Észak-Amerika indián őslakosai már a 19. század végére visszaszorultak kopár, terméketlen rezervátumokba. Nyomorultul, hagyományaik, identitásuk megélésének lehetősége nélkül, szegénységben tengődtek. Ám egyszer rájuk mosolygott a szerencse: Oklahomában, az oszázs törzs földje alatt olajat találtak, mégpedig rengeteget. Persze azonnal beindult a gátlástalan vállalkozókat milliomossá tevő kitermelés, és vele együtt az indiánok könyörtelen kisemmizése. Mindazonáltal néhányan közülük hirtelen meggazdagodtak. Vajon mire költötték pénzüket? Azóta is gúnyolódás tárgya, hogy a „primitív vadak” autókat vásároltak, fel-alá száguldoztak, és ahol hozzá nem értő kezelés miatt bedöglött egy-egy vasparipa, vagy csak kifogyott belőle a benzin, otthagyták, és másikat vettek. Jó érv lett ez a lekezelő nézet alátámasztásához, miszerint ostoba népség ez, nem szabad természeti értékeket a kezükben hagyni. Ahelyett, hogy most elégedetten hátradőlve, önhitten élveznénk, hogy az intelligens, haladó részéhez tartozunk az emberiségnek, és megérdemelten éljük fel Földanyánk kincseit – hasonlítsuk össze viselkedésünket az oklahomai indiánokéval. Száz esztendeje alapjában véve eléggé szerény körülmények között éltünk, többnyire ugyanúgy gyalog jártunk, mint ők, csak nagyon kevesen utazgattak messzire, egyszerű, eléggé szürke volt az élet. És akkor egyszer csak ráébredtünk, hogy olaj van a föld alatt, mégpedig rengeteg. Hatására világhódító útra indult egy fura, eleinte különösebb gyakorlati érték nélkülinek tűnő találmány, a ló nélküli kocsi, azaz automobil. Hogyan reagáltunk, mit tettünk ekkor mi, a fejlett országok lakossága? Okosabban jártunk el a tolldíszes „bennszülötteknél”? Persze boldogan vetettük bele magunkat a motorizációba. Főképp az ötvenes évektől kezdve, az óriási többség autót, sőt autókat vásárol, és boldogan száguldozik fel-alá: a németek előtt kitárult Itália, a franciák elárasztották a Riviérát, majd némi késéssel a magyarok a Balatont. Individuális mobilitás, hurrá! Nem vagyunk tömegközlekedés útvonalához, menetrendjéhez kötve, oda és akkor megyünk, amikor akarunk, kényeztető kényelemben. Az Egyesült Államok arculatát határozza meg legjobban az euforikus életérzés, hogy mozgásszabadságunkkal hasonlatossá váltunk mitológiai istenekhez. Henry Ford szó szerint kerékre tette Amerikát, azóta az autó az amerikai ember lába, hatalmas területű kertvárosi negyedek épültek ki, egyetlen főútvonallal, ahol az összes üzlet, szolgáltató, templom, benzinkút és hivatal sorakozik. Egy zsömléért, egy fagylaltért is tíz kilométereket kell autózni, oda-vissza, és a lakók ezt teljesen természetesnek találják, miként azt is, hogy nincs vasúti kapcsolat az agglomeráció központjával, nincs járda, sem közvilágítás. Ha valaki gyalogol, megáll mellette a rendőrjárőr kocsija: valami baj van, segíthetünk?    Világszerte 1,3 milliárd motoros jármű fut, és évente közel százmilliót gyártanak. Már rég rádöbbentünk, hogy ez a nagyságrend nem fenntartható, de addig is óriási károkat okoz, amíg megmarad: hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, a biodiverzitás csökkenéséhez, a környezetszennyezéshez és a nyersanyagkészletek (gyártás, üzemeltetés) fogyásához. Ahogy a marxi dialektika megfogalmazná: a mennyiségi változás minőségibe csapott át: már nemcsak arról van szó, hogy javult az egyéni életminőségünk, hanem arról, hogy összeomlás fenyegeti kollektív életfeltételeinket. Nem önmagával a gépkocsival van baj, hanem használatának módjával. Senki sem akarna visszatérni a lovas kocsik világába, bezárkózva élni a falujában, lemondani a tehergépkocsis fuvarozásnak köszönhető árubőségről. Az a baj, hogy közeli oviba, iskolába bődületes motorteljesítményű luxusterepjárókkal viszik a gyerekeket, hogy szinte kihalt a „kerékpáros horgász” archetípusa, a vízpartokon autók csillognak egymás mellett, és az autópályákon kamionok tízezrei szállítják egymással ellenkező irányban ugyanazokat az árukat. Miután a politikai felső vezetésig és a multik igazgatóságáig is eljutott a felismerés, hogy nem folytathatók tovább az eddigi trendek, nem a gyökerénél ragadják és oldják meg a problémát, hiszen az profitvesztéssel járna, hanem látszatmegoldásba menekülnek. Légszennyező a belsőégésű motoros gépkocsi? Akkor álljunk át elektromosra! Szálljunk ki leállított benzines és dízeles autóink millióiból, üljünk át újba, másfelébe (ezúttal elektromosba), mintegy az oklahomai indiánok mintájára. Regulázzuk meg a távolsági fuvarozást, kedvtelési utazást? Még a gondolata is szentségtörés lenne, hiszen ellentétes a személyek, áruk szabad mozgásának dogmájával. Mennyivel is múljuk felül az önhibájukon kívül bolondos élethelyzetbe került oszázsokat? Lényegében csak annyival, hogy összemérhetetlenül nagyobb léptékben ismételjük meg tragikus hibájukat: személyes szórakozásunkra elautókázunk nem megújuló javakat, aztán visszasüllyedhetünk a szegényességbe. Ne nevessük ki, sajnáljuk le őket, mi is oklahomai indiánok vagyunk, akik megsértettük a Nagy Szellem világrendjét. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Forgalomellenőrző Alosztályának munkatársai vontak intézkedés alá 2021. május 1-jén Nyíregyházán egy motorkerékpárral közlekedő járművezetőt. A rendőrök az intézkedés alatt megállapították, hogy a jármű eredeti hatósági jelzésére egy házilag gyártott, az eredetitől teljesen eltérő karakterekkel készített plasztik tábla lett felrögzítve. Megállapították azt is, hogy a motorkerékpár műszaki érvényessége lejárt, valamint, hogy a 21 éves járművezető nem rendelkezik vezetői engedéllyel. A rendőrök L. I.-t a Nyíregyházi Rendőrkapitányságra előállították, és egyedi azonosító jellel visszaélés bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként kihallgatták. Az elkövetett szabálysértések miatt, külön szabálysértési eljárást kezdeményeztek vele szemben. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A Louvre múzeummal való hosszú távú és szoros együttműködés eredményeként jött létre a kultúra és az utazás művészetének sikeres ötvözése – írja közleményében a gyártó. A legapróbb részletekig egyedien kidolgozott DS 7 CROSSBACK LOUVRE fekete visszapillantó tükör burkolataira lézergravírozással felvitt piramis motívum még egy csipetnyi eleganciát kölcsönöz a modellnek. A kifinomult külső megjelenés legújabb elemeként a DS 7 CROSSBACK LOUVRE modellen elsőként alkalmazzák az újfajta kivitelű, 20 colos ALEXANDRIA keráktárcsákat. A belső térben, a szellőzőkön és a műszerfalon 3D nyomtatásban, a középső rakodórekesz fedélének nappabőr borításán pedig dombornyomással – finom utalásként – jelenik meg az Ieoh Ming Pei által tervezett üvegpiramis motívuma. A DS Automobiles nyújtotta utazási élmény igazi művészetté válik, amely különleges kényelemmel párosul egy finom eleganciával kialakított ékszerdobozban. A francia szakértelmet megtestesítő modell az új technikákat, mint a 3D nyomtatás vagy a lézergravírozás olyan nemes anyagokkal társítja, mint az óraszíj mintázatú, bazaltfekete nappabőr, vagy a kristályokkal díszített vezérlőgombok. A művészet és a kultúra szeretete az autóban exkluzív, új formában jelenik meg. A DS 7 CROSSBACK LOUVRE utasai a világ legszebb múzeumának emblematikus alkotásait csodálhatják meg. A nagyobb élmény érdekében a DS 7 CROSSBACK LOUVRE a nagyfelbontású, 12 colos, nagyméretű középső képernyőn jeleníti meg ezeket az alkotásokat. Már az indulásnál, maguk az alkotások is inspirációs forássá válnak egy körülbelül négyperces podcast meghallhagtásával, amely minden titkukat feltárja (francia, angol, német, spanyol és olasz nyelven érhető el). A Louvre múzeum és a DS Automobiles munkatársai 182 alkotást választottak ki, hogy a teljes gyűjteményt és az összes részleget bemutassák. Az alkotásokat hetente lehet megtekinteni, vagy egy keresőmotoron keresztül felfedezni, ezzel is tovább emelve a DS 7 CROSSBACK LOUVRE belső terének hangulatát. A kifinomultságot szolgáló újdonságként arra is lehetőség van, hogy utazás közben a középső képernyőn megjelenő alkotásban – festményben vagy szoborban – gyönyörködhessünk. Többek között a Szamothrakéi Niké Szárnyas győzelem, a Leonardo da Vinci által festett Monna Lisa portré, Veronese: A kánai mennyegző, Jacques-Louis David: I. Napóleon koronázása, Théodore Géricault: A Medúza tutaja, Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet vagy az egyiptomi Ülő írnok szobra szerepel a felkínált alkotások között. További exkluzív kedvezményként, minden DS 7 CROSSBACK LOUVRE vásárló kap egy „A Louvre barátai” kártyát, amely a Louvre múzeum mellett az Eugène-Delacroix nemzeti múzeum állandó és időszaki kiállításaira is korlátlan belépést biztosít: elsőbbségi belépés a Louvre múzeumba a Richelieu folyosón keresztül, ingyenes belépés egy kísérő személy számára, ingyenes belépés a Louvre-Lens Múzeum Galerie du Temps kiállítási csarnokába, valamint a Louvre Abu Dhabi múzeumba és több mint száz múzeumban igénybe vehető más kedvező ajánlatokat is kínál, egy évre. Az utazás művészetének jegyében a DS 7 CROSSBACK LOUVRE modellhez kétféle, hálózatról tölthető hibrid motort kínálnak: egy 300 lóerős (négykerék-meghajtású) és egy 225 lóerős (fronthajtású) E-TENSE változatot, melyeknek a kilométerenkénti CO2-kibocsátása 36 és 38 gramm között mozog, a kombinált ciklus szerinti üzemanyag-fogyasztásuk pedig 1,7 liter/100 km alatt van. Tisztán elektromos és kibocsátás-mentes üzemmódban, a WLTP norma szerint mérve, a hatótávolság akár az 58 kilométert is elérheti. A 300 lóerős motorral szerelt változat 5,9 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A landaulet karosszériatípus ma már szinte teljesen kihalt. Eredetileg az olyan hintókat hívták így, amelyeken a vászontető csak az utasteret védte, később, az autók elterjedésével egyre inkább az olyan limuzinokra és taxikra használták a kifejezést, amelyek alapvetően zárt karosszériával rendelkeztek, de hiányoztak a hátsó tetőoszlopaik, a hátsó utasok feletti tetőrész pedig vászonból készült és lenyitható volt. Főleg uralkodók és magas rangú állami vezetők részesítették előnyben ezt az autótípust, mivel a katonai parádékon, nemzeti ünnepeken, esküvőkön és temetéseken ezekből volt a legkönnyebb menet közben üdvözölni a tömeget. Ezt a hagyományt elevenítette fel éppen tíz éve a Lexus, amikor a Carat Duchatelet karosszériaépítő céggel közösen elkészítette az LS 600h nyújtott változatának landaulet kivitelét II. Albert számára, hogy a monacói herceg a 2011. július 2-án, Monte Carlóban megtartott esküvőjére ezzel vihesse menyasszonyát, Charlene Wittstock dél-afrikai úszónőt. Ez a nem mindennapi jármű lett a világ első nyitható tetejű hibrid autója, egyben a Lexus első nyitható tetejű limuzinja. A belga Carat Duchatelet ötven éve foglalkozik különleges, reprezentációs célokra átalakított nyújtott, nyitott és páncélozott limuzinok gyártásával, járműveiket jellemzően uralkodó családok, magas rangú állami vezetők és hírességek számára vásárolják. A Lexus-átalakítás volt azonban az első eset a kis manufaktúra történetében, amikor a nagyközönség is megtudhatta, hogy ők állnak egy fontos projekt mögött. Az egyetlen példányban létező, egyedi tervezésű, kézzel készített LS 600h L Landaulet-t a hagyományoktól eltérően nem lenyitható vászontetővel látták el a hátsó traktusnál, hanem egy levehető, átlátszó polikarbonát tetővel, amely úgy tette láthatóvá az ifjú párt, hogy egyben védte is őket. A mindössze egyetlen alkalommal használt hercegi Lexus az esküvő óta a monacói Oceanográfiai Múzeumban van kiállítva, az autó ötliteres V8-as benzinmotorja a villanymotorral együtt összesen 445 lóerőt képes leadni. Az összkerék-meghajtású luxusautó 6,3 másodperces gyorsulását és a 250 km/h-s végsebességét aligha használták ki az esküvőre menet, mint ahogy a több mint 900 kilométeres hatótávolságát sem, az átlagfogyasztása ugyanis csak 9,3 l/100 km. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!