Nyilvánvaló, hogy körülményeinkben, életünkben, sokkal nagyobb változások várhatók, mint akár egy évvel ezelőtt képzeltük. Hová vezet a globális népességrobbanás, a migráció és a koronavírus-járvány együttes hatása? Elképzelhetetlen… Most csak a közlekedésre gondolva: egyre több korlátozásra, kitiltásra számíthatnak a hagyományos hajtású gépkocsik tulajdonosai, miközben villanyautó vásárlására ösztönöz sokféle tényező. Tűnődjünk el: valóban azzal tesszük a legtöbbet élhető környezetünk megőrzéséért, ha európai léptékben tízmillió-szám lecseréljük megszokott járműveinket, illetve, mivel az elektromosok használati értéke még elmarad az igényektől, második kocsinak veszünk egy méregdrága villanyautót? Sokaknak nyilván ez a megoldás, de van néhány alternatívája. Egyrészt, lemondani a saját verdáról (ami nagyfokú lelki átállást feltételez), átszokni közösségi autók használatára, mint a MOL Limo, vagy alkalmi autóbérlésekre. Már csak az eddig befizetett biztosítási díjakon megspórolható jó sok taxizás költsége. Meg itt az egyre fejlettebb, pontosabb, komfortosabb tömegközlekedés. Csakhogy az utóbbi kettő igénybevételét erősen ellenjavallja a járvány, tanácsos távol maradni a többiektől. Most egy további lehetőségre irányítom a figyelmet, az elektromos rásegítésű kerékpárra. Önmagában nem hajt a villanymotorja, csak akkor segít, ha pedálozik az ember, de megsokszorozza egy átlagos személy erejét, hegyi utakon is könnyedén lehet haladni vele. Hatótávja bőven elegendő a napi használathoz. Persze csak bicikli ez is, nem véd az időjárástól, de értéke, hogy szabad levegőn sportol vele a használója, tesz valamit a kondíciójáért, egészségéért. Vigyorogva húz el a dugóban álló, gyötrelmesen araszoló gépjárművek tucatjai mellett, előbb is érhet célba, mint tegnap a négykerekűvel. Elfelejtheti a parkolóhely-keresést. Ha összehajtható a gépe, akár beviheti az irodába, ahová nem megizzadva, hanem frissen lép be. És munkába járáson kívül természetesen használhatja túrázásra is. Eddig a rózsa virága. Vannak azonban tüskék is. A lítiumion-akku és a villanymotor miatt jó nehéz az e-bringa, néhány lépcsőfokon feltolásához, liftbe tuszkolásához, egy aluljárón átkeléshez jól neki kell gyürkőzni. A töltése, háztartási konnektorról, kevésbe kerül, de annál többe maga a kerékpár, az árak nagyjából negyed- és másfél-millió között mozognak. A házaspár mindkét tagja ilyenre pattanna, netán a gyerekek is? Egész tűrhető autót vehetnének ennyiért… A szerző felvételei Ám, akárcsak a villanyautó-vásárlók, állami segítségre számíthatnak. A Kormány, az aktív életmód elterjesztésének szándékával, uniós forrásból egymilliárd forintot különített el e célra. Új elektromos kerékpárra, regisztrált kereskedőtől vásárló természetes személy igényelhet támogatást. Pedálszenzoros hajtási rendszerű kerékpárra a támogatás maximális mértéke a maximum bruttó 400 ezer forintos eladási ár ötven százaléka, de legfeljebb 90 ezer forint, fejlettebb, nyomatékszenzorosra a legfeljebb 900 ezer forint fele, de legfeljebb 150 ezer. Az egymilliárd forintos keret terhére hat-tizenegyezer kérelemre számítanak. Még így is sokba kerül, de többek szemében ez egyáltalán nem baj, hiszen „névjegyüknek” számító kocsijuk mellett e-bringájuk is jelzi, hogy a korszerű technika iránt érdeklődő, a környezetvédelemmel törődő, trendi és a nívóra is adó emberek. Mások viszont fanyalognak: miért megint a kerékpárosok kapnak a központi kasszából, miközben sokkal több adót fizetnek be az autósok, és ha már ez a módi, akkor miért nem a szerényebb bevételűeket támogatják rásegítés nélküli „bio-kerékpárok” vásárlásában, miért megint a gazdagoknak kedveznek? Az ilyen érvelésben több a negatív indulat, mint a józan megfontolás. A kerékpározás elterjedése mindenkinek hasznára válik, egy biciklista ötödannyi útfelületet foglal el, mint egy gépjármű, ha elég sokan ülnek nyeregbe, az annyit ér, mintha egy sávval szélesebb lenne az út, gyorsabb lesz a forgalom. A villanybringa mellett pedig az szól, hogy nem az eddig is kerékpárral bevásárolni, munkába, iskolába járó réteget akarja megszólítani a kormányzat, hanem olyanokat csábítana át négy kerékről kettőre, akik amúgy kirobbanthatatlanok lennének autójukból. Ezzel nyugat-európai példát követünk, például Németországban hét év alatt négyezerről egymillió kétszázezerre nőtt a pedelec-kerékpárok száma. Sőt, nemcsak autósok pattannak villanybiciklire, hanem motorosok is, akiket terepes gépükkel kitiltottak nemzeti parkokból, természetvédelmi területekről, így viszont mégis csak valamilyen kétkerekű motoros járművel, zaj és légszennyezés nélkül járhatják be a legszebb tájakat. Ha már egyértelműen a villamosítás a közlekedés jövője, érdemes megfontolás tárgyává tenni az egyéni stratégiát: sárga villamos, piros trolibusz, tetszés szerinti színű villanyautó, vagy villanybringa lenne az üdvözítő megoldás? Ebben nem lehet általános érvényű tanácsot adni, csak szempontokat felmutatni, mindenki a saját döntésével vágjon neki a bizonytalan jövőnek.