Nem is gondolnánk, hogy Le Mans mennyi különleges autócsodát látott már rendkívül dicső múltja során. Nekem például az újdonság erejével hatott, hogy a japán tuningautós kultúra egyik kiemelkedő modellje, a Nissan Skyline R33 is versenyzett a franciák legendás 24 órás viadalán – noha tudatlanságom oka könnyen lehet az, hogy én ekkor még rugdalózóban feszültem. Minden akkor kezdődött, amikor az R32-re épülő A-csoportos Godzilla versenyautók kiöregedtek, és a Nissan igyekezett az új GT1 szabályrendszer szerint építeni valamit, amivel reklámozhatják a Skyline családot. Ekkor született a világ egyetlen utcai Nissan Skyline R33 GT-R LM modellje, ami a mai napig a Nissan gyűjteményében pihen.

Akkoriban ugyanis elég volt egyetlen utcai modell a versenyautó homologizációjához. Míg az utcai változat 305 lóerős volt, a Nismo által felkészített versenyváltozatok már 600 lóerőt felett teljesítettek, és mindössze 1279 kg-ot nyomtak mire Le Mansba értek 1995-ben. Mindössze kettő versenyautó épült, ezekkel vágtak neki a világ legnehezebb és legnagyobb presztízs értékkel rendelkező hosszútávú vidalának két évben is egymás után. Széles pacsniként folytak rá Le Mans aszfaltjára a vörös-fehér és kék-fehér Skylineok, hiszen bitang szélesítésekkel látták el őket, no meg vasalódeszkányi szárnyakkal, hogy minél több leszorítóerőhöz jussanak. Motorterében az RB26DETT motor felfúrt, 2,8 literes változata csücsült, 1,4 barral megfújt Garrett turbókkal.

Még arra is odafigyeltek, hogy a motort lejjebb pozicionálják a bódéban, így jobb tömegelosztást kaptak. Az erőt egy saját fejlesztésű, 6-fokozatú szekvenciális váltó továbbította a hátsó kerekekre – a tömegcsökkentés jegyében megszabadultak az összkerékhajtástól. Persze a pilóták is japánok voltak, köztük az egykori Forma-1 sztár Aguri Suzukival, de így sem volt könnyű dolguk olyan ellenfelekkel, mint a Ferrari F40 LM, vagy a McLaren F1 GTR, ami a ’95-ös szezonra tovább fejlődött egy évvel korábbi győzelme ellenére is. Aztán befutott a Porsche is a 911 GT1-gyel, egy középmotoros, kifejezetten célgépnek épített versenyautóval.

Szóval lehetett akármennyire is nagyszerű autó a Skyline GT-R LM, és lehettek akármennyire precizek a japán mérnökök, ha egyszer rossz volt az időzítés egy győzelemre. Ráadásul a #22-es rajtszámú autójuk már a kvalifikáció során váltóhibával küszködött. Így is 4 perc könyékén jártak köridőben, és folyamatosan fejlődtek, ahogy kezdték kiismerni a pályát, de sajnos az ellenfelek is gyorsultak. Így a Nissan és a Nismo számára leginkább annyi lehetett a cél, hogy a top 10-be bekerüljenek kategóriájukban, ami sikerült is, pont a 10-dik hely megszerzésével a #23-as rajtszámú autónak. Mindezt annak ellenére, hogy csak 307 kört tettek meg és több mint 2 órát a pitben töltöttek.

Az 1997-es szezonra nyilvánvalóvá vált, hogy egy sokkal komolyabb célgépre lesz szükség, ha nyerni szeretnének. Ekkor született meg a középmotoros Nissan R390 GT1, ami viszont már egy másik sztori.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!