A mi autónk. Egyszerűen ennyi. Egyetlen mondat. Három szó. Mindenki tudja, miről beszélünk. És megkockáztatom, a legtöbb embernek ugyanaz a kicsi, aranyos tömegautó jut eszébe a szlogen hallatán. A Suzuki Swift. Nem fogják tudni, hogy ez papíron a második, majd harmadik generáció, nem fogják tudni, hogy az eredeti neve Cultus, vagy, hogy ezer másik néven is létezik az amerikai kontinenstől egészen Indiáig. Az viszont tudni fogják, hogy ez a mi autónk. Mert tényleg az. Ismerős látvány, nem? A Suzuki Swift volt az első autó, amelyet Magyarországon tömegesen gyártani kezdtek a rendszerváltás után és 1992-ben szinte tényleg aprópénzért lehetett kapni a modellt, így aki csak tudott, vett is belőle. Szüleim sosem voltak nagy suzukisok, nagybátyáim annál inkább. Vagy 5-6 kocsit számoltak össze, amit húszas éveikben birtokoltak és amelyek mindegyike Swift volt. Volt piros ötajtós, volt babakék háromajtós, volt szedán és hatchback. Volt amelyiket összetörték, másikat eladták, a harmadik kiégett. És ezek a sztorik nem egyedülállóak. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok többségének családjában vagy ismerősi körében volt Swift-tulajdonos, sokaknak még most is ott áll a ház előtt vagy a garázsban ez a már részben oldtimerkorú modell. Mondhatni a magyar kultúra része. Nagymamák járnak vele a boltba. Fiatal srácok veszik első autónak. Futárok villognak le vele százharmincnál a belső sávban. Nincs korosztályi vagy nemi kategóriája az autónak, mert mindenféle embert láttam már a volánja mögött. Nemrég bő három hónapig nekem is lehetőségem volt hasznáni egy Swiftet, nem is akármilyet, a GLS kivitelt, ami a csúcsmodellnek számított. Ezek voltak a tapasztalataim: Ikon születik? Ahogy említettem, a Suzuki híres modellje eredetileg Cultus néven született 1983-ban, amely egy kicsi, kompakt autó volt, amit a japánok aztán különböző neveken a General Motorson keresztül Amerikába is elvittek. 1988-ban kerekítettek a vonalain és debütálták Európában is, Swift névtáblával. Jobb felfüggesztés és több kivitel is jött az új generációval, és több motorváltozat is. Az alapmodell a Suzuki G-motorcsaládjának 1.0 literes variánsa volt, de később lett 1,3-as, 1,5-ös és 1,6-os kivitel is. A kisautó jól teljesített Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában is. Az áttörés aztán a keleti blokk felbomlásával érkezett meg, mivel a Szovjetunióval szövetséges európai országok éheztek a nyugati piac autóira és bár voltak, akik az Opelekre, Fordokra, sőt, akár a Mercedes-Benzekre hajtottak, a legtöbbek azzal is megelégedtek, ha az autójuk megbízható volt. Erre épített a Suzuki, és 1992 szeptemberében meg is kezdődött a Swift gyártása Esztergomban. És a magyarok vitték is (és még viszik ma is). Azért mert olcsó volt. Mert strapabíró volt. Mert keveset fogyasztott. Mert könnyű volt szerelni. Mert rengeteg alkatrész volt hozzá. Azért, mert volt. Megbízható 1,3 literes, soros négyhengeres. Bájos külső, harminc év nyomával 1996-ban kapott ráncfelvarrást a modell, új hűtőmaszk, más fényszórók kerültek az autóra, illetve a belső is új kinézetet kapott. A forma ugyanaz maradt, a '90-es évek kissé buborékszerű, formás, kerekded alakját kapta a Swift és bár voltak nála szebb autók, kétségkívül van valamiféle bája. Pontosan ezt az autót vezettem én is. Azzal, hogy a hűtőmaszk nem egyetlen fekete csík lett, hanem egy keretbe foglalt "orr", az autó sokkal több karaktert kapott. A Suzuki logó megmaradt a rács felett, de vannak olyan modellek, ahol gyárilag a rácsra szerelték, ez a későbbi, kétezer után autókon figyelhető meg. A ráncfelvarrás utáni hűtőmaszk sokkal karakteresebbé varázsolta az autó elejét. Bármilyen irányból nézi is az ember, azonnal felismerhető. Nem kell látni a logót, maga sziluett, de akár egyetlen fényszóró is meszziról kiabálja a Swift nevet. Amerikában ugyanúgy láttam Swiftet, persze Geo Metro néven, de a formavilág nem különbözik. A szedán verzió valamivel kockább, de a három- és ötajtós modellek igazán egyediek. A vízcsepp formára törekedtek a tervezők, azaz elöl egy rövidke motortért követi az utasfülke, amely aztán az ötödik ajtóban kerekedik le hátul. 3,74 méter hosszú az egész autó, szélessége 1,59 méter. Szinte bárhol lehet vele parkolni, elfér a szűkös utcákon és könnyen lehet érezni a méreteit. Vízcsepp forma, vagyis valami hasonló. A Swift sok modellje már benne van az oldtimerkorban, azaz elmúlt harminc éves. Ennek a kocsinak még várnia kell egy évet, de önámítás lenne azt állítani, hogy egy kis kozmetikával megkapja a plakettet. Ez egy nagyon jó állapotban lévő autó. Sokkal rosszabb sorsú Swiftek is léteznek, főleg a fenti okok miatt. Ha valamiből sok van és olcsó, sokan nem vigyáznak rá. Biztosan van olyan Swift, ami patika állapotú és kaphatna oldtimer okmányokat, és talán van is olyan, aki meg is csináltatja. Eltérő színek, régi matricák lenyomata és egy indokolatlan hibrid felirat tanúskodnak a ki tudja hány korábbi tulajdonosról. A legtöbb Swift azonban nem ilyen. Ezen a modellen is rengeteg apró szépséghiba van. Az oldalsó műanyag ajtógumi hiányzik, a motorháztetőn ősrégi matrica maradványai, amit kiszívott a napfény. Kisebb-nagyobb horpadások ajtórányitásból vagy parkolásból származóan. Ez egy használt autó. Használták. Minden nap. Valahogy azonban ez is a bűbáj része. A használtság csak hozzáad a varázshoz. Igazi retro A belső pedig igazi '90-es évek. A mintás szövetülések, az utángyártott, kazettás rádió és a mindent beborító műanyag. Azonban az ülés kényelmes, a rádió, ha recsegve is, de szól és a GLS kivitelnek köszönhetően elektromos ablakemelők, belülről nyitható csomagtartó, állítható fényszórók, központi zár és ami mai füllel igen vicces, fordulatszámmérő gondoskodik a maximális komfortról. Nem mondom, hátul kicsit szűkös a hely, a motorhang százharmincnál kicsit zavaró, nincs légzsák és a gombok fele vagy nem működik, vagy éppen soha nem is működtet semmit, de az autó lassan harminc éves korában is pöccre indul. Nem eszik olajat, nem forral vizet, a fűtés is megy. Másra van szükség? Rengeteg gomb és tekerő. A fele nem is működik. A motortérben egy sima 1,3 literes, négyhengeres benzinmotor található, ami 68 lóerőre képes. Ez igazán nem hangzik soknak, de a 755 kilós össztömegű autót játszi könnyedséggel megmozgatja. Gyors? Nem. Viszont hihetetlenül jól fogyaszt. 6 liter körül eszik vegyes használattal. Megjártam vele Pozsonyt is, ahol négyen ültünk benne, azaz majdnem másfélszeresére nőtt a tömege, és így is, szolid 120-130 km/órás tempónál is 7,5 liter körül fogyasztott. Bár nem sok a hely hátul, négy ember papíron el kell, hogy férjen. A csomagtartó 250 literes, de le lehet dönteni a hátsó üléseket, így kétszeresére nő a pakolható tér. Ez is pontosan az, amit az autó ajánl, nem több, nem kevesebb. A hétvégi bevásárlás, néhány táska vagy dobozok simán beférnek, de ha valaki nagyobb bútort szeretne szállítani, vagy elutazna pár napra a családdal, akkor lehetséges, hogy csalódni fog. Ez egy szaladgálós autó, megbízható és kezelhető. Ahogy mondani szokás, csak tankolni kell. Ide azért befér a bevásárlás. Vagy dobozok. Vagy egy bőrönd. Van hely, na. A Swift harminc év távlatából A Suzuki Swift valóban méltán ismert. Persze, folklórjának része az, hogy ezernyi rendőrségi felvétel, Facebook-hirdetés vagy furcsa történet kapcsán láthattuk, de ezzel jár az, ha valami tucatautó. És a szó jó értelmében. Az, hogy itthon gyártották, szintén hozzátesz. Sokak első megvétele óta a családban tartják, van például az utcánkban egy idős bácsi, akinek kettő is van. Egy könnyen fenntartható autóról beszélünk, ami pontosan azt nyújtja, amit első ránézésre várnánk. Egyszerű megbízhatóságot. Mindent összevetve egy nagyon egyszerű és szerethető autóról van szó. Ezernyi Suzuki Swiftet láttam már életemben, volt köztük nagyon szép, jól karbantartott, forgalmin még átengedhető, szakadt és bontrásra ítélt állapotú is. Gyárit és tuningoltat. Feltűnőt és szolidat. Feketét, fehéret, meggypirosat, rózsaszínt, kékeszöldet. Ezek az oldtimer korú járgányok a mindennapjaink részei, tényleg mindenkinek van valamilyen sztorija ezzel a modellel kapcsolatban. Kis karbantartással is tökéletesek arra, amire építették őket. Harminc év távlatában is azt lehet mondani, hogy mennek, mint a veszedelem. Néha kissé megfontoltan, vagy éppen a belső sávban araszolnak, de mennek. Fenntartom, hogy tíz, húsz vagy akár újabb harminc év múlva is menni fognak.  Képek forrása: a szerző