Kép és szöveg: Horváth Miklós Az első részben a cégvezető ifjú korát, valamint a szerviz és kereskedelmi tevékenység kezdeti időszakát vettük górcső alá, míg eljutottunk odáig, hogy milyen módszerek és eszközök révén igyekezett a Schiller márkakereskedés megismertetni a nevét a kialakulófélben lévő hazai piaccal. Mint ahogy az korábbi cikkünk végén is olvasható, a módszer a vetélytársakétól nagyban eltért, ennek megfelelően talán egy kicsit hatékonyabb is volt, hiszen az egész cégimázs kialakításának hátterében a legnagyobb magyar zeneszerző és dalszövegíró, Szenes Iván állt, aki mindig zseniális érzékkel szólította meg a hallgatóságát egy-egy téma kapcsán. Az indulást megelőző időszakot összefoglalva tehát Schiller Péter úgy nyilatkozott, hogy minden adott volt a sikerhez: jó termék, jó reklám és megbízható szakmai alapok. És persze mindehhez elmaradhatatlanul hozzátartozik a család támogatása is Schiller úr szerint. Schiller Péter és Szenes Iván (jobbról) - képre kattintva galéria nyílik A biztos alapokra vonatkozó bizonyíték azonban már a Váci úti beruházás megkezdése előtt felfedésre került, amikor is Schiller úr számára egy banki hitel lehetőségét vetette fel egy ismerős. Akkoriban az ebben rejlő kockázattól senkinek sem kellett tartania úgy, mint manapság, hiszen a hiteligényléstől anno nem a THM és a devizaárfolyam-különbözeti kockázat tartotta távol a nagy tömegeket, hanem az, hogy az embereknek volt megtakarításuk, amiből vállalkozhattak, vagy házat építhettek. Így volt ez Schiller úrnál is, ugyanis amikor kiderült számára, hogy a bank a General Motors-tól származó készfizető kezességi hozzájárulást kér, a vállalkozó sarkon fordult és azt mondta, megépíti önerőből a komplexum első részét. Egy sikeres férfi mögött mindig egy nagyszerű nő áll - ez esetben is A beszélgetésünk helyszínét adó épület tehát 1994-96 között készült el banki hitel nélkül, ami kellőképp rávilágít egy fontos szabályra a kereskedelemben, mégpedig arra, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Interjúalanyom ezt az elvet követve építette a vállalkozását már a kezdetektől. Az egyre növekvő vállalkozás egyre több munkaerő alkalmazását is magával vonzotta. A gumiszerelős időszakban még csak egy segéddel dolgozott Schiller úr, majd a használtautós biznisz beindulását követően három segéddel és egy értékesítővel zajlott a munka a Dráva utcai műhelyben. Az Opel szalon azonban már ez utóbbi szám négyszeresével indult, és a tevékenységi kör bővülésével a cégcsoport a válság előtti években már 260 feletti alkalmazotti létszámmal operált. A progresszió elismerésre méltó, de lássuk csak ennek részleteit! Az 1994-es építkezés idején A cégcsoport terjeszkedésének első lépése a Skoda márka felvétele volt, azonban az Opel által meghatározott feltételek mellett – tudtuk meg Schiller úrtól a 2002-ben megnyílt Skodák Palotája fejezetnél. Nagy valószínűséggel a rüsselsheimi gyárnak is kedvére volt a Schiller Opel név, olyannyira, hogy nem szerették volna megtörni a gondos munkával, több éven keresztül felépített imázs hegemóniáját. Nem sokkal később egy újfent nagy volumenről és megbízhatóságáról híres márka felvétele következett: ez pedig a Toyota volt. „Itt a meggyőző momentum az a pillanat volt, amikor bemutattam a kollégákat az akkori ország igazgatónak. Minden ember neve után elhangzott, hogy az illető 7, 8, vagy 10 éve alkalmazottja egyébként a cégcsoportnak és ez lett a megbízhatósági bizonyítványom a távol-keleti látogatók szemében”. Ott ugyanis nagyon sokat nyom a latban, ha a munkáltató megbízható hátteret biztosít a beosztottainak, mert a minimális fluktuáció szilárd alapokat sejtet, és ez hosszútávon mindenki számára előnyösebb, akár munkaadó, akár munkavállaló vagy befektető. „Ezt megláttatva elnyertem a bizalmukat és a mai napig jól gyümölcsöző ága ez a vállalkozásunknak” – zárta gondolatait Schiller úr. A Toyota Super nyitását követően sem rendült meg a kölcsönös bizalom A folytatásban tovább bővült a portfolió újabb márkák felvételével (Ssangyong, Fiat és Fiat Professional), valamint bérautó és szerviz üzletági beruházásokkal. Utóbbi esetében a cégcsoport által forgalmazott márkák karosszéria javítási munkáinak centralizálása érdekében megépült a térség legkorszerűbb és legnagyobb lakatos-fényező műhelye, ami akár 50 autó befogadására is alkalmas komplexummal rendelkezik. A karambolos centrum és hozzátartozó Bosch szerviz működéséről pedig csak annyit mondott Schiller úr, hogy volt idő, amikor az általuk megtermelt profitból élt a cég. A cégcsoport legutolsó akvizíciója a schwechati reptér közelében (Fischamend) megnyitott autókölcsönző volt. Ennek részleteit taglalva fedte fel a tulajdonos legújabb, ígéretesnek tűnő meglátásait, üzleti orientációját. „Az előző nap találkoztam egy német építésszel, aki üzletemberként és befektetőként nagyon jó rálátással bír az világ üzleti viszonyaira. Szerinte a városi ember csupán 30-40 százalékban használja ki az autóját, ami idővel csak rosszabb lehet. Ennek fényében, valamint a tulajdonlás és a használat (parkolás, tankolás, szervizelés) együttes költségei révén, csupán pénzügyi szempontból is indokoltnak látszik az attitűdváltozás. Az említett üzletember szerint az eseti autóhasználat költség és egyszerűség szempontjából is kiszoríthatja majd az eddig megszokott tartós tulajdoni viszonyt.  Gondoljunk csak bele, az első és legfájóbb költsége az autós közlekedésnek a jármű megvétele, majd ezután következnek a használatból eredő kiadások, melyek egészen a forgalomból kivonásig a tulajdonost terhelik. Nem véletlenül mondjuk, hogy egy autó csak viszi a pénzt, kivéve a haszongépjárműves igénybevételt. Ezzel szemben az egyszeri bérlés, az olyan nagyvárosokban, ahol parkolóhely problémák és egyéb szankciók sújtják az autó tulajdonosokat, valóban ésszerűbb megoldást jelentenek majd az ott élők számára. Egy BUBI-hoz hasonló eseti bérlés rendszerében látja az említett személy a továbblépés lehetőségét. Ugyanakkor tudom, hogy ez csak urbanizált környezetben alkalmazható, ahol az adott személynek valóban nincs szüksége nap mint nap egy saját tulajdonú autóra”.   Az ötlet önmagáért beszél, de bennem szinte azonnal felmerült a kérdés, hogy vajon mennyire érett erre a hazai lakosság, hiszen jelen pillanatban csak egy távoli képnek tűnik ez a felvetés, gondoljunk csak az elektromos autókra. Öt évvel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a mobiltelefonhoz hasonlóan az elektromobilitás is gyorsan el fog terjedni, ezzel szemben még nagyon gyerekcipőben van nálunk ez a projekt. Schiller úr válasza erre az volt, hogy a 30-40-es korosztályt azért még megpróbálná meggyőzni, de a huszonéveseket mindenképp. Egyébként pedig a négy unokája közül az egyik nagy érdeklődést mutat a terület iránt, remélhetőleg általa fog a cégcsoport továbblépni ebben a projektben. Zárásként elmondható, hogy a Schiller csoport számára adott az új kihívás és némi idő, hogy az új generáció felvértezze magát annak abszolválására.