Ez a C4 már nem az a C4, amit korábban megismertünk a kompakt ferdehátúak szegmensében. Szó szerint kiemelték a hagyományos modellek közül, hogy a Peugeot 2008 testvéreként szülessen újjá, a PSA EMP1 kisautó padlólemezén, emelt hasmagassággal. Ezzel igyekeztek reagálni a változó piaci igényekre, és átültetni a háromajtós első generáció, menő kupé formatervét egy városi crossover testére. Akármennyire is szentségtörésnek tűnik, a feladatot ügyesen megugrották, elég csak ránézni.

Ha már a száraz adatok alapján nem tűnik ki a tömegből az új C4, igyekeztek ezt a dizájnnal kompenzálni. Talán itt teljesedik ki legjobban a Citroen új formavilága, az osztott fényszórótól az oldalsó dizájnelemig a küszöbön, ami még az Airbumpból maradhatott vissza. Nem vették félvállról a kupésítást, ez itt tényleg egy már-már sportos sziluett, határozott törésekkel és meghökkentő vonalakkal, amik a teszthét során mindenkinek bejöttek.

Annyira ügyesen játszottak az arányokkal, hogy nem tűnik magasnak, pedig egy Cactus mellett állva nem igazán van különbség. Leginkább beüléskor szembesülünk valódi hasmagasságával, és sajnos a széles küszöbelem sem segíti a beszállást. Nem vagyok benne biztos, hogy a nehézkes beszállást értékeli majd a célközönség, de erre gyanítom, hogy szükség volt a fejlesztés során, hiszen a C4 a hagyományos belsőégésű hajtásláncok mellett, villanyosként is készül, ami alatt el kell férnie a hatalmas akkumulátornak.

Nem kevésbé karakteres az utastér sem, igazi citroenes vonásokkal, és olyan egyedi kiegészítőkkel, mint az osztott középkonzol – felül induktív telefontöltővel, alul kétrészes, csúszásgátlós felülettel –, vagy éppen a műszerfalba épített tablettartó. Tetszik, hogy ezzel is, és a számtalan különböző okostelefon tárolási megoldással, felkészültek a modernkor kihívásaira, noha az infotainment rendszer menürendszerén még lenne mit frissíteni.

Nem is lenne igazi franciaautó hatalmas, széles, puha ülések nélkül, és ezeket itt is megkapjuk, bár oldaltartásuk már kevésbé van. Valahogy elérték, hogy a lecsapott far ellenére is tágas maradjon a térérzet. Hátul a kompakt szegmensen messze túlmutató a lábtér, és fejtér is maradt. Maximum oldalra korlátozottabb egy kicsit a fejtér, de az utazás alatt nagyalvóknak ez még kedvezhet is. Csomagtere ugyan kevésbé alkalmas magas dolgok szállítására, azért így is 380 literes, ráadásul duplapadlós.

Mivel a tesztautóba belerendelték a Hype Red beltérhangulat csomagot, igazi szín és anyag kavalkád kerekedett odabent – még az ízlésességen belül, ami valahol az ajtókárpiton egyesült igazán: a Peugeot modellekből is ismert kellemes műanyag elemeket jelen esetben velúrral és vörös műbőrrel törték, utóbbin ráadásul a Citroen logóra emlékeztető varrással. Egyébként minden apró részleten visszaköszön a chevron jelvény, legyen az a rádió tekerője, vagy éppen a műszerfal puha borítása.

Ahogy a legtöbb új PSA modellnek, úgy a C4-nek is ütőkártyája a versenytársakkal szemben, hogy egyszerre érhető el benzin-, dízel-, és villanymotorral. Nálam az 1,2 literes, háromhengeres benzinmotor 130 lóerős változatával járt, ami kellően dinamikusan vitte az 1,3 tonnás kasznit. Alapvetően csendes, csak nagyobb gázadáskor jön elő a kellemetlen morgása, de a gyárilag megadott 5,8 literes vegyes fogyasztást csak nagyon odafigyelve, tiszta városi közlekedés során tudtam elérni vele. Egy-két szorosabb forgalmi szituáció után állandóan felkúszott a fogyasztás 6,5-7,0 literig.

Amit viszont nem bírtam megszokni, az a váltókar hiánya. Itt már egy apró, billenthető bütyökkel váltották le a 8-fokozatú automata váltókarját, ami sajnos elég megbízhatatlanul működött. Eleve sokat kell várni, hogy felfogja az utasításunkat, de néha egyszerűen nem váltott R-ből D-be, vagy fordítva. Inkább bedobta üresbe, vagy maradt, ahol volt. Mindez parkoláskor tud kellemetlen szituációkat szülni, amikor a forgalom ránk vár, mi pedig arra, hogy a váltó felfogja, hogy merre akarunk menni.

Ugyanígy vészjósló volt, hogy a műszerfal mögött, sofőr oldalon, kupak hangon zörgött valami minden úthibánál. Sajnos egy tesztautónál sosem tudhatjuk, hogy min mentek keresztül eddigi életükben, így nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a hasonló zörgésekből, de csak remélni tudom, hogy nem a futóműből jött ez a zaj. Minden esetre nem túl jó jel, ha 12 000 km után már zörög valami odabent egy 9,7 millió forintos autónál.

Ennyibe kerül ugyanis akciósan a Shine Plus csúcsfelszereltségű, teleopciózott tesztautónk. Persze a jelenlegi árlista szerint akár 5,8 millió forinttól hozzá lehet jutni egy alap Citroen C4-hez, de egy franciaautó mindig is a stílusról és a kényelemről szólt, így érdemes magunkra szabni a számtalan lehetőségből.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!