New Edge dizájn

96-ban a Ka volt az első jele annak, hogy a már évtizedes kockaformáknak befellegzett. Igaz, hogy az utolsó Escort már egész gömbölyű volt, de váltani kellett valami erős karizmájú kompaktra, ami a legnépszerűbb kategóriában hozza a megfelelő eladási számokat. Alapjaiban új autót terveztek, hihetetlenül fiatalos, és dinamikus formákkal kívül és belül. Parádés futóművel, pontos váltóval, és rendkívül széles motorválasztékkal, és a négy csillagos törésteszttel a biztonságra sem lehetett panasz. Elmondhatjuk tehát, hogy minden tekintetben maradandót alkottak. De nézzük meg kicsit a bevezetés környéki időszakot, mert a mérnökök már végeztek a munkájukkal, kilövésre várt az újdonság, de nem sokon múlott, hogy Németországban, -ami valljuk be egy igen erős piaca volt a márkának, nem hívhatták Focusnak a Ford új dobását, mivel a nevet egy hetilap már korábban levédette. A bevezetés előtti utolsó hónapokban aztán tisztázódtak a dolgok, és maradhatott a név, bár gondolom azért egy pár embernek nem kevés izzadságcseppet okozott ez a majdnem malőr. Ki gondolta volna akkor, hogy 27 év és 12 millió eladott autó után egyszer majd legördül az utolsó példánya is a németországi gyártósorról. Nekem a Focus legalább olyan biztos pont, mint a Golf, és nagyon bízom benne, hogy a megváltozott fogyasztói szokások, és a brutális SUV mánia nem fogja sírba vinni a még élő legendákat.

Nehéz belekötni

Előttem áll egy több mint húsz éves autó a lehető legkevésbé mutatós fekete színben, és mégis a mai napig nem tűnik ódivatúnak a formája. Ezért is nehéz klasszikusként beszélni róla, hiszen a formanyelve nem tűnik avittasnak manapság sem. Nehéz lesz belőle veteránt csinálni, és nagyon csípni fogja a szemünket, ha pár éven belül meglátunk majd belőlük OT rendszámmal egy-egy példányt az utakon. Nézzük a formáját. Nekem kifejezetten tetszik a fészlifttel jövő, fényszóróba integrált irányjelző, nagyon jól sikerültek a ködlámpák, és a merész sárvédő szélesítések-, domborítások feldobják, és sportossá teszik a formát. Ahogy hátra sétálok, nem tudok elmenni a lámpák elhelyezésénél, egyszerűen zseniális. Nem tudom, hogy a Punto-tól merítették-e az ötletet, de sosem felejtem gyerekként, űrhajóként néztünk az olasz kisautókra, amiknek nem a megszokott helyen, hanem a hátsó szélvédő vonalába helyezték a lámpáit. Egy másik emlék a Colin McRae Rally, ahol egy Focus WRC-vel órákat játszottam ugyanúgy, mint sok korom béli, tehát a Focus hátsó lámpáit többet láttuk az átlagtól. Az extravagáns formaterv odabenn is visszaköszön, mert  a műszerfalat is merészre rajzolták: a törés benne, szinte kettévágja a középső részt, maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem unalmas. Ha pedig már beültem, akkor elmondom, hogy az autó kényelmes, az ülés is, és a kormányt is jól magamra tudtam állítani, a nagy üvegfelületek miatt nagyon jól körbe látom az autót, és nincs a mostanában megszokott bunkerérzés.

Olajozottan működő gépészet

A tesztelt autót az alap motoros, 1.4-es szívó benzines csupán 75 lóerős motor hajtja. A súlya viszont kicsivel több, mint 1 tonna. Tompa a motor, jól el is van szigetelve, szóval a motor karaktere miatt biztosan nem várható élményautózás. De cserébe jól fogyaszt, és kevés gyorshajtás bírságot termel. Viszont amint először érek a váltóhoz máris értem miért dicséri ezt mindenki. Egy több mint húsz éves autóban ülök, mégsem ragadós, nyúlós a váltási érzet, hanem minden feszes, és gyönyörűen veszi a fokozatokat. A kormány is jó fogású, igaz, hogy eljárt felette a kor, és mivel alapfelszereltségű, így nem bőrözött, és a sportos kinézettől is nagyon távol áll, de átlagosan közvetlen, és a szervó sincs túltolva, egyszóval pontosan lehet vele irányítani az autót. Az első tempósabb kanyarvétel után lepődtem meg, hogy nem esik le az útról, nagyon odafigyeltek a futómű hangolására, és a munka meghozta a gyümölcsét, hiszen a futóműve is eladja a Focust. Szinte már kívánná, hogy egy erősebb motorral jobban megközelíthessem a határait. Annak idején hárommillió forint környékén lehetett kapni ezt a belépő szintű kivitelt, elektromos ablakok, és klíma nélkül, ezzel a benzinessel. De egy 1.8-as vagy kétliteres benzinessel biztosan vehemensebb, a csúcs pedig az ST170 kétliteres motorral, vagy a turbós RS 215 lóerővel. Persze azok mára megőrzött hobbiautók, de az átlagos első generációs Focusok talán most vannak árgörbéjük alján. Utódja a kettes Focus már egy teljesen más koncepcióként akart belesimulni az elvárásokba, sokkal sterliebben, és homogénebb kinézettel.

Vajon miért népszerű még mindig?

A teszt megírásának idején több mint száz eladó első generációs Focust találtam a legnagyobb használtautó kereső portálon. A benzinesek dominálnak, és abból is sok a tesztelt példányhoz hasonló szerény, 1.4-es kivitel. Nem is ajánlom a dízelt, mert a korosabb példányokban problémásabb az üzemeltetés. A kínálat alján a párszázezer forintos autókat találjuk, amikre a vételárukat kell vagy azonnal, vagy rövid időn belül rákölteni ahhoz, hogy üzembiztosak legyenek. A kínálat tetején pedig 1, és 1,4 millió között akár ST170-et is választhatunk, kérdés, hogy az elmúlt húsz évben hányszor taposták már szét ezeket a sportos autókat? A benzineseknél is számíthatunk 2-300.000 kilométeres futásteljesítményre, így a motorok már élettartamuk vége felé közelítenek, olajfogyasztással, kék füsttel. Tehát az alapos vásárlás előtti mustra létfontosságú, ha olyan autót szeretnénk, ami nem lesz a megvétel után gazdasági totálkáros, ha az értékével megegyező javítási költségek jelentkeznek. Sajnos egy másik komoly probléma is sújtja az első generációs Focusokat, az pedig az intenzív rozsdásodás.

A karosszériaelemeken, a futómű alkatrészeken, illetve az alvázon is megjelenhet a pörsenés. Ezek kijavítása, és eltüntetése sok időbe, és pénzbe kerül, szintén nem rentábilis a javítás. Az alkatrész árak egyébként átlagosak, mindenből bőven lesz választék, és bármelyik szervizben fogadják az autót, hiszen szerkezetileg, technikailag, és elektronikailag is egyszerűen javítható. Ebben az árkategóriában kevés autóról mondhat el, hogy a használati értéke mellé vezetési élményt is nyújt, viszont egy jó karban lévő Focussal nem lehetetlen elérni ezt az állapotot, így mindenképpen ajánlom bevenni a kalapba annak, aki olcsó, és megbízható autót keres általános használatra. Talán soha nem lesz belőle megbecsült veterán, hiszen ahhoz túl sok van belőle, hiszen itthon is évek óta az egyik legnépszerűbb importmodell. De biztos vagyok benne, hogy ST170, vagy RS példányaival találkozom még egy-egy autós, vagy youngtimer találkozón.

További használttesztek itt.