A XX. század elején az autóipar fejlettsége miatt, a két világháború között pedig a kedvező kereskedelmi egyezmények miatt a második világháború előtt hosszabb-rövidebb ideig több tucat különböző francia autómárka fordult meg Magyarországon. Chenard&Walcker A Chenard&Walcker bár közel 50 évig gyártott személy- és teherautókat mégis egy versenygyőzelemmel írta be magát a történeti könyvekbe: 1923-ban az első 24 órás LeMans futamon ez a francia márka diadalmaskodott. Egy évvel később már a Színházi Élet is részletesen bemutatta a Chenard&Walcker személyautókat, s az ismertetés végén megjegyezték: „Pesten még csak egy próbakocsi szalad e kitűnő márkából. De már útban vannak a négyhengeresek és rövidesen megjelennek a pesti aszfalton. Chenard-kocsit kapnak : báró Szterényi József, Molnár Jenő, Sipos Jenő, a Dömény és Ehrlich cég, stb. A Chenard és Walcker automobilokat a gyár autorizált képviselete Róka és Társa (Kossuth Lajos-utca 1.) hozza forgalomba”. Róka F Ármin az első világháború előtt, mint kerékpárversenyző hívta fel magára a figyelmet. 1922-ben alapította meg elsősorban teherautók adás-vételével és javításával foglalkozó cégét. 1923-ban kapták meg a Chenard&Walcker képviseleti jogát Magyarország, Ausztria és a Balkán részére. A Belvárosban a Kossuth Lajos utca 1 szám alatt nyitottak üzlethelyiséget.       Újpest város tulajdonában álló Chenard-Walcker "traktor" (Forrás: Burányi Gyula) Róka és üzlettársai gyorsan rájöttek, hogy a személyautók területén nem tudnak versenyképes kínálatot nyújtani. Ám a Chenard&Walcker tehergépjárműveivel kitűnő üzletet bonyolítottak le. 1925-ben az Auto is bemutatta ezt a szerkezetet: „Új rendszerű teherszállító automobilok a fővárosban és vidéken. Hetek óta feltűnést kelt úgy a főváros, valamint a nagyobb vidéki városok utcáin egy újabb automobil jármű, mely egy igen mozgékony és gyorsjáratú motoroskocsiból, amelyre egy vagy két pótkocsi 10 tonnával terhelve van reákapcsolva. Ez a tehervontató automobil (traktor) Chenard & Walcker francia automobilgyár szabadalma. E traktoroknak az újfajta szállítási rendszerük folytán igen nagy a munkateljesítményük, úgy, hogy a szakkörök véleménye szerint normális teherautóval szemben 60—70%-ig fokozható a megtakarítás. A székesfőváros csatornázási telepe részére, előzetes tanulmányozás után, legmegfelelőbbnek tartotta e traktorokat üzembe helyezni, úgy, hogy ma már Chenard & Walcker traktorok és 18 drb hozzávaló billenő tartánykocsi bonyolítja le a csatornatisztitással kapcsolatos fuvarozási üzemet. Naponta 80-85 fuvart bonyolít 1 traktor 8 pótkocsival. Róka és Társa Automobil R.-T. megfelelően demonstrálta e nagyjelentőségű és minden tekintetben gazdaságos szállító eszköz előnyeit, ugyannyira, hogy jelenleg, e traktorok bevezetése kezdetén, a fővárosi csatornaüzemen kívül a következő cégeknél működik a szab. Chenard & Walcker traktor: Magyar Asphalt r.-t., Jálics- pince r.-t., Rákos József szállító, Füszerkereskedelemi r.-t. Debrecen, báró Berg Testvérek röjtöki uradalma, Weisz Mór és Társa r.-t. Gyula, Első Gyulai Kereskedelmi r.-t. Gyula, Alföldi Első Gazdasági Vasút, Békéscsaba, stb.” 1927-re a Róka cég más teherautó-képviseleteket is átvett, s éves jelentésükben büszkén jelentették ki: „társaságunk minden typusú másfél tonnától 25 tonna hordképességig teherautót illetve tehervontató traktort tud megrendelőinek szállítani”. Ugyanekkor ismét próbálkoztak személyautókkal is. Chenard-Walcker stand az 1925-ös Budapesti Nemzetközi Automobilkiállításon (Forrás: Fortepan/Négyesi Pál) Róóka Ármin 1928-ban elhunyt. Özvegye megpróbálta tovább működtetni az üzletet, kevés sikerrel. Ezzel a Chenard&Walcker hazai pályafutásának első fejezete lezárult. A francia cég 1940-ben mutatta be egy új furgon prototípusát, amelyből 1941-ben készült egy kisebb sorozat civil használatra. A második világháború után a Chenard&Walcker céget felvásárolta a Chausson, amelyet később a Peugeot kebelezett be. Így a Chenard&Walcker CHV jelzésű járműve megkapta a Peugeot 202 motorját. 1950-től a Peugeot saját márkajelzése alatt készítette a 1,5 tonna terhelhetőségű kisáruszállítót D3 és D4 néven. Mozgópostának átalakított Chenard&Walcker kisáruszállító (Forrás: Postamúzeum) Magyarországra 1946-1949 között számos francia személyautó, kisáruszállító és autóbusz érkezett, köztük 30 darab Chenard&Walcker furgon is. Ezeket döntő részben a posta használta csomagszállítási célokra Mivel sem a Szovjetunió, sem más népi demokratikus állam nem készített hasonló paraméterű járművet, ezért döntöttek amellett, hogy – korabeli szóhasználattal élve– tőkés országból szerzik be a járműveket. Később az egyik Chenard&Walcker furgonból mozgópostát alakítottak ki. A 2018-as Balatonfüred Concours d'Elegance szépségverseny egyik sztárja volt ez a Csehországból érkezett, 1912-ben gyártott Chenard&Walcker   Clément-Bayard A hol Bayard-Clément, hol Clément-Bayard néven említett vállalatot 1903-ban alapította Adolphé Clément Levallois-Perretben. Az első világháború előtt személyautókat, léghajókat és repülőgépeket készítettek. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a bécsi Friedrich Kornblüh irányította az értékesítést. A történeti Magyarország területén, Pozsonyt kivéve Schossberger Arthur árusította az autókat. Ő 1905-ben a Budapesti Nemzetközi Automobilkiállításon is megjelent, ahol Habsburg József főherceg és felesége is tiszteletét tette: „Nagy érdeklődéssel szemlélte a főbercegi pár Schossberger Arthur budapesti cég (Lipót-körut 16.) kiállitását.Schossberger a hírneves párisi Clement A. «Ba y a r d»-automobilgyárat képviseli és ennek elsőrendű gyártmányaiból állította össze kitűnő ízléssel rendezett kiállítását. Báró Born bemutatta a cég rokonszenves megjelenésű ifjú főnökét a tőhercegnek, aki meglepetve hallotta, hogy a 12-ik számot viselő «Bayard»-automobil — 110 lóerejü versenygép, amely olyan igénytelennek látszik, nyerte meg a világhírű Gordon- Bennet-versenyt”. Schossberger 1907-ben csődöt jelentett. 1930-ban a Színházi Élet egyik színes riportjában említett egy akkor 33 éves Clement-Bayard autót. Az újságíró kb. 10-15 évet tévedett az autó korával kapcsolatban (Forrás: ADT)   Clement-Rochelle Ez a kevéssé ismert francia márka az egyik bizonyíték arra, hogy Magyarországon egy időben szinte tényleg bármilyen autót el lehetett adni. 1927-1930 között kb 100 Clement-Rochelle készülhetett. Lantai Ede a Szabadság tér 7 alatti bérház földszintjén megnyitott szalonjában a Morgan, a BNC és több motorkerékpár-márka mellett ez az autó is helyet kapott 1929-ben – néhány hónapig. A véletlennek köszönhetően fényképes bizonyíték is fennmaradt, hogy legalább egy autót sikerült értékesíteni! Gémeskút és kisautó. Klement Antal Szeged környékén egy Clement-Rochelle kisautóval az 1930-as évek végén (Forrás: Kelemen Zsuzsa)   Darracq, Talbot Alexandre Darracq Párizs Suresnes elővárosában alapította meg 1896-ban autógyártó vállalkozását, amely főleg versenysikereiről lett ismert. 1902-ben eladta a céget brit befektetőknek, de ő maradhatott az igazgató. Ez a helyzet egészen 1913-ig maradt fenn. Addigra néhány merész döntéssel sikerült a csőd felé irányítani az egyre duzzadó üzemet. A brit részvényesek azonban további befektetésekkel és az első világháború során megkötött hadi szállítási szerződésekkel megmentették a Darracq-t, amelyet 1922-ben Talbot-ra kereszteltek át. Az 1920-as években Nagy-Britanniában és Franciaországban is készültek Talbot márkajelzésű autók. Magyarországra a Darracq osztrák közvetítéssel érkezett. Az 1901-es első Budapesti Nemzetközi Automobilkiállításon Arnold Spitz, aki a DeDion régiós képviselőjeként hatalmas piaci sikereket ért el, a Darracq-t is megmutatta. 1908-ra már 16 Darracq viselt rendszámot Budapesten – a Tolnai világlapja szerkesztősége, illetve gróf Károlyi László, császári és királyi belső titkos tanácsos, a magyar főrendiház és országgyűlés felsőháza örökös tagja, nagybirtokos említhetők. Az első világháború után 1924-ben a Talbot is megérkezett Magyarországra. A lelkes fiatalokból álló Velox Autokereskedelmi Rt, amely számos francia márkával foglalkozott rögtön egy igazi „celeb” vásárlót szerzett. Gróf Pálffy-Daun József, az akkori társaság ismert alakja vásárolt egy Talbot Sport gépkocsit, amelyet természetesen lelkesen dicsért a Színházi Élet hasábjain: „az általam ezelőtt kél hónappal vásárolt Talbot sportkocsival a legteljesebb mértékben — és minden joggal -— meg vagyok elégedve. Annak ellenére, hogy a kocsit főleg Fehérmegyében használtam és pedig Fehérmegyének egy olyan részében, ahol az utak … még a szokásosnál is rosszabb állapotban voltak… Soha egyetlen egy esetben, bármily néven meg- vagy fennakadást e kocsival nem szenvedtem. Kiemelendőnek tartom, hogy ezzel a kocsival, amely a leghallhatatlanabb strapáknak is könnyűszerrel ellenáll, megépített országúton ismételten túlhaladtam a 110 km-es órasebességet. A kocsi fogyasztása emellett a legszerényebb és főkép azt akarom kiemelni, hogy 500 kilométerenként csak ¼ kg olajat használok és ugyanígy távolságon a vízfogyasztás mindössze egy ivópohárnyi”. 1925-ben lépett be a Velox-hoz André Steinlein, egy francia mérnök aki egy évvel később önállósodott, s vitte magával a Talbot képviseletet is. Akkor már József főherceg is Talbot kocsival közlekedett. Steinlein mindent megtett a sikerért. Ám 1926-ban 23, egy évvel később csupán 11 Talbot kelt el – ebből nem lehetett nyereségesen fennmaradni. Steinlein után az Amilcarral is törődő Halmos testvérekhez került a Talbot-jog. 1929-ben 89 darabbal tetőzött a hazai Talbot-Darracq állomány. Szintén ehhez a márkához kapcsolódik az az 1902-ben gyártott Opel, amely jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményében található. Ez a korai túrakocsi szintén Darracq liszensz alapján készült.

A Toyota Racing Development 1979 óta fejleszt versenyautókat, és izmosít utcára szánt típusokat; a TRD által tervezett és/vagy gyártott alkatrészek katalógusán keresztül a mérnökök kompetenciája észak-amerikai és japán Toyota-tulajdonosok széles köre számára is hozzáférhető. Ezeken a piacokon szintén a TRD felel a Toyota hivatalos motorsport-tevékenységeiért, a japán Super GT szériától a NASCAR-on át a Baja 1000 terepraliig. A projekt most az Avalon TRD Pro-val ünnepli 40. születésnapját. Az Avalon TRD alapjaira épülő modell minden eddiginél extrémebb módosításokon esett át. A szívó- és kipufogórendszer átdolgozása mintegy tízszázalékos teljesítménytöbbletet hozott, de ennél is fontosabb a futóművet, az aerodinamikai elemeket, a differenciálművet és természetesen a fékeket érintő, átfogó fejlesztés. Az Avalon TRD Pro tanulmány 3.5 literes V6-os blokkja (2GR-FKS) egyedi szívórendszert kapott, a 3 colos leömlőt nemesacélból formázták meg; a szériaállapotában 301 lóerős motor teljesítménye hozzávetőlegesen 330 lóerőre emelkedett. A nyomaték megzabolázása érdekében a TRD és az OS Giken egyedi részlegesen önzáró differenciálművet fejlesztett ki. A futómű a DG-Spec egyedi, három irányban állítható rugóstagjait alkalmazza, a hátsó kanyarstabilizátor állítható. A tapadásért 275/35 R18 méretű Goodyear Supercar 3R abroncsok felelnek; az autót 45 kilogrammal nyomja az aszfaltra a csomagtérfedél peremére illesztett, kompozit légterelő idom. Egy autó persze csak annyira lehet gyors, amennyire a fékjei engedik: az Avalon TRD Pro tanulmányautó négydugattyús Stoptech fékeket alkalmaz, két darabból álló, 355 milliméteres tárcsákkal. A tömegcsökkentés érdekében alkalmazott alumínium futóműelemek kerekenként két kilogrammal könnyítenek a felfüggesztésen, ami pontosabb irányíthatóságot és jobb visszajelzést eredményez. A légcserélő résekkel ellátott motorházfedél szénszálas kompozitból készült, ahogy a könnyűfém keréktárcsák agyrésze is – a négy felni összesen 30 kilogrammal teszi könnyebbé az autót. A teljes körű fogyókúra eredményeként mintegy 75 kilogrammtól szabadultak meg a tervezők. A mindössze egyetlen példányban elkészített Toyota dinamizmusát a stopperóra is igazolta: a kaliforniai Streets of Willow Springs versenypályán 1 perc 25,3 másodperc alatt ment körbe, gyorsabban, mint a Porsche 911 Carrera vagy az Audi R8. Vagy, ahogy alkotója – nem teljesen elfogulatlanul – nyilatkozott: „Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, az Avalon TRD Pro Concept a világ leggyorsabb elsőkerékhajtású nagyautója.”

A közlemény szerint az új autóbuszok beszerzéséről szóló szerződéseket kedden írta alá a Volánbusz képviseletében Dávid Ilona elnök-vezérigazgató és ügyvezető, valamint a nyertes ajánlatot benyújtó Kravtex Kft. részéről Krankovics István ügyvezető. A megállapodás értelmében a Volánbusz 5,5 milliárd forint értékben 90, míg a Volán Buszpark Kft. közel 16,3 milliárd forint értékben 262 darab járművet vásárol. A beszerzéssel hamarosan 240 darab Credobus Econell 12 típusú és 112 darab Credobus Inovell 12 típusú jármű lép szolgálatba az október óta országosan működő közlekedési vállalatnál. Az új autóbuszok szóló, azaz nem csuklós kivitelűek. Az első példányok napokon belül forgalomba állhatnak, 2020 tavaszáig pedig az összes jármű megérkezik. Az új buszok 16 megyében teljesítenek majd szolgálatot. A most aláírt szerződésekkel együtt összesen 638 darab korszerű, légkondicionált, USB töltőpontokkal felszerelt és a jelenlegi legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak megfelelő autóbusszal bővül a Volánbusz járműállománya jövő év végéig. Ennek eredményeként a járműpark 10 százaléka újul meg. A Volánbusz 2019 és 2022 között 3930 darab autóbusz beszerzését tervezi, így a vállalat teljes járműflottájának 60 százaléka lecserélődhet. Az autóbusz-állomány fiatalítása része azoknak az intézkedéseknek, amelyek a fenntartható közösségi közlekedés elérését és Magyarország buszstratégiájának megvalósítását szolgálják. A vállalat a tervei szerint 2022 végéig 8,99 évre, 2031 végéig pedig 5,73 évre szorítaná le járművei átlagéletkorát. MTI