Facebook oldalunkon – amit ér like-olni, ha tetszenek a Mesél a szakértő cikkek! – folyamatosan megy egy közvélemény kutatás arról, hogy milyenek a használt autó vásárlási szokásaink. Többek között arról kérdezzük az érdeklődőket, hogy mitől tartanak a legjobban, amikor használt autó vesznek. Nos, a válaszadók jelentős hányada fél attól, hogy a kocsi, amit kinézett magának korábban össze volt törve. Pedig még ezer félnivalójuk van az átállított kilométeróráktól a részecskeszűrőn keresztül egészen a lendítőkerékig. A korábbi karosszériajavítás azonban nem mindig időzített bomba, minden a korábbi kár mértékétől és persze az elvégzett javítás minőségétől függ. A törött Kia Múlt héten egy harmadik évét betöltött Kia C’eed kombit vizsgáltunk. Ez már a második ilyen típusú autó volt, amit az egyik ismerősöm számára néztünk, az első – bár nagyon jó állapotban volt – valamiért nem nyerte el a tetszését. Ez a második mondjuk több extrát tartalmazott és csak fele annyit futott, de biztos, ami biztos, erre a kocsira is kértek egy teljes körű átvizsgálást mielőtt beleugranának. Nekem mindig a vizsgálat közben tetszenek meg a kocsit, ahogyan ez is. Mi meg nekikezdünk. Összeírtuk milyen a kocsi, felvettük a felszereltségét és ki is próbátluk mindet. Az ablakemelők tették a dolgukat, a klíma kapcsolt, hűtőtt, egy szavunk nem lehetett. A navigávióban ott figyel a magyar térkép, gyönyörűen mutatta is, hol vagyunk éppen. Az elektromos tükrök akadás mentesen voltak állíthatóak, az ablaktörlők újszerű állapotban voltak. Rákapcsoltuk a diagnosztikát, amely arról nyugtatott meg, hogy semmilyen tárolt hibája nincs a kocsinak, minden funkció a motorvezérléstől az elektronikáig kifogástalanul működött. Mi más is lett volna az elfogadható eredmény egy 66 ezer km-t teljesített autótól, amire egyébként 7 év garanciát vállal a gyártója. Meg is emeltük az autót. A magyar útviszonyok közepette már-már megszokottá vált stabilizátorrúd-kopás sem volt tapasztalható, mindössze a fékrendszert szorult némi felújításra, de ez néhány tízezer forintnál nagyobb költséget nem képvisel, Istenem, elkopott. Próbaút Jöhetett a szokásos próbakör, amely már megszokottan úgy zajlik, hogy a bal egyet foglalom el én, mellém ül be az ügyfél, aki természetesen jelen lehet a vizsgálatkor, hogy első kézből hallja a kocsival kapcsolatos vizsgálati eredményeket, hátul pedig az eladó utazik – nehogy lenyúljuk már a kocsit. Ördögi ez a sok hatos Annyira szeretem, amikor nem tudok belekötni egy-egy vizsgált autó menettulajdonásgaiba. Mindent tudott, és hozott, amit ennek a kocsinak tudni és hozni kell. Se több se kevesebb. A maradék fékbetétek egyenletesen fogták meg az autót, semmi félrehúzás, vagy rángatás. A kocsi egyenesen futott, ha elengedtem az amúgy közvetlenre hangolt kormányt, egyáltalán nem húzott félre a kocsi. A váltó jól kapcsolható volt, a kuplung emeléspontja megfelelő, úgyhogy kanyarodtunk is vissza a telephelyre. Akkor hol itt a hiba? Szándékosan hagytam ki a meséből eddig, hogy természetesen elvégeztük a kötelező festékréteg vastagság mérést is. A magasabb, 200 feletti rétegek a bal hátsó sárvédőn kezdődtek. A gyári értékek a legtöbb autón 100 és 150 mikrométer (1/1000 mm) között vannak. Egy ilyen két- és háromszáz mikron közötti mérés még nem kizáró ok, hiszen egy egyszerű színátfújás miatt is erre a szintre emelkedik a rétegvastagság. Ez pedig szinte bármitől lehet, elég hozzá egy rossz helyen lévő virágláda, vagy egy szűk kapu, de még egy felelőtlen bevásárló is, na, persze a bevásárlókocsijával együtt. Sehol egy hullám, vagy egyetlenség, ha nincs műszer, ezt én sem veszem észre A csomagtartó ajtó is hasonlóképpen kezdődött, az első mért érték 204 mikrométer volt. Igen ám, csak amíg az oldalelemek közvetlenül a jármű külső kontúrját jelentik, a csomagtér ajtó mögött még ott van a hátsó lökhárító. Tehát ahhoz, hogy a csomagtér ajtó sérüljön, előbb alaposan össze kell törni a vészhárítót, méghozzá az acélmerevítéssel együtt. A csomagtér ajtó közepén elvégzett mérés azonnal beigazolta félelmeimet, ugyanis 2.760 mikront, vagyis csaknem 3 millimétert mértünk. Meg is ismételtem néhányszor a mérést, és csakugyan: a kocsi geometriai középvonalában bizony súlyos korábbi sérülésre lehetett következtetni, amelyet meglehet, nem szakszerűen javítottak ki. Az alsó-középkategóriában is elérhető már a navigáció és a bluetooth kihangosítás is Bevallom nagyon meglepődtem, mert általában az ilyen fokú javítások számomra szabad szemmel is jól látható nyomokat hagynak a lemezen, de ezt akárhogyan, akárhonnan néztem, bizony eszembe sem jutott, hogy ezt fogja mutatni a rétegmérő. A csomagtér ajtó sérülések tehát nem járnak egyedül, egy alapos átvizsgálás során a szakértőnek kutya kötelessége valahogyan alámenni a kocsinak és megnézni mi újság az említett merevítővel, rosszabb esetben a fenéklemezzel. „Hála Istennek”, a Kia a hátsó fertályt is műanyag burkolati elemekkel látja ez alulról, úgyhogy a kíváncsiságomat csak némi szerelgetés után tudtam kielégíteni. Gyanúm sajnos beigazolódott: a merevítő csaknem teljes hosszában ki volt lakatolva és a hátfal is javítva volt a jobboldali hátsó alváznyúlvánnyal együtt. A német lakatosok viszont semmit sem bíztak a véletlenre. A kiegyengetett elemek vastagon be voltak vonva korrózió gátló bevonattal, úgy, hogy a rozsdának jópár évig esélye se legyen a vashoz férkőzni. A hátfal és a csatlakozó alvázrész vastagon lepungálva De akkor is Egy karosszéria elem, ami annyira összetörik, hogy három milliméter vastag lesz rajta a javítás után a kitt és a festékréteg együttes vastagsága, azt szakszerűen úgy kell megjavítani, hogy a törött elem megy a kukába, a kocsi pedig kap egy szép új csomagtér ajtót, hátfalat, esetleg alváznyúlványt, hátsó merevítést és egy vadiúj lökhárítót, a szivacshabokkal együtt. Láthatóan spórolni szerettek volna a javításon, ezért szerintem a műanyag elemen kívül mindent megjavítottak. Lehet, hogy még kint, Németországban, de lehet, hogy az élelmes kereskedő sérülten vette a kocsit odakint, itt pedig a javítást, azon belül a minőségit választotta. Miért baj ez? A törött és megjavított autó műszaki értékvesztést szenved. Ez azt jelenti, hogy az utólagos javítási technológiákkal nem lehet elérni a gyári minőséget, ezért a jármű veszít az értékéből. Az ügyfélnek elmagyaráztam ezt, hozzátéve, hogy ha már mindenképpen a javítást (és nem a cserét) választották, ennél jobban ezt a kocsit nem lehetett volna megcsinálni. Már a szőnyegen is látszik, hogy frankó a km Mindössze annyi rövid távú kockázatot láttam a dologban, hogy egy ismételt karambol esetén egyrészt a biztosító nem fogja kifizeti a teljes javítási költséget, mert ők is észlelni fogják, hogy ezek az elemek korábban már javítva voltak, természetesen alkalmazni fogja az avultatást emiatt. Másrészt a dolog hordoz magában egy olyan kockázatot, hogy ha egy figyelmetlen sofőr hátulról beleszáll az autónkba, akkor a javított merevítés már nem fogja az eredetileg tervezett irányban továbbadni az ütközés energiáját, hanem lehet, hogy teljesen másképpen viselkedik majd, ráadásul biztosra vehető, hogy az előtte elhelyezkedő elemek is többet kapnak majd ebből az energiából, mint egy eredeti kialakítás esetén. Se pro, se kontra Mindig hangsúlyozom: soha nem mondom egy ügyfélnek, hogy vegye meg a kocsit, ahogy azt sem, hogy ne vegye meg. Minden feltárt hibát és hiányosságot igyekszünk az általa hordozott kockázattal, esetleges költségteherrel együtt elmagyarázni, de a döntés, hogy mindezek ellenére megveszi-e a kocsit, az övé marad. Tudta ezt nagyon jól ez az ügyfél is, mégis feltette érdeklődő kérdését. Természetesen Ő sem kapott egy egyértelmű választ erre, de még egyszer átfutottunk az autó műszaki és esztétikai paraméterein. Láttam, hogy nem lesz egyszerű a döntés, pláne nem, hogy mennyit tud majd alkudni az árról a valós állapot tudatában. Nekünk sietni kellett, mert vártak ránk egy másik telephelyen, úgyhogy sajnos nem tudom mi lett a vége, de innen üzenem – ennyi talán belefér – hogy a vételt kizáró ok nem merült fel a vizsgálat során. Ha Ön sem szeretne zsákbamacskát vásárolni autó címszó alatt, akkor végeztessen Ön is már a vétel előtt teljes körű, helyszíni állapotfelvételt!