A járműipar fejlődése mutatja talán az egyik legszembetűnőbb változást immár több mint 100 éves történetében. A gép hajtotta négykerekű járművek alapjaiban változtatták meg a modern kor közlekedését és ennyi idő alatt eljutottunk a dörzshajtásos gőzkocsitól a tisztán elektromos meghajtású, minden kényelemmel és részben önvezető funkciókkal rendelkező autókig. Az idén debütált a Mercedes EQE Amikor 1998-ban megkaptam a jogosítványomat, édesapám rengeteget mesélt arról az időszakról, amikor ő volt kezdő vezető és ezek a történetek mindig valahogy úgy kezdődtek, hogy „Azelőtt”, vagy „Bezzeg, a mi időnkben”. Ma, hogy én is csaknem 25 éve vezetek és folyamatosan figyelemmel kísérem az autók fejlődését, már én is egyre többször kezdek így mondatokat és emlékszem vissza olykor nosztalgiával, olykor pedig szörnyülködéssel a 25 évvel ezelőtti állapotokra. „Bezzeg” és „Azelőtt” Apám szava járása, hogy időszakokra úgy hivatkozik, hogy azelőtt. Persze az adott szövegkörnyezetben érthető, hogy a szóban forgó dolog elterjedése előtti időkre gondol, de pontosan soha nincs meghatározva, hogy évszám szerint hol járunk. A másik frázis, a „bezzeg, az én időmben” már inkább kicsit minősítő szerepű mondatrész, hiszen a folytatásban mindig kiderül, mennyivel nehezebb dolguk volt apáinknak az autózással. Miket hallgattunk mi az ősöktől és miket mondogatunk egyre gyakrabban a fiataloknak? Dupla kuplungolás A legemlékezetesebb ilyen történet a teherautókban (példakánt apán a 350-es Csepelt említette, de a korabeli városi autóbuszokon is ez volt) alkalmazandó dupla kuplungolás. Amíg a váltóművek nem voltak ellátva úgynevezett szinkrongyűrűkkel, addig egy sebességváltáshoz kétszer kellett használni a kuplungot. Csepel D350 Az első elég egyértelmű, a kapcsolt fokozatból ki kellett venni a váltót. Ezután, a váltó „üres” fokozatában fel kellett engedni a kuplungot, hogy az erőátvitel bemenő tengelye a motor fordulatszámát felvegye, vagyis felváltáskor lelassuljon, alacsonyabb sebességi fokozat választása esetén felgyorsuljon, igaz, ide kellett még egy laza gázfröccs is. Úgyhogy a teherautó- vagy buszvezetés komoly fizikai teljesítményt is igényelt, azt hiszem pestiesen szólva a mai srácoknak egy műszak után lerohadna a lábuk egy ilyen gépen. De nem csak ez jelentett kihívást. Szervokormány Az én 1980-as születésű korosztályomnak sem volt még teljesen magától értetődő, hogy szervokormány van az autóban. A rendszer lényege, hogy korábban hidraulikusan, manapság pedig szinte kizárólag elektromos úton segít a kormány elfordításában. Istenem, hányszor hallgattam apámat, amikor parkolás közben duruzsolta, hogy „bezzeg az én időmben nem volt szervokormány”. A családi Lada mellett állva 8 éves forma kisfiúként Amikor a 80-as éves második felében elkezdtem már nézegetni a kocsikat, akkor a KGST-piacos autók egyikében sem volt szervokormány. Na, mondjuk például egy Wartburg 353 egy tonna alatti saját tömegéhez és „combos” 165 mm-es abroncsszélességéhez annyira nem is kellett, de azért apámtól megtudhattam, hogy nem csak a gumikopás elkerülése végett kell minden kormány áttekeréshez csorogni is egy kicsit, hanem hogy egyáltalán meg tudd mozdítani a kormányt. Az újkor sem hozott minden autóba szervokormányt. Opel (A) Astrát, Suzuki Swiftet is lehetett alapkivitelben szervo nélkül kapni. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy autót kormányrásegítés nélkül dobjanak piacra. Alkatrészek a csomagtartóban Az is teljesen természetes volt „azelőtt”, hogy az autósok egy elég komoly szerszámkészlettel és sok esetben pótalkatrészekkel keltek útra. Ha a wartburgosoknál maradunk, alapvetés volt egy pótdinamó, mert az igen gyakran megadta magát. De elterjedt praktika volt a nylonharisnyából eszkábált ékszíj is, sőt, úgy általában egy közepesnél nagyobb műszaki hozzáértés, hiszen a korabeli autók megbízhatósága, vagy másképpen fogalmazva rendelkezésre állása meg sem közelítette a mai színvonalat. Egy karburátor pucolás, vagy szelephézag állítás meg se kottyant apáinknak az út mellett állva. Zene az autóban „Az autó nem diszkó” – ezt is megtanulhattam apámtól. A KGST járművek alapvetően a kivitelek túlnyomó többségében nem tartalmaztak rádiót. Ezért aztán többfél módszer terjedt el. Az egyik hogy valamilyen, általában Sokol rádiót levittek a kocsiba. Ez persze zúgott-búgott, recsegett menet közben és pótelem is kellett hozzá, ha valaki nem tudta megoldani a kocsi elektromos hálózatáról való táplálást. A másik, sokkal izgalmasabb az autórádió beszerelés. Videoton RD3614 (Forrás: nosztaligiaradio.hu) A hazai Videoton nem csak autóba szerelhető rádiómagnókkal, hanem hangszórókkal is készült. Persze akkoriban a kalaptartókra helyeztek egy pár hangszórót és annak is nagyon örültünk, nem úgy mint ma, hogy a gyártók egymásra licitálnak a beépített hangszórók mennyiségével és nem utolsó sorban minőségével. Hosszan sorolhatnánk még apáink intelmeit, de mi változott 25 év alatt, amire olykor már mi is elkezdjük mondogatni, hogy bezzeg a mi időnkben? Menetstabilizációs eszközök A rendszerváltozást követő években megindult hazánkba a használt nyugati kocsik dömpingje. A 90-es években már egyáltalán nem számított ritkaságnak a blokkolásgátló rendszer, vagyis az ABS, melynek működéséről az Anyukám is érteni fogja rovat első cikkei között írtam. Ime. Az 1970-es évek végétől a BMW és a Mercedes kínált elsőként rendelhető ABS rendszereket autóihoz. Azért kellett húsz esztendő, mire több autóban volt már ilyen rendszer, mint amiben nem. Az Európai Unióban forgalomba helyezett új autóknál 2005 óta kötelező a rendszer jelenléte, így aki ma kezd autót vezetni, annak nagy valószínűséggel van a kocsijában ABS. Ez nem volt elmondható rólunk, akiknek még bőszen tanították a pumpálós fékezést, amellyel gyakorlatilag a lábunkkal kellett megtalálnunk az ideális fékerőt a pedállal. A kipörgésgátló is nagy találmány. Csúszós úton indulni sokkal egyszerűbb, ha a kocsi visszaveszi a gázt, amikor túlzásba esünk. Az ESP-ről már nem is beszélve. A közúti forgalomfigyelőnek és a fedélzeti kameráknak hála sok felvételt láthatunk oldalra kitörő járművekkel, amelyek élőben hajtják végre a rénszarvastesztet. A manőver egy viszonylag magas sebesség mellett húzott élénk kormánymozdulattal indul, majd az autó a visszakormányzási kísérletnél mindig kicsit jobban beforog, míg végül sok esetben az út szélén, random pozícióban landol. Egyebek mellett ezeket a manővereket is jól kordában tartja a menetstabilizáló rendszer, de hasznos ez kanyarban is. Bezzeg a mi időnkben: ha benéztünk egy kanyart és nem volt meg a kellő tudás, már törtük is össze a fater kocsiját, vagy legalább is alaposan megpadkáztuk a felniket. Automataváltó Máig jól őrzi pozícióját az a sztereotípia, hogy az automataváltót azoknak találták ki, akik nem tudnak vezetni. A témában, nem túl PC módon, mindig előjön, hogy a béna amerikaiak használják. Ma, negyven éves fejjel elég gyakran odavághatnám, hogy annak idején nekünk még nem volt automataváltó, örültünk, ha egyszer kellett kuplungolni. Van még ennél is demagógabb szöveg? Légkondi Ugyanaz, mint az automataváltó. Amerikában persze minden autóban volt. De a helyzet az az, hogy a technológia Európában is ismert volt, hiszen hűtőgépeket is használtunk, de egészen egyszerűen nem volt fizetőképes kereslet arra, hogy autóink is klímásak legyenek. Az automata klímarendszer 3. zónájának kapcsolói egy VW Arteon-ban, plusban itt hátul is van ülésfűtés Ma jót nevetünk egy autón, amiben még klíma sincsen, pedig tisztán elektromos autót is tudok mutatni, amiben nincs. Lassan ismeretlen fogalom lesz tökig lehúzott ablakokkal, fiatalokkal tele lévő autókat látni a Balcsi felé… Bezzeg a mi időnkben! Felsorolás jelleggel Az elmúlt 2-3 évtized olyan berendezéseket tett szinte alapvetővé az autókban, amelyek nélkül ma már fel-felszisszenünk. Az előzőekben taglaltakon kívül említhetnénk az elektromosan állítható visszapillantó tükröket, elektromos ablakemelőket vagy -ülésállítást. De ott vannak még a fűthető dolgok: tükrök, ülések, kormány, ablakmosó fúvóka. „Azelőtt” azt sem tudtuk, mi az a komfort irányjelző, elektromos rögzítőfék, parkolóradar, sízsák, fényszórómosó vagy Bluetooth kihangosító.   Az idézet Kern András Sztracsatella című filmjéből való, amikor a karmestert alakító főhős idősödő édesanyjával arról beszélget, hogy régebben a karmesterek, filmrendezők nevét tudták az emberek, ma a zenekar magától eljátssza a művet és a rendező helyett Julia Roberts neve cseng a Micsoda nő! cím hallatán. Tábori Nóra színművész a Sztracsatella c. filmben (Rendező: Kern András) -Így változik a világ? -Így, mama. És valóban. Ki akar itt már érteni az autóhoz? Műszaki részletekkel bíbelődni, működéssel tisztában lenni? A bezzeg a mi időnkben kezdetű mondatok feleslegesek. Inkább haladjunk a korral, és ha eszünkbe jut, hogy mi mindenben nem volt osztályrészünk korábban, örüljünk, hogy megéltük a technika fejlődését! További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!