A tesztautók leadása után meg szoktam nyitni a márka honlapját és megpróbálom a konfigurátor segítségével összeállítani a tesztautót. Nem mintha nem lenne meg a pontos kivitel, de az érzés, hogy mennyit kell rápakolni, hogy kiadja az élményt egyáltalán nem mindegy. A Ceed Platinum GT-Line eléréséhez bizony át kell lapozni néhány szerényebb kivitelt a típusválasztóban, ez már tulajdonképpen a lehető világok legjobbika, ráadásul ebbe az autóba megkaptuk a luxus csomagot, a bőr csomagot is. És jó volt az autó, nagyon jó… Maradjunk is a felszereltségnél Régebben nem volt jellemző, hogy ebben a szegmensben nagyautós extrákat találhattunk volna. Ehhez előbb Audi A3, majd VW Golf kellett. Egy ideje viszont olyan a versenytempó, hogy ha egy gyártó nem tud önvezetést, hűthető-fűthető bőrüléseket, fűthető kormány (és még sorolhatnám) tenni egy kisautóba, fennáll a veszélye a potenciális vevővesztésnek. Úgyhogy ebben az autóban a hátsó ülések is fűthetők, van LED-es főfényszóró, ülésmemória, kulcs nélküli indítás, persze automataváltó (duplakuplungos hétfokozatú- 7DCT) és – nehogy kihagyjam – nagyképernyős navi, ami persze tudja az okostelefon kezelést Apple CarPlay, vagy Android Auto programokkal. Na, azért, hogy valami kevésbé előnyöset is írjak, a kétzónás, digitális klímaberendezés kijelzője vezetői szemszögből alig látható, így béka pozícióból jó. Szépen megrajzolták, jól összerakták Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet valaha is látok leírva, azt meg pláne nem, hogy én írom le: ez az autó jobban össze van rakva, mint a Honda Civic. Sehol egy illesztési pontatlanság, lötyögő alkatrész vagy, nyiszogó belső elem. A kelleténél sokkal agresszívabbra húzott vonalak nem csapnak át bazári látványba, hanem jó aránytartással minden a helyén maradt, vagy oda került. Vagány, éppen a kelletéig hivalkodó formát öltött a Ceed ferdehátú változata, ami a 17 colos kerekekkel teljesedik ki. Nincs kamu kipufogó, furcsa formájú küszöbléc, magyarul nem vádolható szemfényvesztéssel a kocsi, hanem egyszerűen csak szép. 1.4 Turbo A Kia-nál kapható még 1.4-es MPi (szívó) motor is, de ha valaki kipróbálja a turbós változatot, valahogy csak kiszorítja azt a kb. 800.000 Ft-nyi felárat. Cserébe a nyomaték csaknem duplázódik (134 kontra 242 Nm), ami igazi élményautóvá varázsolja a Ceedet. A 140 lóerős teljesítmény másodlagos, az csak 40-el több, mint a szívómotoros testvéré, de nem ettől lesz székbenyomós a gyorsulás. 7DCT Sokat javult a Kia-Hyundai duplakuplungos váltója, de még nem az igazi. Az indítókuplungolás automatika még elég darabosan működik, ez akkor jön elő igazán, amikor egy emelkedőn való indulást próbál kivitelezni gázadás nélkül. Egyébként amikor már megyünk, nem kelt feltűnés a működése, szépen teszi a dolgát. Jól az áttételek, de kell neki a nyomatékos motor, a szívómotoros verzióhoz nem is társítható. Eltalált hangolás A kocsi megjelenéséhez és dinamikájához tökéletesen passzol a futómű hangolása. Bár nem kínoztam hegyi szerpentinen és az Erzsébet-hídról sem hajtottam le tempóval, de normál vezetés közben is érezhető, hogy nagyon messze vagyunk bármilyen instabilitástól. Az alacsonyra állított hasmagasság ellenére meghagyták azt megfelelő hosszú rugóutat, amelynél még nem érzi az ember, hogy 4 utassal, csomagokkal már nem lehet átmenni egy fekvőrendőrön. Nem kérdés, hogy elöl-hátul tárcsafékekkel dolgozunk. A fékekkel kapcsolatban azt tűnt fel, hogy nem tűnt fel semmi: jó nyomáspont, jó adagolhatóság, így kell ezt. Egyedül az „Auto Hold” funkcióval van gondom a koreai autókban: valamiért minden egyes indítás után be kell kapcsolni a funkciót. Jó lenne,ha pl. menüből állítható lenne, hogy ez a kényelmi szolgáltatás mindig be legyen kapcsolva, mert aki számít rá és véletlenül nem aktív a rendszer, az véletlenül „visszacsúszik” a rámpán. Beszállás Elsőként az ajtóhangról kell írnom, mert amikor tompa nagyautós puffanással magunkra zárjuk a Ceed ajtaját, elfog az a fajta érzés, hogy ebből a kocsiból nem spórolták ki sem az anyagot, sem a munkaórát. Komolyan úgy gondolom, hogy ezt az ajtópuffanást hosszú ideig tervezték, tesztelték és finomhangolták, mire ilyen lett amilyen. Példás. Bőrüléseink oldaltartása megfelelő, az anyagválasztás – úgy gondolom – kompromisszumoktól mentes. Szép varrások, (elöl) jó állíthatóság jellemzi a székeket, a beállítások megtartásáról pedig az ülésmemória gondoskodik. Üléslap hosszabbításunk nincs, de 250 km-t minden gond nélkül tettem meg egyhuzamban, nem volt közben fészkelődés, megérkezéskor elmaradt a térd- vagy derékfájás. Hátul nem ültem, de azért a gyerekülés behelyezésél érezhető volt, hogy nem a felsőbb méretosztályt parkoljuk éppen. Az anyósülésen utazónak be kell érnie egy kicsit kisebb lábtérrel, hogy a gyermek lába ne akadjon az ülés hátába. Ceedet mindenkinek A teszt során ezt a címet szerettem volna adni a cikknek, aztán változott a tanítványra. Akarva akaratlanul a kategória névadó Golf-hoz hasonlítom a szegmens autóit. Aki eddig nem adott esélyt a koreai trónkövetelőknek azt nyugodtan elengedheti az előítéleteit, mert egy ilyen szinten extrázott Kia Ceed büszkén állhat akár egy Golf mellé, szégyenkeznivalója nem lesz. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy hasonló paraméterekkel a német modell legalább egymillióval drágább, akkor valószínűleg többünknél a Kia felé billen a mérleg. A tesztautó 8,6 milliós ára persze borsos, de attól függ mihez képest nézzük.