Bunyós Pityuhoz hasonlóan segíteni szeretne az alapítvány új menhelyének megépítéséhez, az böngéssze át azt a listát, amire még szükség lenne: http://macskapcsolat.blog.hu/2015/08/04/tisztelt_allatbarat_dear_animal_friend

1947-ben, az államosítás után, a részvénytársaság vezetőjét, Burián Gézát hamarosan leváltották. Helyére – valószínűleg már március végén – a MOGÜRT egyik igazgatóját, Fónagy Ernőt nevezték ki. Galambos Lajos műszaki tanácsos a vállalatnál maradt.          Ekkor némi jogi aggály merült felt a MOGÜRT megalapításával kapcsolatban. Az rt. 1948 januárjában jelezte a Közlekedésügyi Minisztériumnak, hogy a közhasznú közlekedési vállalatokra vonatkozó 1930-as XVI. tc. 7. §-a megtiltja, hogy az ilyen vállatok igazgatóságában, felügyelő-bizottságában a felügyeletet gyakorló minisztérium, jelen esetben a Közlekedésügyi Minisztérium részt vegyen. Miután a MOGÜRT, ezen keresztül a magyar állam részvénytulajdonosa volt az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt.-nek, a Budapest-vidéki Autóbusz Közlekedési Rt.-nek, és az Általános Gépkocsi Közlekedési Rt.-nek is, kérték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az adott jogszabályt változtassa meg, ami hamarosan meg is történt. Közben méltatlanul elbántak az Autótaxi korábbi vezetőjével, Haltenberger Samuval. A postai szolgálatban eltöltött másfél évtizede után járó nyugdíjának a folyósítását 1946 decemberében beszüntették. 1948 augusztusában Haltenberger a posta vezérigazgatójához fordult és kérte, hogy nyugdíját ismét folyósítsák. Leírta, hogy a tulajdonában lévő Autótaxi vállalatot 1947. február 1-től a MOGÜRT átvette, és tulajdonrésze ellenértékéül életjáradék folyósításában állapodtak meg, azonban azt 1948. június 1-től beszüntették. Haltenberger a Közlekedésügyi Minisztériumból kapott választ, ebben arról tájékoztatták, hogy nyugdíja folyósítását nem azért szüntették be, mert a MOGÜRT életjáradékot állapított meg neki, hanem mert a 6800/1946. ME. rendelet alapján alakult bizottság a nyugdíja megvonását rendelte el, így annak újbóli folyósításra sem tarthat igényt. A MOGÜRT által megállapított életjáradékát pedig a magántulajdonban lévő, száz főnél több dolgozót foglalkoztató cégek államosításra vonatkozó 1948. évi XXV. tc. 14. § alapján szüntették be 1948. június 1-jével. A jogszabály kimondta, hogy ha az állam, vagy a megbízásából eljáró szerv olyan vállalatrészt vett meg korábban, amely a törvény alapján állami tulajdonba kerülne, a vételárra vonatkozó igényt csak kártalanítási eljárás során lehetett volna érvényesíteni. Különösen méltányos esetben, ha az állami tulajdonba vétel a volt tulajdonos megélhetését, vagy hozzátartozóinak tartását veszélyeztette, a Gazdasági Főtanács előleg folyósítását engedélyezhette volna. A törvény 47 budapesti vállalatot sorolt fel: Haltenberger esetét nem találták méltánylandónak. 1948 decemberében Haltenberger Samu még egy kísérletet tett járandóságának visszaszerzésére. A miniszterelnökhöz fordult és részletesen leírta kálváriáját. A nyugdíját megszüntető rendelet ellen jogorvoslattal nem élhetett, ám miután a Népbíróságon az ellene folytatott ügy számára kedvezően fejeződött be, kérte ügye felülvizsgálatát. Haltenbergert egyébként éppen azzal vádolták (amerikai típusok beszerzése, és hogy a Yellow Cab amerikai taxivállalatnak akarta átjátszani az Autótaxi tulajdonjogát), amivel a MOGÜRT is foglalkozott. Végül hetvennégy évesen, betegen mindenféle ellátás nélkül maradt, s valószínűleg „kényelmetlen” ügyei miatt 1950-ben kitelepítették. Lányai Budapesten maradhattak, ők azonban már nem kérték a Teleki téri garázs visszaadását, amit korábban szerződésben megígértek nekik.          Az Autótaxi az állami kézben lévő MOGÜRT tulajdonában volt, így tulajdonképpen nem volt szükség külön az államosítására. A kormány az 1949. február 4-én 73/1949.sz. alatt hozott minisztertanácsi rendelettel egyszerűen megalapította az Autótaxi Nemzeti Vállalatot mint a MOGÜRT, az Autótaxi Rt. és az Autóbusz Közlekedési Rt. jogutódját. Az Általános Gépkocsi Közlekedési Rt. a Teleki téri épületével együtt a belügyminisztérium kezelésbe került. Az új cég tevékenységeként „a közterületről, vagy telephelyről való géperejű fuvarozást” jelölte meg Nagy-Budapesten és az ország nagyobb városaiban, illetve környékükön. A határozatlan időtartamra létrehozott új vállalat felügyeletét közvetlenül a közlekedésügyi miniszter gyakorolta. Budapest felszabadulása után szinte azonnal megkezdték a fuvarozást a magántaxisok, a kéktaxisok is. 1947-ben már 450 kocsijuk közlekedett; csaknem annyi járta az utcákat, mint szürketaxi. A háborúból hazatért engedélytulajdonosok, ha gépkocsijuk megfelelő állapotban maradt, hamarosan munkába álltak, miközben nem is alaptalanul, aggódva figyelték az ipari üzemek államosítását. 1949 januárjában Budapest polgármestere értesítette a kéktaxisokat, hogy engedélyüket bevonja, egyben felszólította őket, hogy gépkocsijaikat február 2-ig vonják ki a forgalomból; a MOGÜRT autóbontó telepe felvásárolta őket. Akinek jobb állapotú járműve volt, vagy megtartotta magának, vagy civileknek igyekezett eladni. Sokan kivártak, abban reménykedve, hogy az Autótaxi alkalmazásába állhatnak. A magántaxisok nagy részét egybefogó Budapesti Géperejű Bérkocsi Társulat 1949. március 9-én hívta össze utolsó közgyűlését, ahol bejelentették a társaság feloszlását. Az ingó és ingatlan vagyont, a készpénzt leltározták, júliusban pedig a belügyminiszter a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben azt az összes jogokkal és kötelezettségekkel együtt az Autótaxi Nemzeti Vállalatnak juttatta, a társaság tulajdonában lévő részjegyeket és a VIII. Tűzoltó utca 29. sz. alatti garázst pedig a Garázsipari Nemzeti Vállalat kezelésébe adta. Az Autótaxi Nemzeti Vállalat 1949. július 31-én a kéktaxisoktól összesen 82 kocsit vett át. Arra vonatkozóan, viszont, hogy velük együtt a tulajdonosok is az Autótaxi állományába kerültek-e, eddig nem került elő adat. Megszűnt az Autótaxi-fuvarozók Szövetkezete, a másik magántaxisokat tömörítő társaság is, így szeptember 4-én az Autótaxi 13 939 forintért alkatrészeket vett át annak lényegesen nagyobb értéken nyilvántartott raktárkészletéből, amire nem volt szükség, azt a MOGÜRT civileknek értékesítette. Érdekes, hogy az Autótaxi közületektől és magánszemélyektől is vásárolt használt gépkocsikat. 1948. június 26-án például Fehér Mátyás szegedi magánvállalkozótól egy öttonnás Renault tehergépkocsit vásárolt 43 500 forintért. 1949-ben a MOGÜRT-Taxibuszként feltüntetett vállalat több állami hivataltól vett Renault Juvaquatre személykocsikat: az Államvédelmi Osztálytól négy-öt darabot, 4 200-8 000 forint közötti áron, az Áttelepítési Kormánybizottságtól Jeepet 4 415 forintért és Renault-kat.        

A gyerekek a szülők hamis kornyikálását viselik el legnehezebben az autóban – olvasható a legújabb Ford kutatásban. Az is zavarja őket, amikor anyu és apu leordítják a többi vezetőt, káromkodnak és piszkálják az orrukat. A felmérés keretében 2.000 gyereket kérdeztek meg Európa-szerte, és kiderült, hogy 66 százalékuk szerint a szülők idegesítően viselkednek az autóban; hogy legtöbbször édességgel, sorozatokkal és filmekkel igyekeznek lekötni a kicsik figyelmét; és hogy a gyerekek (különösen a fiúk) általában az apjukat tartják jobb autóvezetőnek. A sok csoki, okostelefon és táblagép ellenére egy hosszú utazás során a gyerekek – nem túl meglepő módon – az alábbi kérdést teszik fel a leggyakrabban: „Ott vagyunk már?”   A Ford felmérése azt szerette volna kideríteni, mit szeretnek a gyerekek egy autós utazásban, és mi zavarja őket ilyenkor a legjobban. Érdekes módon országonként meglepően eltérő válaszok érkeztek: Az éneklő szülőket az angol gyerekek viselik el a legnehezebben: 39 százalékuk szerint ez a legidegesítőbb dolog. Egyedül a francia gyerekek szerint létezik ennél is zavaróbb jelenség utazás közben: ők az átlagnál kétszer gyakrabban panaszkodtak arra, hogy szüleik szidják a többi autóst. Európában a gyerekek 61 százaléka mondta azt, hogy anyu és apu általában idegesen vezet, és „csúnya szavakat” használ. Közülük is a francia szülők a legrosszabbak: 74 százalékuk káromkodik vezetés közben, míg Olaszországban csupán a szülők 39 százaléka jön indulatba ilyenkor. Az unatkozó gyerekek az „Ott vagyunk már?” kérdést teszik fel leggyakrabban (63 százalék). Az angol és olasz gyerekek hajlamosabbak ilyenkor megkérni aput és anyut, hogy rakjanak be valamilyen zenét. ”A Ford remek technológiai újításokat és extrákat kínál, de sajnos még nem fejlesztettünk olyasmit, amivel a szülők hamis hangján javíthatnánk,” mondta Roelant de Waard, a Ford Európa marketingért, értékesítésért és szolgáltatásokért felelős alelnöke. ”Ugyanakkor a C-MAX és Grand C-MAX modellekben van parkolást segítő rendszer, illetve olyan hangvezérléses navigáció is, ami egy egyszerű „Éhes vagyok” kijelentésre több éttermet is felajánl a közelben.” A gyerekek figyelmét a szülők 26 százaléka okostelefonos játékokkal próbálja lekötni, 20 százalékuk pedig filmeket vagy sorozatokat nézet velük. Édességeket leginkább az angol szülők adnak a gyerekeknek (29 százalék). Úgy tűnik továbbá, hogy a legjobb magaviseletű gyerekek Németországban élnek, ahol 38 százalékuk szerint szüleiknek semmivel sem kell fegyelmeznie őket az autóban. Míg a fiúk és a lányok – országtól függetlenül – egyaránt édesapjukat tartják a legjobb vezetőnek (61 százalék), e téren az olasz apák teljesítettek a legjobban (67 százalék), az anyukákat pedig Angliában tartották a legtöbbre (a gyerekek 45 százaléka szavazott itt rájuk). A orrpiszkálás leginkább az angol szülők gyerekeit zavarja, utánuk pedig az olasz és német gyerekek panaszkodtak erre a legtöbbet. A Ford ötüléses C-MAX és hétüléses Grand C-MAX modellje jelentősen megkönnyíti a vezetést. Mindegyikben több mint 20 jól átgondolt tárolóhely található, s az utastérben külön helye van a napszemüvegnek, az okostelefonoknak, a táblagépeknek és a poharaknak is. Emellett több USB elektromos csatlakozó gondoskodik arról, hogy utazás közben soha ne merüljenek le az okostelefonok és a táblagépek, a kézhasználat nélküli nyitható hátsó ajtóval pedig könnyedén hozzá lehet férni a hátsó traktushoz, hiszen a lábat egyszerűen csak el kell húzni a hátsó lökhárító alatt, s a csomagtér ajtaja máris automatikusan nyílik és záródik. A Grand C-MAX egyedülálló hátsó tolóajtói és könnyen átjárható ülésrendszere könnyebb bejutást és nagyobb teret biztosít az autó hátuljában. Mindkét modellben megtalálható az Aktív Parkolássegítő rendszer és a SYNC 2, a csendes és kényelmes autózást pedig a továbbfejlesztett futómű, valamint a hangtompító berendezések garantálják.

Az ünnepek teszik különlegessé egy közösség mindennapjait. Ezek azok az alkalmak, amikor a társaság tagjai összegyűlnek, a régen látott barátok újra találkoznak és vidámságban ünnepelnek. Így tesznek a Harley-sok nagy családjának tagjai is, akik minden évben együtt köszöntik, és együtt búcsúztatják a motoros szezont. A Harley-Davidson márkához kötődő motorosok és nem motorosok ez úttal is a szezon zárásaként elzarándokolnak a közösség „otthonába”, a Harley-Davidson Budapest Bázisára, hogy utoljára, együtt, egy nagy bulival búcsúztassák a szezont, felidézzék az emlékezetes nyári pillanatokat, mint az Open Road Fest-et, a közös túrákat, és hogy idén még egyszer együtt dübörögjenek végig Budapest utcáin. A Harley-Davidson Budapest Szalonnál szombaton 10 órától várják az ünneplőket, hogy délben együtt indulhassanak a szezon utolsó nagy, az erőszakmentesség világnapja alkalmából szervezett motoros felvonulásra. A fővároson keresztül együtt fog végigdübörögni a V2-esek hosszú és látványos konvoja, hogy a Hősök terére érkezzen és onnan visszafordulva a bázisra térjen vissza. A visszaérkezőket a ZZ Copy koncertje fogadja, igazi motorosoknak való rock and roll muzsikával fokozzák majd a hangulatot és teszik felejthetetlenné ezt a napot. De 2015 vége csak a kezdet, hiszen a 2016-os Harley-Davidson modellek már megérkeztek a kereskedésbe, a látogatók élőben csodálhatják meg az új, nyers Dark Custom modellektől egészen a nagy, minden igényt kielégítő túra modelleket. A Harley életérzés, stílus nem csak a motorokról szól, a látogatók élvezettel válogathatnak az új, őszi motoros és utcai ruhák között. Az eseményről bővebben itt olvasható: http://harley.hu/events/390/szezonzaro Találkozzunk október 3-án a Harley-Davidson Budapest Bázisán, mert mindenkiben van egy kis Harley!