Miről is szól a rendezvény, amely évről-évre egyre nagyobb tömegeket vonz? Ha tömören össze akarjuk foglalni, akkor 4 nap színtiszta Amerika, a teljes szabadság érzése. Egy ízig-vérig dögös fesztivál, ahol az adrenalin löketektől felpörögve egymás után veted bele magadat a látványos és izgalmas programokba.

Kezdjük akkor a legfontosabbakkal, az autókkal. Egyszerűen gyönyörűek, régiek, újak (képtelenség lenne minden évjáratot itt felsorolni), a formák, a színek, a krómok, ahogy csillognak, villognak, szögletesek, kerekek, egyszerűen úgy érzi magát az ember, mint Gombóc Artúr a csokoládé boltban, nem tudunk dönteni közülük, mindegyiket akarnánk. A tulajdonosaik pedig boldogan mutogatják büszkeségeiket, engedik, hogy beleüljünk, és ha szerencsénk van, még el is visznek vele egy körre. Milyen a hangjuk? Egyenként sem kutya, de amikor több száz autó egyszerre kezd el morogni, duruzsolni, az bármelyik szerelmes medve udvarlásán túltesz. Viccet félretéve, egy szó, libabőr.

A fesztivál egyik központi találkahelye a beton pálya, ahol a bevállalósak szabadon driftelhetnek, beszállhatnak a gumiégető versenybe, ahol a világbajnok Low Rider csapat minden évben nagy show-t ad, és ahol a két Big Foot miszlikre tapossa és szedi szét az erre a célra feláldozott japán autókat. A nézők minden egyes eldurrantott gumit hatalmas ovációval fogadnak, a pörgő, csikorgó kerekek és a gumifüst látványa együttesen borzolja a kedélyeket.

A jubileumi fesztivál idén még egy lapáttal rátett az izgalmakra, az erődben kialakított Off Road pálya nem kis kihívásokat okozott sokszor az autósoknak, előfordult, hogy még a Jeepek is elakadtak, de a rutinosabb off road-os sofőrök ügyesen teljesítették a pályát. Hiába ez egy külön sport.

De ne csak az autóktól beszéljünk, az élő bika rodeó is rendkívül látványos és izgalmas volt. A több mázsás bikák és a vakmerő riderek feszültek egymásnak, és igen, sokszor a bika nyert. Az a 8 másodperc hihetetlen hosszúnak tűnik, amikor a rider a nyeregben van, a vadul ugráló állatot lebírni, megülni igazán nem könnyű feladat. A közép-Európa bajnokságot örömünkre az egyik magyar versenyző, Simoni Gábor nyerte.

Az egész napos adrenalin bomba után esténként sem vettünk vissza a lendületből, a péntek esti Tribute Night rock and roll volt a javából, de nem kevésbé a szombat esti sztárfellépő, a Kowalsky meg a Vega koncertje. Kowáék önmagukhoz híven, rendületlenül nyomták a zsivány pop-ot a fesztiválozóknak. Amikor már azt hihette volna az ember, hogy a hangulat már nem lehet jobb, akkor is még csak egyre fokozódott. Nincs jobb szó, tombolt a nép, minden fáradt gőzt kieresztve bulizott egészen hajnalig.

Vasárnap délután pedig nem volt más hátra, mint, hogy élményekkel feltöltődve és már a jövő évi fesztiválra készülve autósok és fesztiválozók hazafelé vegyék az irányt.