Több mint 125 évvel ezelőtt szokatlan látvány fogadta azt a több ezer nézőt, akik a Boden-tó partján fekvő Friedrichshafen város közelében gyűltek össze. Nem sokkal este nyolc után a tó közepén úszó hangárból egy hatalmas, 128 méter hosszúságú, szivaralakú szerkezet emelkedett a magasba. Ferdinand von Zeppelin gróf történelmet írt, ám kevesen tudják, hogy az első irányítható léghajót a keszthelyi születésű Schwarz Dávid tervezte. Schwarz Dávid kormányozható léghajója. Forrás: Vasárnapi Újság, 1897. december 26. A magyar feltaláló az 1880-as években kezdett el foglalkozni a léghajó gondolatával. Ehhez egy alumíniumlemezekből készült rácsszerkezetet képzelt el, amelyet 1895-ben kezdett el megvalósítani Berlinben, miután megismerte Carl Berget, egy alumíniumfeldolgozó tulajdonosát. Az egy év alatt elkészített prototípusuk első zártkörű próbarepülése felemás eredményt hozott: a gyenge minőségű töltőgáz ugyan nem biztosított elegendő felhajtóerőt, de az bebizonyosodott, hogy az ötlet működőképes. A következő felszállást Schwarz Dávid viszont már nem élte meg. 1897-ben szívelégtelenségben meghalt. Az özvegye által szervezett újabb próbarepülésnek viszont Zeppelin gróf is szemtanúja volt, aki felvásárolta a találmány szabadalmát. A nemesi mecklenburgi családból származó, kitüntetésekkel rendelkező Zeppelin ekkor már egy ideje szintén irányítható léghajó kifejlesztésén dolgozott. A katonai múlttal rendelkező gróf az 1870-71-es években ugyanis a porosz-francia háborúban és az amerikai polgárháborúban is látta, hogy a léggömbök használata egyre gyakoribbá vált, viszont a 19. századtól létező héliummal vagy hidrogénnel töltött léggömbökkel szemben ő egy merev szerkezetet képzelt el. Az első szabadalmi bejelentését ezzel kapcsolatban1891-ben tette, de később visszavonta azt a továbbfejlesztési ötletei miatt. Számos átdolgozás és egy megújított bejelentés után végül 1895-ben kapott szabadalmat egy kormányozható „léghajó-vonatra”. Egy későbbi modell, az LZ 127 Stuttgart felett, 1928-ból A Verein Deutscher Ingenieure (Német Mérnökök Egyesülete) támogatásával 1898-ban megalapította a Gesellschaft zur Förderung der Luftschiffahrt (Társaság A Léghajózás Elősegítésére) szervezetet 800 000 birodalmi márkás tőkével, amelynek jó részét maga biztosította. A szükséges forrás birtokában 1898-ban kezdődött el a léghajó építése, annak a Carl Bergnek a gyárában, akivel korábban Schwarz Dávid is együtt dolgozott. Végül a magyar feltaláló elgondolásából több ötletet átemelve született meg az első Zeppelin-típusú léghajó, az LZ 1. Az építkezés 1900 júniusának közepén fejeződött be. A próbarepülést eredetileg június 29-ére hirdették meg, ám a kedvezőtlen időjárási körülmények és technikai problémák miatt végül a vendégeknek, részvényeseknek és újságíróknak három napot várniuk kellett. Július másodikán este 8 óra 3 perckor a 28 kikötőkötél végét kezükben tartó 56 tornász és tűzoltó megkapta a rövid parancsot: „Engedjétek!” Az LZ 1 mintegy 300 méteres magasságba emelkedett. 8 óra 15 perckor pedig Zeppelin gróf jelezte a leszállást, és öt perccel később a léghajó földet ért Immenstaad közelében. Összességében a kísérlet mintegy 17 percig tartott, bizonyítva, hogy a koncepció helytálló. A fedélzeten Bosch mágneses gyújtása is helyet kapott. Ez volt az egyetlen megoldás, amely biztos és biztonságos szikrát garantált az LZ 1 benzinnel működő erőforrásainak. Bosch C típusú mágneses gyújtása az LZ 1 egyik motorján A merev fémvázból álló léghajót egy textilborítás fedte, a belsejében pedig több gáztartályt is elhelyeztek, majd azokat hidrogéngázzal töltötték meg. A léghajó így könnyebb volt a levegőnél és repülhetett. Zeppelin terve két döntő előnyt kínált: egyrészt nagyobb stabilitást, ami alkalmassá tette erősebb motorok használatára és nagyobb sebességek elérésére; másrészt a hajó a változó légnyomás ellenére is meg tudta tartani az alakját, továbbá a burkolat deformálódása nélkül lehetett belőle kiengedni a felhajtó gázt, és így ereszkedni. A 128 méter hosszú, textillel borított alumínium vázon belül 17 cella helyezkedett el, összesen 11 300 köbméter gázzal töltve. Az LZ 1 össztömege körülbelül 10 000 kilogramm volt. Két gondolát szereltek a szivar alakú hajó alsó részére, mindkettő hét méter hosszú volt, és mindegyikbe egy 16 lóerős Daimler benzinmotort építettek. A hajó összesen 100 liter üzemanyagot tudott tárolni, így a motorok tízórás utat biztosítottak 28,8 kilométer/órás utazósebességnél. A Bosch gyújtásrendszer szerencsés fordulat volt Zeppelin számára. Az akkoriban elterjedt forrócsöves és akkumulátoros megoldások a járművekben egészen 1900 környékéig használatosak voltak, de az LZ 1 esetében egyik sem jöhetett szóba. Az akkumulátoros gyújtás külső áramforrást igényelt. A forrócsöves gyújtás pedig nem volt alkalmas léghajóhoz, mert nyílt lánggal működő égőt igényelt. Ezért csak egy megoldás maradt: az alacsony feszültségű mágneses gyújtás, amelyet Robert Bosch 1897-ben tett alkalmassá a járműmotorokhoz. A Zeppelin által használt változatot a Bosch az előző évben mutatta be az első berlini Nemzetközi Motor Kiállításon. A próbarepülés bizonyította, hogy a Bosch gyújtásrendszere megbízható. Az a későbbiekben mindvégig a Zeppelin megbízható technológiája volt egészen a léghajók korszakának végéig. A Graf Zeppelin Budapest felett. (Fortepan, Révay Péter). 1931. március 29-én a csepeli repülőtérre érkezett a Graf Zeppelin. A szerkezettel a sajtó kiemelten foglalkozott, közte az Est egyik szerzője is, Karinthy Frigyes. „A sötétből először az új, most készülő Zeppelin hangárjának óriás körvonalai buknak elő. Mögötte lapul a mi hangárunk. Az autóbusz megáll, egymás után kászálódunk le. Lent az oldalajtón, egyenként vonulunk a hangár belsejébe. S ahogy belépünk – mindenki elnémul. Csodálatos. Kékeslila, földöntúli fény sejtelmes ködében mintha végtelenbe veszne a hatalmas magtár boltozata. S odafönt… és idelent… mindenütt… egy valószínűtlen, kéken és lilán és ezüstfényben csillogó valami betölti az egészet… Látod idomtalan körvonalait, és nem hiszed el… Oly szörnyű, szédítő nagy s amellett oly lenge, szinte áttetsző… Egyszerre végtelenül kicsinek s amellett mégis nehéznek és földhöztapadtnak érzed magad…” – írta a több mint 236 méter hosszú, 10 ezer kilométer hatótávolságú szerkezetről a költő. Forrás: boschblog.hu