Seat Ateca: új név a mezőnyben

Szeretek kicsit visszanyúlni a gyökerekhez, - ha már használtteszt-, és kivesézni a típus korábbi modelljeit. Sikerességük alapját keresni, vagy hibáikat felróni. Jelen esetben ehhez nem nyúlhatok, hiszen a Seat első saját "telekjárója" az Ateca, elődje nincs. Mondhatnám azért, -bár tény, hogy megmosolyogtató- a kilencvenes évekből idehozakodni a Marbellával, amiből volt 4x4-es kivitel, illetve, ha kicsit ugrunk az időbe, szűk húsz évvel ezelőtt (amikor a buszlimuzin volt a divat), akkor az Alteca elérhető volt négykerék hajtással, műanyag lökhárítóval és szolid emeléssel. Nem volt egy allroad quattro, de üde színfolt volt az egyterűek kínálatában.

Jól összerakott autó

Nem hiába várt vele a spanyol gyártó, hogy mindenki elsüsse a fegyverét, mert így kiderült, hogy melyik márka mire alapoz, és ehhez igazítva tudták piacra dobni a saját modelljüket. Formavilágát tekintve semmi rendkívülit nem mondanék rá, és nagyon ügyesen tartózkodik a házon belüli Tiguantól, mert sportosabb vonalaival, és belterével sem akar konkurenciát jelenteni annak. Külsejénél a gyönyörű fehér metál fényezés mellett talán a gyönyörűre rajzolt első fényszórót említeném, ami hasonlít a pár hónappal ezelőtt kipróbált Leonéhoz. Nagyon szépen foglalja keretbe az autóról sugallani kívánt képet az a pár részlet, amivel ezt a tervezője célozottan kiemeli, például az ezüst betét az első lökhárító alatti koptatóban, ami hátul is visszaköszön, a magasra húzott műanyagbetét a küszöbön, vagy a Leonéhoz hasonló típusjelzés az ötödik ajtó közepén. A belső tér már nem kápráztat el ennyi különlegességgel, mondhatni, hogy egyen Volkswagen arculat uralkodik odabenn, de egy generációval ezelőtti Audi kapcsolók is ismerősek lehetnek. Az anyaghasználat viszont tényleg olyan, hogy még véletlenül se jelentsen konkurenciát házon belül senkinek. Mik ezek, amiből erre következtettem? A kormány bőrözésére, az ülés szintetikus, és nagyon durva anyagára, amibe egyáltalán nem szívesen ültem bele, főleg a forró nyári tesztnapon. Azok az anyagok, amikkel már nem érintkezik a kezem rideg, olcsónak tűnő műanyagok. De mivel nincs szem előtt, nem is bánt, csak meg kell említenem, mert ahol kell, ott nagyon is tervezetten vettek le a nívóból. De nézegetni még mindig jól esik.

Jó motor, jó váltó (?), jó futómű

A szokásos másfeles benzines százötven lovas motor mozgatja az autót. Pont úgy, ahogy elvárható. Alacsony fordulaton nehezebben indul meg, de szépen forog 1500-tól, és értékelhető teljesítmény leadást nyújt 2800-3000-es fordulatig. Nekem sokkal lomhábbnak érződik itt az 1.5 TSI mint a Leonban. Magasan ülni jó, de sportosan vezetni az Atecát olyan mintha alkoholmentes sörtől szeretnénk becsiccsenteni: talán lehet, de biztosan fájni fog.  A váltó egy kicsit már lötyögős, a megvezetése nem volt biztató, van egy kis hajtászaj is, amikor kinyomtam a kuplungot, utána valami csörgött picit. Nekem a váltási érzet sem volt a megszokott, de tudom, ahhoz léphetek egy osztályt fentebb, és az előbb említett hangokat is csak azért említettem, mert az újautóból manapság boszorkányként űzik el a mechanikai zajokat. Pedig ettől tudjuk, hogy élünk, és még vezethetünk. A magasabb építési mód miatt billeg picit a karosszéria, ez szintén egyénfüggő, hogy a billegés kinek mikor megy túl az ingerküszöbén. De tény, hogy többen dicsértek a futóművét, én viszont nem tudok elmenni amellett, hogy egyáltalán nem akarok sportolni egy ilyen magas autóval, ha tehát valaki sportossággal közelíti, akkor meglepheti, hogy a futóműve sokkal tovább engedi a játékot, mint a konkurensei esetében, aztán egyszer csak megjön a szokásos elsőkerekes tünet: alukormányozottá, orrtolóssá válik. De miért érződik ilyen könnyűnek ez az autó? Morfondíroztam, aztán ahogy néztem a forgalmit, azonnal megvilágosodtam: csak 1,4 tonna. Parádés, ugyanúgy, mint a vontatási képessége, mert közel két tonnás lakókocsival is lazán megbirkózik.

Milyen használtan?

Szépen tartja az árát, mivel a vásárlók tudják, hogy az MQB padlólemez az utóbbi idők sikerterméke lett a Volkswagennél. Lehet kapni gázolajos kivitelben, és akár haldex rendszerű összkerékhajtással is, amivel már egy szolid dűlőútra is kimerészkedhetünk. Elnézést, hogy eddig csak házon belül hoztam fel a versenytársakat, de ha Ford Kugához, vagy Kia Sportage-hez kell hasonlítanom, akkor magamat sem kell meggyőznöm arról, hogy mit nézegetnék szívesebben a garázsban. 510 literes csomagtartója említésre méltó még úgy is, hogy a hátsó üléssor nem variálható. Járdára felugratni, fekvőrendőrön átmenni, meg a jó magyar utakra kiváló választás. Újként is kifejezetten jó ajánlat volt a piacon, ha sikerült dealer kedvezménnyel még a listaár alá benézni, és használtan is jó ajánlat. Van már mellé nagyobb Tarraco, meg kisebb Arona, de mint ahogy az Ateca a modellpaletta közepén helyezkedik el, véleményem szerint a legjózanabb választás lehet azoknak, akik felülnének, de nem flancolnak, és ragaszkodnak a régi értékekhez, mint a kéziváltó, vagy a benzinmotor.

Használttesztünk ehavi autóját a Das WeltAuto Centrum Budaörs biztosította.